„A szeretőm vagy - ilyennek kell szeresselek,
Minden nap várod, hogy végre megérintselek,
Mert remegni vágysz, és ellentmondani,
De a tested szerelmet készül vallani.”
Míg öltözködött, Kristen azt mondta, majd telefonál, hogy mikor találkozhatunk, de én ne keressem, mert tegnap is majdnem a férje vette fel. Megígértem, de nem tudtam magamban tartani a kérdést.
- És ha megtudná, mi van köztünk?
Persze, abból nyilván oltári balhé lenne, ezt biztosra vettem, de meg kellett próbálnom kideríteni, miért is nem mondja el Alexnek ő maga, hogy mi a helyzet, amellett persze, hogy állítólag szereti őt.
- Nem tudhatja meg! - nézett rám riadtan, egy olyan fegyvert adva ezzel a kezembe, melyre tán még ő sem gondolt. Pedig könnyűszerrel zsarolhatnám is, hogy például én világosítom fel a férjét a viszonyunkról, ha nem hajlandó akkor a rendelkezésemre állni, amikor én akarom. De nem tettem. Ahogy ő sem, ugyanis nála is volt egy hasonló adu: ha elmondom bárkinek, nem jön hozzám többé. Amit nem élnék túl, és ő tudta is ezt. Kénytelen voltam alkalmazkodni Kristen feltételeihez, mert valószínűleg páros lábbal rúgna ki, ha elárulnám a titkunkat, és ezzel csak öngólt rúgnék.
- Nyugi, nem mondom el neki - biztosítottam a hallgatásomról.
- Helyes - felelte kevésbé zaklatottan. - Nem akarok neki fájdalmat okozni - tette hozzá halkan.
- Így csak nekem okozol fájdalmat - motyogtam elfordulva, hogy ne kelljen látnom, mennyire siet vissza hozzá, de meghallotta enyhén letört szavaimat.
- Te akartad ezt ennyire - mutatott rá a tényekre. - Te kergettél az őrületbe hónapokon keresztül. Most megkaptál. Érd be ennyivel, mert nem adok többet.
Ez elég nyílt és őszinte volt. Ezért úgy döntöttem, én is felfedem a gondolataimat.
- És mi lesz, ha közben egymásba szeretünk? - kíváncsiskodtam könnyedén, bár éreztem, hogy én már most is jó úton haladok afelé.
Ha nem így lenne, nem fájna, amikor nem velem van. Nem gyötrődnék éjjelente a hiányától, és nem érdekelne, hogy máshoz tartozik. Sőt, inkább örülnöm kéne annak, hogy semmilyen kötelezettséggel nem jár a viszonyunk - mindig is utáltam, ha egy nő többet várt el tőlem, mint amennyit magamtól hajlandó vagyok adni. Ezúttal azonban rám fintorgott a sors: a saját csapdám áldozata lettem. Többet akartam belőle.
Ez az érzés engem is megrémített, de hiábavaló volt minden arra törekvő fáradozásom, hogy ne adjam bele a szívemet és a lelkemet. Ez már az első találkozásunk alkalmával megpecsételődött, és az általa is említett hónapok során csak mind erősebbé vált. Legalábbis az én részemről, ahogy azt Kris következő szavai is alátámasztották.
- Ez csak szex, Rob.
Mivel időközben felöltözött, indulni készült, mielőtt meggyőzhettem volna, mennyire nincs igaza, ezért ezt egy másik alkalomra kellett tartogatnom. Amiről fogalmam sem volt, mikor lesz.
Még egyszer megkért, hogy én ne keressem telefonon, majd pár pillanatra hivatalos üzletasszonnyá változott, amíg aláíratta velem a házzal kapcsolatos adásvételi szerződést, aztán egy vérforraló búcsúcsók után elment.
Nem nagyon tudtam magammal mit kezdeni, de úgy éreztem, összenyomnak itt a falak. El akartam szabadulni vágyaink színterétől, hátha úgy könnyebb lesz átvészelnem az időt, amíg nem lehetünk újra együtt, de a városban kószáló lesifotósok miatt nem tehettem. Rendeltem némi ennivalót, hogy míg Kristen hívását várom, ne haljak éhen, és unalmamban - meg persze figyelemelterelésképpen - nekiálltam olvasgatni a forgatókönyvet, hogy legalább nagyjából képben legyek, miért is kényszerülök majd hetekre a kontinens túlsó felébe, távol Kristentől.
