35. fejezet

..
35. fejezet

"A szerelem olyan, mint a fa:

magától növekszik,

mély gyökeret ereszt egész valónkba

és gyakran tovább zöldül a szív romjain."

(Rob)


Attól féltem, hogy Kris most fog leállítani, holott szemmel láthatóan – vagy inkább kézzel tapinthatóan élvezte az ujjaim játékát a teste mélyén. De tévedtem. Vele kapcsolatban nem először.

- Mire vársz még? – nyögte halkan. – Csináld!

Nem kellett kétszer mondania. Ezúttal mellőztem az óvatosságot a csókomból. Vadul téptem és faltam az ajkait, ő nem kevésbé hevesen viszonozta. Ujjaim is visszataláltak a helyükre, miután lesimogattam a nadrágot szerelmem lábairól. Rögtön széttárta őket az érintésem előtt. Első élvezetének nedvei – melyet nyögések és hangos sikítások követtek – a kezemre csordultak, mire elszakítottam magam a szájától, és a nyelvem lefelé indult a testén. Lágyan végigcirógattam vele a combjai belső felét, majd nekiláttam, hogy mindennél intenzívebb kielégülésben részesítsem. Az újabb sikoly és a lepedő reccsenése magukért beszéltek, holott még csak egyszer nyaltam végig kedvesem szeméremtestének külső hártyáit.

Az íze a csillagokba repített. Mohón dörzsöltem végig újra meg újra, külön figyelmet szentelve duzzadt kis középpontjának, mielőtt két ujjam mellé nyelvem is befurakodott a korallszínű finomságok sűrűjébe. Kristen a hajamba túrva és a vállamat, nyakamat karmolva követelt magának még többet belőlem. Sokadik gyönyöre is a számba áradt, melynek utolsó cseppjét sem hagytam kárba veszni. Ezt követően emelkedtem csak fel. Kedvesem ernyedten hevert a szétszakított lepedőn, mellei szaporán emelkedtek és süllyedtek, ahogy próbált minél több oxigénhez jutni.

A farmeremet éppen csak annyira gomboltam ki, hogy kiszabaduljak a szorításából. Kristen megnyalta az ajkait, amint meglátta, mit tervezek. Elmosolyodtam. Örömmel töltött el a tudat, hogy hiába elégítem ki maradéktalanul, még azután is vágyik rám. A csípőjét az ágyról felemelve húztam őt magamra, míg tövig belé nem fúródtam. Az arcvonásai már ennyitől is olthatatlan szenvedélyben fürödtek. Végigfuttattam a tekintetem karcsú teste minden reszkető porcikáján, majd a pillantásom megállapodott ott, ahol egymásba olvadtunk.

Hihetetlen látvány és érzés is volt egyben, ahogy elnyelte legvágyódóbb szervemet. Teljesen magával ragadott a dolog. Kris folyamatosan nyöszörgött, pedig mozogni még csak ezután kezdtem el. Szerelmem pedig hangosan sikongatni. Egyelőre lassú lökésekkel hódítgattam a testét, időnként megállva egy-egy teljesen egybeforrt pillanatban. Imádtam a testében lenni. De most az ő élvezete volt fontosabb. Felnyúltam mellé egy párnáért, amit a csípője alá raktam, így nem kellett tartanom, és szabaddá váltak a kezeim. Az egyiket a mellei felé indítottam, a másik tenyerem pedig az alhasára simult. Megpróbáltam kitapintani magam kedvesem vékony hasfalán keresztül, mialatt hüvelykujjammal a legizgatottabb pontját hevítettem duzzadóbbá.

Ekkor kezdett el remegni az egész teste, titkos izmai pedig körém feszültek. Végem volt. Legalábbis majdnem, de csak pár lökés erejéig bírtam visszafogni magam. A teste fölé borulva pihentem ki a gyönyört, mely még mindig borzongatott, közben pedig a csókjaival táplálkoztam. Kris viszonozta, nem törődve azzal, hogy egyikünk sem kap normálisan levegőt.

Megcirógattam az arcát, és boldogan nyugtáztam, hogy eltűnt a szemeiből a zavartság és a szomorúság. A fájdalomról nem is beszélve. Bónuszsikerként könyveltem el, hogy talán én is közrejátszottam a lelke fájdalmainak elmulasztásában, akármi is okozta azokat. Rámosolyogtam, ő visszamosolygott, és úgy éreztem, megint kerek a világ. És az előttünk álló utazás csak dobott a hangulatomon. Fantasztikus lesz egy szigetre száműzve lenni vele – és a stábbal, ami elhanyagolható körülmény – két tejes héten át. Még nem akartam elmondani neki, hogy csak pár nap van vissza addig, semmivel nem akartam befolyásolni a pillanat varázsát.

