36. fejezet
"A boldogság legtöbbször ujjongó öröm, amely csaknem szétfeszíti
az ember keblét és ugyanolyan gyorsan elmúlik mint ahogyan jött.
Aztán ismét itt terem és elhiteti velünk, hogy az élet csodálatos dolog."
(Kristen)
Korábban keltem, mint általában. Rob ölelő karjaiban ért a reggel. Senkiével nem tudtam összetéveszteni az érintését, még így félálomban sem. Alexé teljesen más volt. Eszembe is jutott rögtön a férjem, akivel a hétvégét töltöttem. Elég lehangolt volt, és az okát is tudtam: énmiattam. Igyekeztem úgy viselkedni vele, mint mielőtt… Mint amikor még csak ketten voltunk ebben a házasságban. Most, hogy Rob beférkőzött a szívembe – és ezáltal óhatatlanul közénk is –, teljesen más lett minden. Főleg Alex hozzáállása.
Úgyszólván odaadott engem Robnak, nem véve figyelembe, hogy én mit akarok. Amit mellesleg ugyan én magam sem tudtam biztosan, de mégis… Nem szerettem volna, ha bárki más dönt helyettem abban, ki iránt és mit kellene éreznem. Alex egész hétvégén úgy akart bánni velem, mint amikor még csak a gyámom volt – ezt már akkor kiszúrtam, amikor a gépem földet érése után nem akart megcsókolni. Ekkor még nem kötöttem bele emiatt, de az este során többször is, mert láttam rajta, hogy ez csak álca. És igazam volt, ezután már hiába akarta tettetni, hogy nem jelent neki sokat, hogy vele vagyok, átláttam rajta. Mégis voltak pillanatok, amikor próbálta megőrizni a három lépés távolságot. Ez rosszul esett, hisz azóta annyi mindenen keresztülmentünk együtt, hogy fájt, amiért barátsággá degradálja a kapcsolatunkat. Ezért aztán nem vettem a lelkemre a távolságtartását, és minden tekintetben a feleségeként viselkedtem. Be akartam neki bizonyítani, hogy ugyanannyit jelent a számomra, mint azelőtt.
Le is feküdtem vele. Ő, akármennyire akarta, először visszakozni próbált a majdnem-utolsó pillanatban, mondván, nem akarja, hogy tönkrevágjam az éppen meglelt boldogságomat, de végül mégis… sikerült felkeltenem az érdeklődését. Attól még, hogy beteg, férfi is volt. És a vágyaim iránta sem szűntek meg. Megvetettem magam ezért, de az érintése még mindig kiváltotta belőlem azt a fajta borzongást, amely ahhoz kellett, hogy valamelyest élvezzem, amit teszünk. Ennek ellenére végig Rob járt közben az eszemben. Önkéntelenül is összehasonlítottam őket. Új kedvesem érzékiségével senki – még a férjem sem – vehette fel a versenyt. Talán azért is, mert Alexszel adottak voltak a határok, amelyeket nem léphettünk át. Ezt tudta ő is, és én is. Szombatra azonban megtört minden más ellenállása, és ismét képes volt élvezni egy kicsit a társaságomat.
Csaknem az egész napot a tengerparton töltöttük. Kicsit olyan volt, mintha nyaralnánk valahol. Vagy mint régen a nászutunkon. De ott rezgett a tény, hogy hazatérni egyedül fogok. Robhoz. Ezzel is mindketten tisztában voltunk. Mégis minden percet kihasználtunk, amelyet együtt tölthettünk, ugyanis nem volt hajlandó visszajönni velem New Yorkba. Többnyire a kontrollvizsgálatok miatt, melyeken kétnaponta részt kellett vennie. Nem látszott, hogy súlyosbodott volna az állapota, a leletek mégis azt mutatták, hogy igen. Nem akartam összeroppanni előtte, ezért csak akkor eresztettem szabadjára a könnyeimet, amikor nem volt a közelemben.