Három nap alatt bemagoltam az egészet. Oda-vissza kívülről fújtam, de a telefonom nem szólalt meg. Illetve csak egyszer, de akkor is Brad keresett. Közölte, hogy jó lenne egy héttel korábban New Yorkba utaznom, mert fotózás lesz a stábtagokkal, ismerkedés a többi szereplővel, és a többi szokásos felhajtás. Amikor közöltem vele, hogy egy tapodtat sem vagyok hajlandó moccanni az első forgatási napig, kiabálni kezdett, hogy ezt nem tehetem, és igenis oda fogok menni.
- Felejtsd el, Brad!
Az én hangom még mindig nyugodt volt, bár belül majd’ szétfeszített a türelmetlenség és az ingerület, mivel Kristen három teljes napja nem adott hírt magáról. Sem egy telefon, sem egy üzenet. Persze ki tudtam volna deríteni merre jár és mit csinál, de megígértem neki, hogy várok.
A türelmem estére fogyott el. Ekkor felhívtam az addigra lehiggadt ügynökömet, és megkértem, derítse ki nekem, merre jár éppen vágyaim megszemélyesítője. Tíz percet kért – ezt kedveltem benne. Pillanatok alatt bármilyen infót elő bírt szedni a Föld túlsó szegletéből is. Kilenc perccel később hívott vissza, és egy étterem címét adta meg Kristen pillanatnyi tartózkodási helyszínéül. Azt nem tudta megmondani, kivel van ott, csak annyit, hogy valami bulifélére számítsak, belépőre azonban nincs szükség.
Azonnal bevetettem magam a zuhany alá, és alig negyed óra múlva felöltözve indultam a kocsimhoz. Szerencsére nem volt messze az étterem, hamar odataláltam. Két emeleten is folyt a mulatozás. A földszinten - ahol maga az étterem volt - nem láttam őt sehol, egy régi „ismerősömet” viszont igen. És ő is észrevett engem. Carrie-vel pár éve együtt csináltunk egy filmet, és a magányos forgatási éjszakákon párszor sikerült egy ágyba keverednünk, de hónapok óta még csak össze sem futottunk. Semmi kedvem nem volt vele bájcsevegni, de hagytam, amikor üdvözlés gyanánt szájon csókolt. Reméltem, hogy ha engedékenynek tűnök, nem pedig elutasítónak, akkor hamarabb szabadulok. De előbb még meg akartam kérdezni tőle, nem látta-e Kristent. Ők is forgattak már együtt, nem volt ismeretlen Carrie előtt a neve. Pár udvariasságból elkövetett érdeklődési kör lefutása után neki is szegeztem a kérdést.
- De, láttam őket. Azt hiszem, az emeleten vannak – mutatott felfelé.
Hálás voltam neki, amiért jó hírekkel szolgált, de azonnal magára hagytam, mielőtt még jobban a nyakamba akaszkodik. Az emelet felé iramodtam, el is felejtve, hogy Carrie többes számot használt – vagyis Kristen minden valószínűség szerint nincs egyedül. Ezzel csak felérve szembesültem. A gyéren kivilágított helyiség túlsó végében táncolt a férjével. Földig érő ruhája második bőrként tapadt a testére, lágy mozgása már ilyen távolságból is lávává forralta a véremet. Ráadásul három napja még csak nem is hallottam róla. Most viszont láttam. Az egyetlen gondot az okozta, hogy Alex is vele volt. Nem mentem közelebb hozzájuk, azon gondolkodtam, hogyan tudnám elrabolni egy percre. A bárpulthoz ültem, és kértem egy sört, de közben tovább bámultam őket.
Kristen nevetett, és boldognak tűnt. Én még csak a mosolyából kaptam, a nevetéséből eddig soha. És volt egy olyan érzésem, hogy az ilyesmi csak a férjének adatik meg. Irigykedve, féltékenyen pillantottam rájuk újra és újra, miközben a sörömet pusztítottam. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Alex valamivel odébb álldogál nélküle, pár ismeretlen férfi társaságában. Azonnal felkaptam a fejem, hogy körülnézzek, hátha még észreveszem, merre tűnt el Kristen, amikor váratlanul egy kéz simult a combomra. Oda sem nézve zavartam el a francba Carrie-t, de nem tágított. Sőt, az ujjai egyre feljebb merészkedtek, lágy, puha érintésükkel valamiért mégis tüzet szítva bennem.
Háromnapnyi önmegtartóztatás - ez volt az oka a feltámadó vágyaimnak. Legalábbis először ezt hittem, de amint oldalra pillantottam, észrevettem, hogy nem Carrie matat a lábaim között. Hanem Kristen. A testem előbb felfogta ezt, még mielőtt láttam volna. Egyetlen másodperc alatt kőkeménnyé merevedtem, amit ő is észrevett, és elragadó mosollyal díjazott.
