"Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni,
egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni.
Aki kell, az az erejével és a gyengeségeivel együtt kell.
A lélegzetvételével akarok összeolvadni.
Az örökkévalóságig. Hogy többé ne engedjen el.
Ez a nyugalom érzése. Teljességre vágyom."
(Rob)
Habozás nélkül téptem fel az ajtót. Kristen döbbent tekintetével találtam szembe magam. Nyilván nem számított rá, hogy máris ideérek. Most viszont végigmért, félreérthetetlen pillantása szinte perzselte a bőrömet. Érte nyúltam és berántottam a lakosztályba. Az ajtó magától csukódhatott be, mert a következő pillanatban már egymás száját kerestük és amint megtaláltuk, nyelvünk is egymás köré fonódott egy édes csókban.
Csak egy vékony köntöst viselt. Legalábbis ahogy végigsimítottam a testén, nem éreztem alatta más anyagot. Csak őt. Míg ajkait ízlelgettem, kioldoztam az övét, és egyik tenyeremet a mellére simítottam. Nem tudtam, miért gondolta meg magát, és mi az oka, hogy mégis átjött – holott már igencsak hajnalodott, és Alex bármelyik pillanatban visszatérhetett a szobájukba –, de most nem érdekelt semmi más, csak az, hogy magamhoz ölelhetem szerelmem forró testét, mely szinte elválaszthatatlanul tapadt hozzám.
Soha még ilyen vágyat nem éreztem semmi és senki iránt, mint amit ő bírt belőlem kiváltani. És persze szerelmet. Nemcsak a vágy vezérelte a tetteimet, amikor letoltam a válláról a testét fedő egyetlen ruhadarabot, majd újra magamhoz öleltem. Ő sem tétlenkedett eközben, keze már a magamra kapott farmer gombjain járt, és alighogy sikerült belőle kiszabadítania, olyan érzékien kezdett el simogatni, hogy felnyögtem a rajtam végigcikázó kéjes borzongástól. Míg ő testem egyre csak tovább keményedő részével volt elfoglalva, addig nyelvem a nyakát kóstolta végig; puhábbnak, édesebbnek éreztem azt bármi másnál. A tenyerem alatt megkeményedett a mellbimbója is, melyet számmal egyre lejjebb haladva a fogaim közé vettem. Ekkor Kris a hajamba markolt, és még jobban magához húzott.
Kezeimmel a combjait simítottam végig, hogy aztán a combja alá nyúlva magamra emeljem. A nyakamba kapaszkodva segített ebben, majd egyik keze befurakodott kettőnk közé, és meredező férfiasságomat a helyére illesztette. Felnyögtem, amikor tövig belemerültem kedvesem szerelemrésébe, mely forrón és szűken ölelte át lüktető szervemet. Az ajtó volt hozzánk a legközelebb, ezért nekidöntöttem, és lassan mozogni kezdtem benne. Ajkunk eközben újra egymásra talált, tovább szítva az izgalmunkat.
Kristen körmei végigszántottak a hátamon, majd a fenekembe markolt, mire még mélyebbre fúródtam belé. Nyögései szaporán jelezték közelgő gyönyörét, melyet tovább akartam nyújtani, ezért megálltam épp egy tövig nyomott pozícióban. Persze ő rögtön levegő után kapkodott, és a belső kis izmai olyan szorító hatást gyakoroltak rám, hogy a tervem visszaütött, majdnem én sültem el rögtön. Kijjebb húzódtam belőle, sőt, egy hirtelen ötlettől vezérelten teljesen is elhagytam a bensőjét, de rögtön utána elé térdeltem és széttártam a lábait. Továbbra is az ajtónak dőlt, enyhe termeszben. Kissé kitágított teste könnyedén fogadta be két ujjamat, nyelvem pedig rátalált vágyainak középpontjára.
Kris sikoltásai egyre hangosabbak lettek attól, hogy kétfelől is izgattam, majd a vállamba markolva élvezett egy olyan hatalmasat, hogy a nedvei elárasztották szinte az egész kezemet. Élvezettel ittam a belőle áradó édes nedűt, de nem hagytam pihenni. Felálltam, a karjaimba vettem erőtlen testét, és a hálószobába vittem. Óvatosan leraktam az ágyra, megszabadultam félig levetett farmeremtől, majd mellé feküdtem.