Ilyenkor jobban szenvedtem, mint valaha. Nem akartam, hogy meghaljon, de nem tehettem érte semmit. Csupán annyit, hogy tényleg megkíséreltem boldoggá tenni a hátralevő idejét. Ez persze Rob kárára ment, akihez csak hétfőn hajnalban utaztam vissza. Addig Alexszel voltunk, boldogan – pont, mint régen. A búcsú viszont fájdalmas volt, és össze is vesztünk egy kicsit. Rettentően bosszantott, hogy rögtön végleges búcsút akart venni tőlem, miután megköszönte a hétvégét, melyet rááldoztam. Nekem ez nem volt áldozat, egyáltalán. A gépen, amely New Yorkba vitt, szabadon engedtem az érzéseim káoszát. Tudtam, hogy meg kell majd próbálnom úgy viselkedni Robbal, hogy ez neki is jó legyen. Ennek ellenére nem tudtam teljesen elengedni magam, legalábbis eleinte.
Nagyon vártam már, hogy viszont láthassam, hozzábújhassak; ő kezdett a biztosabb ponttá válni az életemben, Alex pedig az egyre bizonytalanabbá… De mindemellett azzal is tisztában voltam, hogy látni fogja rajtam, mi történt köztem és a férjem között, és ez nem esik majd jól neki. Nekem sem esne jól. Így is lett: nem nyúlt hozzám, jobban mondva nem úgy. Már ekkor tudtam, hogy nem kell elmondanom neki, amire magától is rájött, ennek ellenére másnap rákérdezett.
Hazudtam neki, de csak azért, hogy kíméljem, mert a fájdalma már a kérdése feltevése előtt is sütött belőle. Ő viszont tudta, hogy nem mondok igazat, és utána el is taszított magától. Pont ezt nem akartam. De már mindegy volt. Szégyenkeztem miatta, Alex miatt… a viselkedésem miatt. És magányosabbnak éreztem magam, mint valaha… Alex már nem akar igazán, Rob utál Alex miatt… Én meg magamat gyűlölöm, amiért ezt teszem velük.
A fürdőben próbáltam meg kibőgni magam, de egy kis idő múlva Rob utánam jött. Átölelt, és közölte, hogy nem érdekli, mi történt köztünk. Nem hagyta, hogy elmagyarázzam neki, miért cselekedtem így. Láthatólag inkább nem is akart tudomást venni róla – ami annyiban volt pozitív, hogy legalább nem dobott ki, amiért ezt tettem. Kaptam még egy esélyt.
Az esélytől függetlenül egész nap gyötrődtem a bűntudattól, annak ellenére is, hogy Rob nem hozta szóba többet a dolgot – holott láttam rajta a fájdalmat és ez az én szívemet is elszomorította. De visszacsinálni már nem tudtam. És nem is akartam. Legalább Alexnek sikerült egy pár boldog órát szereznem. Rob reggeli ébresztője korábban a számomra is meghozta a hétvégén nélkülözött beteljesülést, a nap során tanúsított távolságtartása azonban – a kellemes és romantikus piknik ellenére – inkább volt baráti, mint szerelmes.
Este mégis lehullt a lepel az érzelmeiről, aggodalmat láttam rajta, amikor közölte, hogy két hétre Balira utazunk forgatni. A jelek szerint korábban, mint ahogy a tervekben szerepelt. Engem feldobott a hír. Csekély mértékben azért is, mert még soha nem jártam ott, de főleg amiatt, hogy két hetet tölthetünk el Robbal egy paradicsomi szigeten. Szerettem volna, ha teljesen elfelejti a félrelépésemet, és ez tökéletes alkalom volt arra, hogy megpróbáljam kiengesztelni valahogyan. Tudtam is, hogy hogyan. Alex nem úgysem jött volna velem oda, és én sem leszek elég közel, hogy túl sokszor mehessek hozzá. Robnak ez mindenképpen kedvezni fog. Minden örömöm ellenére kissé fájlaltam is mindezt, mert Alexszel még sosem töltöttünk ennyi időt külön. De bíztam benne, hogy nem tesz semmilyen örültséget, amíg nem találkozhatunk. Amikor beszéltem vele, mindenesetre erről próbált meggyőzni. Talán túl hevesen is – ezért gyanakodtam valami ilyesmire mégis.
Rob megmozdult mellettem, amivel kizökkentett a gondolataimból. Boldogan felsóhajtott, puszilgatni kezdte a tarkómat, és egyik tenyere a derekamról a mellemre csúszott. Felnyögtem, amikor a mellbimbómhoz ért, amely rögtön megkeményedett a vágytól.