- Hiányoztál – súgtam, komolyan nézve a szemeibe. Ezzel is elrontottam viszont, mert Kristen tekintete ismét szomorúvá vált. Feladtam. Tudni akartam, mi a baj. Még ha nekem is fájdalmat okoz vele. De a helyzetünk nem volt alkalmas ahhoz, hogy esetleg olyasmit közöljön… Ezért előbb kihúzódtam belőle, és mellé fekve magamhoz húztam. – Mi történt? – mertem most már megkérdezni.

- Semmi – rázta a fejét értetlenül. Én mégis azt éreztem, hogy tudja ő, mire gondolok, csak esetleg kímélni akar.

- Kris… – kezdtem, de félbeszakított. Ő is a nevemet mondta ki.

- Kérlek – szólt aztán. – Van, amiről nem szeretnék beszélni.

Ezt elfogadtam, de legalább valami támpontot adna, hogy tudjam, mennyire kell beleőrülnöm a féltékenységbe. Mert így a legfelső határát súroltam, mielőtt elszabadul. Lehunytam a szemem, és nyugalmat erőltettem a vonásaimra. Legalább azokra, belül ugyanis tomboltam. És a torkom is összeszorult, már akkor, mielőtt megszólaltam volna.

- Lefeküdtél vele a hétvégén, igaz? – kérdeztem rá egyenesen, immár újra a szemébe nézve. Habozott még egy kicsit, mielőtt megszólalt.

- Nem – mondta aztán vontatottan, és a szemét is lesütötte. Hazudott. Feldúltan elhúzódtam tőle, ki az ágy szélére. – Rob… – folytatta volna, de ekkor fel is álltam. Helyreigazítottam magamon a farmeremet, és egy pillantással fojtottam a szót szerelmembe. Mert még mindig szerettem, csak most ezzel a ténnyel félelmetes erők kezdték gyötörni a lelkemet.

Az erkélyre léptem, és rágyújtottam. Tehát jól sejtettem. Szívesen összetörtem volna valamit, de tudtam, hogy az nem oldana meg semmit. Másodszor csalt meg. Ez elég bizarrul hangzott. Engem csalt meg a férjével?! És mit tett az előbb? Őt velem… Miért pont belé kellett beleszeretnem? És miért ilyen mérhetetlenül? Nem jött utánam. A mobilom viszont ismét elkezdett csörögni. Nem volt kedvem beszélni senkivel, de mégis bementem érte. Kris már nem volt az ágyban. A fürdőszoba ajtaja viszont csukva volt. Halk csobogás szűrődött ki. Remek – gondoltam – most mossa le magáról az érintésemet. Mielőtt tovább hergeltem volna magam, odaértem a telefonhoz. Brad keresett.

- Mi van? – szóltam bele „kedvesen”. Most nem voltam abban a hangulatban, hogy meghasson, ha bunkónak tűnök előtte. Különben is már ismert.

- Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Kristen veled van? – felelte és kérdezte nyájasan.

- Miért érdekel? – kérdeztem vissza továbbra is barátságtalanul.

- Mert akkor megmondhatnád neki is, hogy a mai forgatás elmarad. Illetve más jeleneteket vesznek, ti szabadok vagytok.

Ez most nem is jöhetett volna rosszabbkor. Szívesebben mentem volna a díszletek közé, amíg feldolgozom magamban, amit megtudtam. De hisz ez volt a sorsom… – döbbentem rá. Az elejétől fogva tudtam, hogy benne van a pakliban. És nem volt jogom panaszt emelni ellene…

Brad a nevemen szólított a vonal másik végén, mire rájöttem, hogy nem válaszoltam neki.

- Persze, megmondom neki – morogtam, majd kinyomtam a hívást. A fürdőből már nem hallatszott a víz zaja. Csak valami más halk nesz. Közelebb léptem az ajtóhoz. Kristen sírt bent.