Egy percig csak némán figyeltem remegve ziháló testét. Szeme boldogan csillogott felém – ezt szerettem volna még tovább fokozni. Lassan fölé hajoltam, és nyelvemet végighúztam először csak az állán. Majd az ajkain, de nem csókoltam meg. Utána a nyaka kecses íve következett, hogy aztán a mellei felé vegyem az irányt. Kezem megint a lábai közt kalandozott, melyet minden eddiginél szélesebbre próbált tárni, hogy minél jobban hozzáférhessek. Az ő karjaiba is visszatért az élet, és a nyakam köré fonta őket. Imádtam, amikor gyengéden a hajamba markolt, így mutatva az irányt, mit szeretne, merre haladjak rajta tovább. Jelen pillanatban fölfelé. Csókot követelt. Ezúttal neki hagytam meg a csábítás első lépéseit. Nyelve perzselően csusszant be a számba, és táncba hívta az enyémet. Nem álltam ellen. Körme most a mellkasomon cikázott, nem fájó, mégis lüktető nyomot hagyva felhevült bőrömön.
Aztán taszított egyet a vállamon, és hanyatt döntött az ágyon. Ő kerekedett fölém, majd ugyanazt eljátszotta, amit én tettem vele az imént. Csak ő még tovább merészkedett. Miközben keze folyamatosan simogatott, ajkai egyre lejjebb haladtak a testemen. Mire elérte vágyaim középpontját, reszkettem érte, hogy üljön már rám, de egy ennél még édesebb kínzást talált ki a számomra, melyet a múltkor abban az étteremben is megtapasztalhattam. Teljesen elnyelte fájóan kemény testemet, ki-be mozgatta a szájában, hol csak a csúcsát szopogatta, hol pedig teljes hosszán végighúzta a nyelvét, nedves csíkot hagyva rajtam maga után.
Az élvezetem visszatarthatatlan volt. És hiába esedeztem neki, hogy inkább hagyja ezt abba, a szájában landolt. De ez cseppet sem gátolta meg abban, hogy tovább ízlelgessen, sőt, újra lázba is hozott alig pár pillanat alatt. El sem hittem ezt a nőt! Ilyen mindent elsöprő, tartós és kimeríthetetlen vágyat még soha senki iránt nem éreztem. Megint a szájában mozgatott, de ezúttal nem várt az utolsó pillanatig. Egyszer csak eltűnt egy másodpercre, semmimen nem éreztem az érintését, de utána egyik lábát átvetette a csípőmön, és végre magába vezetett. Túl lassan, ezért a derekába markoltam, és hirtelen magamra rántottam. Tíz vöröslő csíkot kaptam érte cserébe a mellkasomra. Az ajkai is odatapadtak, szinte fájóan erősen szívva és harapva a bőröm, de nem érdekelt, milyen jeleket fog hagyni rajtam ezáltal. Már az első pillanattól kezdve ütemesen mozgott felettem, egyre sürgetőbb ritmust diktálva, mígnem váratlanul a számra tapasztotta ajkait, és szédítő csókkal köszöntötte a testünkön áthullámzó gyönyöröket. Utána remegve roskadt rám, de semmisúlyát meg sem éreztem.
Mindketten kapkodtunk az éltető levegő után, szívünk hangos tamtamot vert mellkasunkban. Egymás iránt vert. Ugyanis a szemébe nézve ugyanazt pillantottam meg, amit én is éreztem. De most nem mondtam ki. Akartam, hogy érezze, ne csak hallja. Lágy puszikkal halmoztam el az arcát, majd a kezét, melyet megfogtam és a számhoz emeltem.
Kristen tért magához hamarabb, de csak annyi időre moccant, amíg leszállt rólam, hogy valamivel kényelmesebben helyezkedjen el, persze továbbra is szorosan hozzám bújva. Szavak nélkül vallottunk egymásnak szerelmet a cirógatásainkkal, gyöngéd csókjainkkal - úgy éreztem, minden vágyam teljesült azzal, hogy újra itt van a karjaimban -, mígnem elnyomott bennünket az álom.
(Kristen)
Álmomban is éreztem, hogy ezúttal nem a megszokott test simul hozzám, nem a jól ismert kar ölel át. Mielőtt kinyitottam volna a szemem, végigpergettem magamban az elmúlt éjjel történteket. Először tényleg nem akartam átjönni Robhoz, de miután órákat forgolódtam, úgy gondoltam, minek tagadjam meg a testemtől azt, amit olyannyira kíván. Így hát fogtam magam, és az ajtaja előtti pár pillanatnyi tétovázást leszámítva bekopogtam hozzá. Ő azonnal feltépte az ajtót, a karjaiba rántott, és órákig nem eresztett. Na nem mintha menekülni szerettem volna. Ellenkezőleg. Soha ilyen csodát még nem éltem át senki karjaiban.
A hajnal fényeiben bűntudatom is támadt emiatt, hisz volt egy férjem. Alex. A szemem riadtan pattant ki. Ezek nem hajnali fények voltak. Hanem igencsak reggeliek. Azonnal felültem, amivel Robból egy tiltakozó morgást sikerült kiváltanom, és mivel a karját is lelöktem magamtól a heves mozdulat következtében, nyögött még párat, és újra magához akart húzni, de kisiklottam a kezei közül. Ezt viszont már végképp nem díjazta.