- Azt hittem, még alszol – súgta a fülembe; közben már ezt csókolgatta. – Imádlak felébreszteni… – Ezután tovább kényeztette a nyakamat, kéjes borzongásokat gerjesztve bennem. A fenekemnél éreztem, hogy ő is vágyódni kezd, így hátranyúltam, hogy simogatásaimmal az ő tüzét is tovább szítsam. Sikerült is. Miközben szerelmem keze végigsimított a testemen, hogy a combjaimat kicsit széttolva ujjai megállapodjanak nőiességem bejáratánál. Akárhogy mozgattam felé a csípőmet, nem nyúlt belém, pedig már majd’ elepedtem érte, hogy valamivel kitöltse a bensőmet. Ő szándékosan került minden pontot, ami valódi élvezetet okozhatott volna. És mégis remegni kezdtem attól, hogy tudtam, miféle gyönyörök várnak még rám a közeljövőben.
És nem is kellett csalódnom. Míg a nyelve a vállamon táncolt, az ujjait olyan hirtelen fúrta belém, hogy felkiáltottam a váratlantól. Ezután mozgatni kezdte őket, én pedig tehetetlenül vonaglottam a mámor hullámain. Még többért könyörögtem, és meg is kaptam. Mikor szerelmem már túláradóan sikamlósra izgatott, eltűntek az ujjai, és kőkemény férfiasságát vezette helyettük a testembe.
Háttal feküdtem neki az oldalamon, úgyhogy most kicsit felemeltem a lábamat, hogy minél teljesebben eltűnhessen bennem. Így is tett, közben az iménti élvezetemtől nedves keze újra a melleimet becézte. Megfeszített testem minden lökését egyre boldogabban fogadta, a csúcsért áhítozva. Rob nyögései és lehelete a bőrömet perzselték. Ízlelni is akartam, ezért felé fordítottam a fejem. Mondanom sem kellett, máris az ajkaim után kapott. Szorosan tartotta a csípőmet, majd ujjai a hasamon keresztül a legérzékenyebb pontom felé araszoltak. Alighogy elérte, elégtem a rám törő élvezet oltárán.
A szájába harapva fogadtam tovább kéjes kínok közt vergődve a folytatást, ő ugyanis még korántsem fejezte be. Felemelkedett egy kicsit, és négykézlábra állított anélkül, hogy közben elhagyta volna a testemet. Egyre gyorsabban és mélyebben fúródott belém újra meg újra. Az előző nap elszakított lepedőt már lecserélték ugyan, de ezt sem kíméltem. Amint Rob teste belém merevedett egy pillanatra, éreztem magamban a szerelem forró loccsanását, mely az ő élvezetének bizonyítéka volt. Utána csókokkal halmozta el a hátam, mire felemelkedtem, hogy egymáshoz simulhassunk. Ernyedten dőltem a mellkasának, míg ő tovább cirógatta a testem. Sem erőm, sem kedvem nem volt tiltakozni.
Egy határozott kopogás szakította viszont félbe a repetára való törekvésünket. Ekkor ébredtünk rá, hogy ma már nincs pihenő, mennünk kell a stúdióba. Szerelmem kiszólt Bradnek, hogy fél óra múlva lent vagyunk. Ezt a fél órát is alaposan kiélveztük viszont a zuhanyzóban, és jól is tettük, mivel utána estig tartózkodnunk kellett a szextől – történetesen csak párbeszédeket vettünk fel ezen a napon. Az ebédszünetet mégsem hagytuk kárba veszni. Dan bosszúból vagy akármi okból kifolyólag persze nem hagyott több pihenőt, és kegyetlenül meghajtotta a csapatot, de a boldogságunk nagyobb volt annál, mint hogy ezt magunkra vegyük. Az tovább bosszantotta, hogy nem foglalkoztunk vele, de ennek mi csak örültünk. Ez volt a célunk ugyanis. Helyette szerelmes, és vággyal teli pillantásokat váltottunk, hisz mindkettőnkben ugyanúgy dúltak az érzések.
Az éjszakát ismét egymás karjaiban, szenvedélyes ölelkezéssel töltöttük, csak akkor aludtunk el, mikor már az izmaink sem bírták tovább a kéjes megpróbáltatásokat.