Elszégyelltem magam. Eddig csak a saját szenvedésemmel törődtem. Most képzeltem bele magam először a helyzetébe. Ami még az enyémnél is keményebb lehet. Sőt, az is. Van egy haldokló férje, aki megérdemli, hogy a felesége boldoggá tegye az utolsó heteit, hónapjait, meg egy féltékenyen szerelmes szeretője, aki túl sokat akar ahelyett, hogy mellette állna, és inkább elfeledtetné vele az egyéb okokból érzett fájdalmakat.

Benyitottam. Szerelmem a mosdó szélére támaszkodva, fejét lehajtva sírt. A zajra felkapta a fejét, és a tükörben vetett rám egy pillantást. Azonnal elhallgatott. Letörölte a könnyeit, majd megmosakodott. Csak egy rövid törölköző fedte a testét, haja vizes fürtökben omlott a vállára. Gyönyörű volt. Közelebb léptem hozzá. Félig megszakadt a szívem érte és miatta. A másik fele tovább imádta őt. Ez utóbbira alapozva öleltem át a derekát, amikor felemelkedett. Megtörölte az arcát, és ismét rám pillantott.

Még egy picit közeledtem hozzá, míg egymáshoz nem simultunk. Félrekotortam a haját a nyakából, és leheltem rá egy pár puszit.

- Sajnálom, ne haragudj – súgtam a fülébe. – Nem akartam faggatózni, azt csináltok, amit akartok, elvégre… a férjed.

Nem tudtam eltitkolni, milyen érzékenyen érint a dolog, de elhatároztam, hogy nem foglalkozom többé ezzel.

- De félreérted – sóhajtotta Kristen. Folytatta volna, de ekkor magam felé fordítottam.

- Nem érdekel – mondtam határozottan. – Nem érdekel, mi történt, amíg nem voltál itt… Csak az számít, hogy most velem vagy – mosolyodtam el immár boldogan. Ő még tiltakozni akart, de egy csókkal hallgattattam el. Igyekeztem közben nem arra gondolni, hogy nemrég még Alex csókolta ugyanígy. Kris pedig őt. Csak a most számít – győzködtem magam, miközben gyengéden ízlelgettem az ajkait. Meg akartam őt is győzni. De legfőbbképp magamat. Szerelmem karjai a nyakam köré kulcsolódtak, és én is szorosabban öleltem át.

Már majdnem jól voltam, amikor elengedtük egymás száját. A szemébe néztem, amelyből ezúttal felhőtlen hálát, örömet és szerelmet olvastam ki. Csak a hála ellen volt kifogásom, mégsem tettem szóvá. Inkább elújságoltam neki, hogy mára szabadok vagyunk.

- Tényleg? – kérdezte hitetlenkedve. Bólintottam. Már azt is tudtam, hova szöktetem erre az időre. Egyelőre lehetőség szerint olyan helyre, ahol nincs ágy. Most még nem voltam képes vele újra szeretkezni. Illetve a testem igen, az bármikor, csak emésztenem kellett, hogy nemcsak én jártam benne az elmúlt néhány nap alatt.

Én is lezuhanyoztam, és mire végeztem, Kristen reggelit is rendelt nekünk, amit az erkélyre teríttetett. Szótlanul falatoztunk. Többször úgy tűnt, mintha kedvesem mondani szeretne valamit, de olyankor inkább elfordultam, vagy elkaptam róla a tekintetem, így nem mondott végül semmit. Miután megreggeliztünk, felhívtam Bradet, hogy megkérdezzem, mennyi fotós lesi, mikor hagyjuk el a szállodát. Szerencsére csak páran lézengtek, így volt rá esély, hogy megszökjünk előlük. Brad mégis azt tanácsolta, hogy a lehető legtökéletesebben álcázzuk magunkat. Sőt, felajánlotta, hogy ő bárhova elvisz bennünket – lévén neki is szabadnapja volt miattam, így ráér. Megköszöntem.

Nem akartam messze menni, csak abba a parkba, ahol a minap is elrejtőztem. Alig egy óra múlva ott is voltunk. A számunkra előírt napszemüveg-baseball sapka kombinációtól csak a fák és bokrok rejtekében szabadulhattunk meg. Leterítettünk egy pokrócot a fűbe, és egymást ölelve bámultuk a felhőket. Kisvártatva kezdtem magam úgy érezni, mint egy egyszerű földi halandó. Senki nem zaklatott, fényképezőgépek sem kattogtak körülöttünk. Tisztára idilli hangulat uralkodott.