- Miért nem hívtál? - kérdeztem, ügyelve arra, hogy a pult túloldalán ácsorgó pincér ne szúrja ki lassan zihálásba csapó légzésemet. Kristen tenyere eközben teljesen rásimult vágyaim nyilvánvaló bizonyítékára. Összeszorított fogakkal kényszerítettem magam, hogy ne nyögjek fel, amikor megmarkolt, és feltűnés nélkül fejtsem le az ujjait a nadrágom elejéről. Szerencsére senkinek nem szúrt szemet apró közjátékunk.
- Sajnálom, Alexszel voltam - felelte az előbbi kérdésemre halkan, de legalább olyan érzelemmentesen is egyben.
- Akkor is felhívhattál volna - vetettem oda neki, miközben ő egy pohár pezsgőt kért, és szemrehányó tekintetemmel nem törődve érzékien belekortyolt.
- Egy hajón voltunk - hagyta figyelmen kívül a neheztelésemet, miközben igéző pillantásával vetkőztetni kezdett.
Én sem cselekedtem másként, legszívesebben felültettem volna magam elé a pultra és a ruháját felhajtva addig nyalom, míg olyan nedves nem lesz, hogy könnyedén magamra húzhassam. De túl sokan voltak körülöttünk, akik ezt talán díjazták volna ugyan, én viszont nem akartam közönséget. Pláne nem azt, hogy a férje nézze végig mindezt. Kris valahonnan kitalálhatta, min jár az agyam, mert a következő pillanatban a tekintetünk egymásba kapcsolódott, ő pedig kimondta a megoldást.
- Tűnjünk el innen. - Nem volt kéznél megfelelő kifogásom ez ellen. Az egyetlen dolog, ami töprengésre késztethetett volna, az a férje jelenléte volt, de neki emiatt egyáltalán nem fájt a feje. Vetett egy pillantást a hitvese felé, majd átnyúlt a pulton és elvett alóla valamit. - Alex most éppen tárgyal. Fél óráig biztosan nem fogok neki hiányozni - közölte halkan, majd merészen kézen fogott és a mosdók irányába húzott maga után.
Örömmel láttam, hogy senkit nem érdekel, hova igyekszünk, mégis tartottam tőle, ha ezt Alex megneszeli, akkor igen véres kivégzés szemtanúja lehetek még ma. És minden kétséget kizáróan én leszek az áldozat. Kristen illata és érintése - most a kezemen, korábban pedig egy kínzóan lüktető testrészemen - mégis meggyőztek róla, hogy vállaljam ezt a kockázatot.
A mosdók mellett elhaladva egy sötét folyosón vezetett keresztül, majd megtorpant egy ajtó előtt. Ekkor jöttem csak rá, hogy egy kulcsot vett ki a pult alól. Elengedte a kezem, míg a zárral bíbelődött, de a félhomályban gondolkodás nélkül közelebb mertem lépni hozzá és a derekánál fogva magamhoz húztam. A boszorkány tovább szította bennem a vágyat, amikor feszülő testemhez dörzsölte a fenekét és halkan felnevetett. Az ajtót sikeresen kinyitotta közben, ezért továbbra is összesimulva léptünk be rajta.
Egy másodperccel később újfent kattant a zár. Meg akartam őt fordítani a karjaimban, hogy végre megízlelhessem az ajkait, melyek hiánya kínszenvedést okozott az elmúlt három hosszú nap alatt, de nem engedte. Elvette magáról a kezeimet és ellépett tőlem, de rögtön meg is tudhattam, hogy miért. Egy újabb halk kattanást követően lágy fény borította be a nem túl nagy helyiséget. Egy használaton kívüli öltözőnek látszott, de alaposabban nem néztem körül. Krist figyeltem, aki a háta mögé nyúlva lehúzta a ruháján a cipzárt, majd hagyta, hogy az egyszerűen földet érjen a lábainál. Egyetlen pillanatig tartott csak az egész. Végigsimogattam a testét a szemeimmel, csipkeszegélyű harisnyába bújtatott lábaitól kezdve karcsú derekán és most is fedetlen, duzzadó bimbójú keblein keresztül egészen kihívóan csillogó szemeiig.