Egészen csütörtökig tartott a felhőtlen boldogság – akkor mentünk Balira. Délután indult a gépünk, így a délelőttünk szabad volt. Szerettem volna felhívni Alexet, ezért a saját szobámba vonultam, hogy zavartalanul beszélhessek vele. Rob persze tudta, hogy miért akarok félrevonulni, és fájdalmas arckifejezéssel nyugtázta, amiért így cselekszem. Míg arra vártam, hogy Bill, Alex testőre, ápolója, barátja, mindenese átadja neki a telefont, összepakoltam néhány cuccot, amire Robnál nem volt szükségem, de Balin lehetséges. Kezembe akadt a tamponom is, amit egy ideje már nem használtam. Utána akartam számolni, mióta is, de ekkor Alex szólalt meg a fülemben. Automatikusan raktam hát a többi apróság közé, és el is feledkeztem róla.
- Ígérd meg, hogy nem teszel semmi hülyeséget! – kértem, mikor már búcsúzkodtunk.
- Kris… Tudod, hogy nem tenném meg azt veled – sóhajtotta. Tudtam. Mégis féltem, hogy elveszti a fejét, és vége… – Így is tönkretettem az életed, miért akarnám még jobban?
- Nem tetted tönkre – tiltakoztam, de persze, hogy nem tudtam meggyőzni. – Nekem igenis fontosak azok az évek, amiket együtt töltöttünk.
Alex nem válaszolt, de tudtam, hogy neki még ennél is jobban. Megígértem neki – vagy inkább megfenyegettem –, hogy minden nap fel fogom hívni, így ha tetszik neki, ha nem, kénytelen lesz jól viselkedni. Ezzel még meg is nevettettem, aminek kifejezetten megörültem. Akkor talán még sincs annyira padlón.
- Vigyázz magadra – búcsúzott.
- Szeretlek – feleltem. Rövid hallgatás után viszonozta a vallomásomat, de nem tűnt túl őszintének. Ez fájt, de arra gondoltam, csak a Rob miatti féltékenység, és a saját borús gondolatai miatt titkolja a valódi érzelmeit.
Miután elbúcsúztunk, bedobáltam még pár ruhát a bőröndömbe, és visszamentem egy emelettel lejjebb Rob szobájába. Az erkélyen ült és cigizett. Nem nézett fel a jöttömre. Én mégis merészen közelebb léptem.
- Meg fog látogatni? – kérdezte hidegen, amint megálltam előtte. Nem zavartattam magam a hangulata fagyossága miatt, az ölébe ültem. Nem ölelt át. Rám sem nézett, csak maga elé bámult meredten.
- Nem – feleltem. Erre megrezzent a szempillája, de még mindig nem nézett rám. – Csak veled leszek ezalatt a két hét alatt – tudatosítottam benne azt, aminek én is nagyon örültem. Szerettem volna, ha osztozik velem ebben.
- Utána viszont rögtön rohansz hozzá – célzott ezzel arra, hogy amint vége a bali forgatásnak, kapunk három nap szabadságot. Még nem tudtam, hogy mit csinálok azalatt a három nap alatt, de nem akartam olyasmit ígérni, amit aztán nem fogok megtartani. Nem feleltem, helyette átkaroltam kedvesem nyakát, és a morcosságával nem törődve puszikkal halmoztam el a nyakát. A borostája kellemesen csiklandozta a nyelvem, ahogy végighúztam az állán, a szája felé közelítve. Mielőtt elértem volna viszont, elrántotta a fejét, hogy ne tudjam megcsókolni. De nem tudta elvenni a kedvem, addig próbálkoztam, míg végül ő maga nyúlt a tarkómhoz és húzott magához egy csókért.
(Rob)
Kristen az utóbbi napokat csak velem töltötte. Testben és lélekben egyaránt. Igenis zavart, hogy felhívta a férjét. Illetve nem is az, hanem hogy közben elvonult a saját szobájába. Állítólag, hogy összepakoljon pár ruhát. Ami nem volt elég jó kifogás, elvégre milyen ruhákra lesz szüksége egy szigeten, ahol napi tizennyolc órát süt a nap? Maximum egy bikinire. Vagy reményeim szerint még arra sem. Ennek ellenére itt hagyott, és ezzel újraélesztette a féltékenységemet. Ebbe kezdtem szépen lassan beleőrülni, de nem tudtam ellene tenni semmit, ahhoz túl mélyről jött, túl fájó pontjaimra tapintott.