Kristen kifaggatott az életemről. Imponált, hogy ennyi mindent szeretne tudni rólam. Meséltem neki a családomról, a nővéreimről, a londoni barátaimról, mindenről, ami úgy tűnt, érdekli. Én magam viszont unalmasnak tartottam a témát, úgyhogy váltottam.

- És veled mi a helyzet? – pillantottam rá.

Erre elpirult, és közölte, hogy nem sok mesélnivalója van. Részben sejtettem, hogy ez miért lehet így. A szülei nem élnek, a maradék emlékei pedig Alexhez kapcsolódnak. Nem kíváncsiskodtam tovább. Brad épp jókor érkezett. Még reggel bíztam meg azzal, hogy szerezzen nekünk valami ebédet. Persze, hogy nem rá kellett volna bíznom. Pezsgőre, kaviárra és mindenféle méregdrága cuccra gondoltam, el akarván kápráztatni Krist, erre volt mersze odaállítani két zacskóval.

Gyanakodva szemléltem, amikor letette mellénk, majd távozni készült. Utána szóltam, miért ide gyűjti a szemetét, mire közölte, hogy vagy ez, vagy semmi. Nem fenyegettem meg, hogy kirúgom, de ennek csak Kristen volt az oka. Aki ugyanis belekíváncsiskodott az egyik zacskóba, és elragadtatva emelt ki belőle egy sajtburgert. Én imádtam, de azt hittem, ő sokkal úribb kajákhoz szokott.

- Biztos, hogy jó lesz? – kérdeztem tőle. Teli szájjal bólogatott. Én is éhes voltam, mégsem tudtam levenni róla a szemem. A legtöbb nő, akit ismertem, fintorgott volna egy ilyesmi láttán, és veszettül elkezdték volna számolgatni a kalóriákat, hogy aztán elalélva omoljanak össze a hatalmas energiabomba értéke hallatán.

Nem így Kris. Ő jóízűen tömte magába a szendvicset és a sült krumplit. Nekem is odanyújtott egy falatot. Az ujjait a szám fogságába zártam egy pillanatra. Erre abbahagyta a rágást. Szabadon engedtem, de utána is csak egy kis idő múlva folytatta.

- Mi az? – kérdeztem rá a töprengése okára.

- Csak… – mosolyodott el zavartam, és megrázta a fejét. – Olyan furcsa… veled… – Fogalmam sem volt, ezt hogy érti. Megkérdeztem. – Te nem vagy az a tipikus… színészfajta… – fogalmazta meg aranyosan, amit gondolt. – Nem tudnék erre rávenni mindenkit – mutatta fel a maradék falatnyi sajtburgerét. Sejtettem, kire céloz, de nem mondtam ki a nevét. Elárultam neki, hogy én miféle piknikre gondoltam, és Braddel vitettem el a balhét, elvégre ő hozta a gyorsételeket.

- Nem tudtam, mivel tudnálak inkább lenyűgözni – tettem hozzá, majd én is zavarba jöttem a szavaimtól. Bár igazak voltak: igenis le akartam őt nyűgözni.

- Hát ezzel sikerült – tette félre a maradékát, és a zacskókon áthajolva nyomott egy puszit a számra. Mielőtt jobban magamhoz vonhattam volna, sajnos elhúzódott, és tovább majszolt.

Délutánra beborult, így visszavitettem magunkat Braddel a hotelbe. Itt közöltem csak Kristennel, amit még a parkban akartam.

- Csütörtökön Balira utazunk. – Ezután vártam a reakciót. Jött is. Szerelmem tekintete elkomorult. – Hívd fel, és mondd el neki is, mire készüljön – tettem hozzá, majd kimentem a szobából. Nem akartam végighallgatni a csevejüket. Ehelyett elővettem a forgatókönyvet, mert már fogalmam sem volt, miről is fognak szólni a bali jelenetek. Utólag nem értettem, hogyan is felejthettem el ezt. Túláradó szenvedély, szex… még egy kis szex… Elég sok pikáns jelenetünk lesz – állapítottam meg, ahogy végigfutottam a füzetet. És persze megjelenik majd a főhősnő férje is, hogy visszahódítsa. Legalábbis a film szerint. Csak reménykedni tudtam, hogy a valóságban nem így lesz. Azt már nem bírtam volna elviselni, hogy a potyanyaralásunk is tönkremenjen Alex miatt.