Válaszolni akartam erre a teste által is sugárzott kihívásra, de mielőtt átszelhettem volna a kettőnk közt levő lépésnyi távolságot, ő jött hozzám közelebb és elsőként a mellkasomon csúsztatta végig a kezeit, hogy aztán átkarolja a nyakam és végre esélyt adjon rá, hogy megcsókoljam. Az íze a mennyekbe repített. Nem bírtam betelni vele. Egyre éhesebben faltam az ajkait. Már nem számított, hogy hol vagyunk, sem az, hogy háromnapnyi mellőzés után véletlen találkozásunk alkalmával egy öltözőbe rángat magyarázat helyett, míg a férje pár lépésnyire van csak tőlünk; egyedül az érdekelt, hogy ismét érezhetem forró testét az enyémnek simulni, remegő ujjai táncát a bőrömön, melyek nem vesződtek az ingemmel, egyből a nadrágom gombjait vették célba.
- Sietnünk kell – magyarázta tetteit, de egyáltalán nem bántam a gyors iramot, amellyel a cél felé haladtunk.
Csókunk megszakítása nélkül szabadított ki mostanra igen szűkké vált nadrágomból, és ujjai máris körém fonódtak. Veszettül kívántam, de az izgatása miatt elég hamar robbanás közeli állapotba kerültem. Kezemmel én is viszonozni próbáltam ugyanazt a kéjt, amit ő okozott nekem, de csak a melléig jutottam, mert váratlanul elhúzódott. Nem tudtam, mi történhetett - felőlem bombariadót is hirdethettek volna, a szép halál reménye tartotta volna bennem akkor a lelket.
Megnyugodtam, mikor nem távolodott el tőlem túlzottan, de megszédültem, amikor elém térdelve ujjai helyett a nyelve simogatott körbe hirtelen. A hátam mögötti szekrény szélébe kapaszkodtam, és lélegezni is elfelejtettem, olyan intenzív élményeket éltem át éppen. Egész testem megremegett, amikor mindennél mélyebben vett a szájába, hogy aztán megint ujjai és nyelve gyötörje tovább kitörésre kész férfiasságomat. Amelyet nem is tudtam már visszatartani. Egy apró érintése a combjaim tövében elég volt ahhoz, hogy a torkába lövelljem élvezetem nedveit. De pihenőről szó sem lehetett.
Miután élvezetem utolsó csepp nedvét is letisztogatta rólam, felemelkedett, és elhátrált egy lépést. Majd még egyet. Fogalmam sem volt, hogyan csinálta, de máris újra készen álltam, hogy meghódíthassam a testét. Addig hátrált, míg neki nem ütközött az ő háta mögötti asztalnak, amelyre felült, és lábait szélesre tárva félrehúzta a bugyiját. Megbűvölten bámultam, ahogy eltünteti magában az ujjait, de én is szerettem volna már érezni teste körbeölelő forróságát, így habozás nélkül utána léptem, félrerántottam a kezét, és saját izzó gerjedelmemet küldtem mőiessége legmélyére. Kristen egyik keze a bőrömbe karmolt, míg másikat visszahelyezte a lábai közé. Minden mozdulatomnál éreztem, hogy felváltva izgatja magát és engem, a nyögései viszont vészesen hangosakká váltak, így csókkal próbáltam elfojtani őket.
Frusztrált a tudat, hogy sietnünk kell, de az agyamat ellepő vörös vágyköd minden egyéb gondolatot kiűzött a fejemből. Csak mi léteztünk egy pár mámoros percig az egész univerzumban. A feneke alá nyúlva löktem tovább az asztalon, heves ritmusban hajszolva az élvezeteket, melyek az előbbi gyönyörömnél semmivel sem csekélyebb mértékben árasztották el minden porcikámat. Kristen valamivel előttem ért a csúcsra, de még a sajátom után is lágy mozgásokat végeztem benne, folyamatosan csillapítva olthatatlan szomjamat az ajkaival. Egy pár perc múlva viszont ő tolt el magától.
- Vissza kell mennem, mielőtt Alex keresne – súgta látszólag kelletlenül.
Én viszont maximálisan kelletlenül engedtem el, és miközben normális állapotba rendeztem a ruházatomat, őt figyeltem. Ugyanolyan kecsesen vette magára a ruhát, mint ahogy lecsúsztatta magáról, de a cipzárral nem boldogult. Mögé lépve segítettem neki, közben csókokkal borítottam a vállát. Belém is hasított rögtön a féltékenység, hogy mielőtt idejöttek, biztos Alex is hasonló a mozdulatokkal végezte ugyanezt. A cipzárt villámgyorsan a helyére húztam, majd dühösen fújtatva elhátráltam tőle. Kris meglepetten fordult felém.
- Mi baj?
Már épp készültem neki elmondani, hogy gyűlölöm a gondolatát is annak, hogy rajtam kívül más is úgy érintheti, ahogy én az imént, amikor hirtelen kopogtak az ajtón.