Aztán visszajött és teljesen természetesen viselkedett. Mintha csak egy percre lett volna távol. Kereken negyven percig beszélt Alexszel. Tudtam, hogy beteges, de mértem az időt, amit nem velem töltött. Utána csábítgatni próbált, és sajnos már régen a testem uralta vele kapcsolatban a tetteimet. Nem sokáig álltam ellen. Az ajkait ízlelgetve még többre vágytam. De még nappal volt, így nem akartam az erkélyen a magamévá tenni.
A hálóba vittem, és a ruháinkat szinte leszaggatva fektettem az ágyra, hogy egyből fölé gördüljek. Nemcsak azért nem szakítottam most sok időt az előjátékra, mert tudtam, hogy nemsokára indul a gépünk, hanem azért sem, mert egyrészt nem tudtam tovább türtőztetni magam – újra és újra be akartam neki bizonyítani, hogy milyen boldog lehet a karjaimban –, másrészt pedig ő is folyton készen állt a rohamomra. Ilyen nővel még soha nem találkoztam, aki minden percben képes volt egyetlen érintésemtől lángra lobbanni. Ez csak még tovább szította bennem a szenvedélyt, és az iránta érzett szerelmemet. És az ezekből következő fájdalmamat. Mert a testét hiába birtokoltam, ha a szívén osztoznom kellett valaki mással. A férjével… Ezt a gondolatot azonban kiűztem az ágyból, és az elkövetkező órában csak kettőnkre figyeltem.
Kristen minden képzeletemet felülmúlta, minden vágyamat és kívánságomat teljesítette, ráadásul olyan hévvel, hogy sokszor nekem is meglepetést okozott vele. Fogalmam sem volt róla, meddig tarthat ez az egész, ami köztünk van, de hálát adtam a sorsnak, hogy a múltkori ballépésemet – amikor szakítottam vele – sikerült helyrehozni, és ismét a magaménak tudhattam egy kis időre. Amíg ő is ezt akarja. Amíg engem akar. Bele sem mertem gondolni, mi lesz, ha ez egyszer elmúlik. A testi vágy biztosan nem, de mit csinálok, ha kiszeret belőlem? Végtére is ez egy eleve halálra ítélt kapcsolat. Amit nem akartam a férjével együtt eltemetni. A tény azonban ott vibrált a levegőben: akkor ő gyászolni fog, nem is mehetek majd a közelébe, legalábbis nem ilyen értelemben.
Egyelőre erre sem akartam gondolni, csakis arra, hogy milyen édes a bőre, melyet épp a nyelvemmel ízlelek, milyen bódító az aromája, amellyel soha nem tudok jóllakni, és milyen gerjesztő az illata, amely nélkül már levegőt sem szívesen vennék. Mégis kénytelen voltam őt elengedni. Az indulás előtti kimerítő órában mindkettőnk vágyai kielégültek annyira, hogy kibírjuk az utat anélkül, hogy egymásnak esnénk ott a repülőn. Legalábbis ezt hittem… de nem bírtuk ki.
Alig szállt fel a gép, mikor Kris félreérthetetlenül simított végig a combomon – felfelé –, de mielőtt elérte volna a farmerem máris dudorodni készülő pontját, felállt, és a mosdók felé indult. Két percen belül feltűnés nélkül követtem. Elég volt egyet kopognom, hogy berántson maga mellé. Már csak a fehérneműje volt rajta. Kioldoztam a ruhámat, amennyire szükséges, és a bugyiját félrehúzva nyomultam be tövig teste harmatos szirmai közé. Csókunk elnyelte a nyögéseinket, melyek a mozdulatainkat kísérték, és sikerült is tökéletesen kifulladnunk, mikor belénk hasított a beteljesülés. Szó szerint a felhők közé emelkedtünk a gyönyörtől.