Kris közben befejezhette a beszélgetést, mert már csak a csönd szűrődött ki a hálóból. Ki is jött hozzám, majd az ölembe fészkelte magát, rápillantva a forgatókönyvre.

- Elméleti felkészülés a gyakorlatra? – vigyorgott rám hamiskásan. Jó kedve volt. Ezek szerint mégsem veszekedtek – gondoltam. A következő szavai szintúgy alátámasztották ezt: – Ha akarod, szívesen korrepetállak – súgta a fülembe, majd végighúzta a nyelvét a nyakamon. Messzire hajítottam az összefűzött papírkupacot. Az ujjaim eztán valami sokkal puhábbat, selymesebbet és finomabbat tapintottak: Kristen bőrét.

Úgy tűnt, nemcsak a kedve lett jobb, ahogy telt az idő reggel óta, hanem a vágyai is egyre intenzívebben koncentrálódtak már felém. Egyetlen hosszú, forró csók után kigombolta az ingem, és ajkaival a felsőtestemet kényeztette. A nadrágom derekához érve széttolta a combjaimat, és közéjük térdelt. Mostanra bekeményedett testemet is kiszabadította, és egyből a szájába vette. Félretűrtem a haját, hogy lássam is, amit velem csinál, ne csak érezzem, de látványnak még gerjesztőbb volt, ahogy a nyelvével végigsimított lüktető férfiasságom teljes hosszán, majd megpróbált minél többet elnyelni belőle. Sikerült neki. Egy idő után már csak az élvezetre bírtam figyelni, hátrahajtottam a fejem a kanapé támlájára, és vártam a megkönnyebbülést. Kristen minden igyekezetével azon volt, hogy ez minél mámorosabban következzen be a számomra, az utolsó pillanatban mégis megállt.

Felemeltem a fejem, hogy megnézzem, miért hagyta abba, holott már majdnem a torkába robbantam. Meglepve láttam, hogy ő is ruhátlan – arról fogalmam sem volt, mikor vetkőzött le –, és épp az ölembe mászik. A csípőjébe markolva rántottam magamra, mire elkezdett mozogni, de olyan isteni mozdulatokkal, hogy így sem telt bele sok időbe, míg az élvezet határára érkeztem. Most azonban nem hagyott itt. Telelőttem a testét, de még ekkor sem állt le. Meghosszabbította ezzel a számomra a gyönyört. Mikor az ő testén is végigfutottak szenvedélyének remegései, a kajaimba omlott, és csak ekkor csókolt szájon.

Sokáig ízlelgettük egymást, lágy cirógatásokkal tartva életben magunkban a vágyat. Aminek az lett a következménye, hogy újra belékeményedtem. De ezúttal kímélni akartam, így anélkül, hogy kihúzódtam volna belőle, felemeltem, és úgy fektettem a kanapéra, hogy én kerüljek fölé. Most lassan kezdtem el mozogni benne, kiélvezve minden egyes pillanatot, minden egyes szorítást, melyet nőiessége okozott nekem. Nyelvem a nyakán, majd a mellbimbóin táncolt eközben. A bőre íze és illata egyaránt felpezsdítette a vérem, míg végül már nem tudtam másra gondolni, csakis arra, hogy kielégüljek. És persze ő is. Sikerült úgy időzítenem magam, hogy előbb ő jusson el a beteljesülésig, én csak utána következtem, alig tizedmásodperccel lemaradva.

A szája felé közelítettem ismét, és gyengéd csókokkal akartam elmondani neki, mennyire szeretem, mindazon gyötrelmek ellenére, amely a kapcsolatunk velejárója. Kris is ugyanilyen érzelmesen viszonozta a csókom, közben pedig szorosan magához ölelt. Aztán megborzongott, úgyhogy leszálltam róla, és a fürdőbe vittem a karjaimban. Sajnos csak zuhanyzó volt, pedig szívesem folytattam volna mindezt egy kádban, de a tus alatt sem unatkoztunk.

Vacsorára csak epret és pezsgőt rendeltünk, majd a hálóban összebújva, egymás karjaiban szenderedtünk álomba. Utolsó gondolatomként még felrémlett bennem, az előttünk álló kéthétnyi boldogság és zavartalanság. Erre még szorosabban öleltem át szerelmemet, a fülébe súgtam az érzéseimet, egy puszit leheltem az ajkaira, és én magam is követtem őt az álmok birodalmába.

...