A szűk tér ellenére sem volt hiány édes cirógatásokban, és lágy ölelésekben, miközben visszaöltöztünk, és aztán külön-külön a helyünkre mentünk. A repülés viszont sokáig tartott. Miután szerelmem elaludt a karjaimban, elgondolkodtam rajta, micsoda szerencsém van a sok negatívum ellenére is, hogy a figyelme felém irányul. Elvégre választhatott volna magának akárki mást is unaloműző gyanánt, amíg a férje nincs mellette. Rengetegen, szinte az összes kollégánk – persze csak a hímneműek – oda meg vissza voltak érte. Ő ezt mintha észre sem vette volna, és csak nekem ajándékozott a mosolyából, a csókjaiból, az érintéséből. Mégis gyűlöltem mindenki mást, aki szintén erre vágyakozott. Én is sóvárogtam, de én kaptam is. És újra akartam.
A gépet elsötétítették, hogy az utasok tudjanak pihenni, csak itt-ott világított egy-két lámpa, de nem a közelünkben. Ekkor döntöttem úgy, hogy felébresztem őt, egy esetleges összebújás reményében. Szerencsére a gép szélén helyezkedtünk el hátul, mögöttünk nem ült senki, előttünk pedig aludtak – feltérképeztem a helyzetet, hogy ne legyen rizikós az, amit tenni szándékozok. Kris csak egy könnyű pólót és egy hosszú szoknyát húzott az utazáshoz. Az utóbbit külön díjaztam. Akármilyen szexin is lengett a lágy selyem karcsú lábai körül járás közben, mégis jobb szerettem, mikor ez sincs rajta. Ebbe belegondolva újra megkívántam.
Egyre feljebb simogattam az anyagot combjain, majd kezemet a fenekére csúsztattam. Még aludt, amikor szemből az ölembe emeltem. Kettőnk közé nyúlva kiszabadítottam fájóan feszülő férfiasságomat a nadrágomból, és mialatt csókokkal borítottam szerelmem nyakának bársonyos bőrét, ismét félrehúztam a bugyiját, hogy eltűntessem benne először csak az ujjaimat. Erre ébredezni kezdett, és meg is rettent a váratlan helyzettől, de csókkal hallgattattam el, mielőtt beszélni, netán sikongatni kezd.
Titkos kis izmai görcsösen tapadtak az ujjaimra. Az első élvezetének rángásai után kihúztam őket belőle, és a testét kicsit megemelve magamra húztam. Forrón és nedvesen fogadott magába, míg teljesen el nem tűntem benne. Gyorsan körülnéztem, hogy senkinek nem tűnt-e fel, hogy halkan azért zihálni kezdtünk mindketten, de a többi utas meg sem moccant. Mi sem. Kristen szoknyája eltakarta a lényeget, mindenki azt hihette volna, hogy csak az ölembe ül – így is tett, de közben benne voltam. Nem siettük el a mozdulatokat. Szerelmem a nyakamba kapaszkodva mocorgott, de fel sem emelkedett igazán, csak apró, de annál izgatóbb köröket írt le a csípőjével. Ez épp elég volt nekem ahhoz, hogy ne bírjam tovább visszafogni magam. A fenekénél fogva emelgettem magamon, a számmal és a nyelvemmel fojtva el mindkettőnk élvezetének hangjait, amikor végül a testébe lövelltem szenvedélyemet.
Nyelvünk tovább kóstolgatta a másikét, és bár levegőt alig kaptunk, nem akartunk feltűnést kelteni a zihálással, melyet igyekeztünk csókokkal elnyomni. Kris csak akkor kászálódott le az ölemből, mikor már kellőképpen lecsillapodtak az érzékeink ahhoz, hogy ezt meg merjük kockáztatni. Helyre igazítottuk a ruháinkat, ő viszont visszahelyezkedett az ölembe – ezúttal nem szemből, hanem oldalasan. A vállamra hajtotta a fejét, édes lehelete a nyakamat csiklandozta.
- Szeretlek, Rob… – suttogta. Ránéztem. A nagyon gyér fényben a szavai jelentését ragyogta felém a tekintete. Egy gyengéd csókot leheltem az ajkaira, így akarván viszonozni a vallomást, amelytől felszikrázott a szívem, és megállíthatatlanul repesni kezdett bennem az érzelem.
Magamhoz szorítottam lényem éltetőjének izgató testét, és így utaztunk tovább az elkövetkező két hét mennyországának helyszínére.
...