- Hova szöksz? – kérdezte álmosan, ki sem nyitotta a szemeit.
- Nyolc óra múlt – szűköltem síri hangon, miután rápillantottam a mobilja kijelzőjére.
- Majd elnézést kérünk a rendezőtől – motyogta, és visszafúrta a fejét a párnák közé.
Nekem azonban egy sokkal durvább tény jutott az eszembe, amely teljességgel letaglózott: Alex már biztosan feljött a szobánkba, és én nem voltam ott! Bele sem mertem gondolni, mekkora balhé lesz ebből. Nagyot nyeltem, hogy eltűntessem a torkomban keletkezett gombócot – jobban mondva szikladarabot –, majd villámgyorsan az előtérbe rohantam, ahol Rob előző éjjel lesimogatta rólam a köntösömet. De egyelőre nem léptem ki az ajtón. Mélyeket lélegezve próbáltam összeszedni a kávét nélkülözni köteles agyam logikáját, és kiötölni valami hihetőt, miért is nem töltöttem a helyemen az éjt, és hol is jártam. De semmi használható nem jutott az eszembe. Kétségbeesetten felnyögtem, és a hálóból előbújó Robra pillantottam.
Anyaszült meztelenül támolygott ki onnan, az álmot dörgölte a szeméből. Ő egyelőre nem gondolkodott ennyire előre, ezt mutatta az is, hogy egyenesen hozzám lépett, és magához ölelt.
- Ne siess annyira… – motyogta a nyakamat puszilgatva.
- Alex – suttogtam. Ennyi elég is volt, hogy megdermedjen. És el is tolt magától rögtön. A hajába túrt, majd rám meredt. Egy enyhébb káromkodást is eleresztett, majd a hálóba ment, és máris a nadrágját rángatta magára. Kíváncsian vártam, hogy megossza velem, hova indul ilyen szélsebesen, de a teste látványa jobban lekötötte a figyelmemet.
Végül megint megállt előttem, és határozottan a szemembe nézett.
- Veled megyek – jelentette ki.
Enyhén megráztam a fejem.
- Nem, ezt nekem kell kidumálnom, nem akarlak belerángatni.
- Nem rángatsz bele, már így is benne vagyok nyakig. Nem hagyom, hogy egyedül vidd el a balhét – erősködött, amikor tovább csóváltam a fejem.
- Rob – szóltam rá, hogy leállítsam. – Nem akarom, hogy ott legyél – váltottam keményebb hangnemre.
Erre elsápadt, de tovább fürkészte a szemeimet.
- Hát ennyit sem jelentek neked? – kérdezte. – Nem akarsz felvállalni, most sem, amikor már késő?
Olyan tökéletesen félreértett, hogy ezt magam is alig hittem.
- Még egyáltalán nem késő – mondtam, bár saját magam számára is idegen volt a hangom, amellyel ezt hazudtam. – Most megyek! – döntöttem, mielőbb túl akarván esni az egészen. – A forgatáson találkozunk. – Ezzel hátat fordítottam neki. Nem akadályozott.
Kiléptem az ajtón, és lassan átsétáltam a saját szobánkéig. Halkan nyomtam le a kilincset, majd még halkabban mentem be. Alex nem volt sehol. Sem a hálóban, sem pedig másutt. Az ágyon csak az előzőleg általam összegyűrt lepedőt láthattam, neki viszont nyomát sem. Rögtön tudtam, hogy nem is járt itt, annak nyoma lenne: vagy a valahova lehajított zakója, vagy a feldúltságát jelző rendetlenség, de semmi.
Hangosan fellélegeztem, de csak egy percig tartott a megkönnyebbülésem. Ugyanis ebben a másodpercben lépett be az ajtón.
- Ne haragudj, elhúzódott a játszma – kért rögtön bocsánatot. Tágra nyílt szemekkel meredtem rá, főleg mikor feltette a következő kérdést: - Neked nem kéne már a helyszínen lenned? – nézett az órájára. Egyre közelebb jött közben hozzám, de újabban már csak attól rettegtem, hogy ne lássa meg rajtam, mit műveltem az éjjel.
- De igen – ijedeztem. Színlelnem sem kellett, amúgy is riadt voltam, de más miatt, mint amit ő sejthetett. – Elaludtam, nem csörgött az óra – ráztam a fejem, és a fürdő felé indultam. – Kimosom az álmot a szememből, és már itt sem vagyok – szóltam hátra a vállam fölött.
Ennek ellenére percekig folyattam magamra a vizet, miután lemosakodtam. Megkönnyebbültem, hogy még most sem buktunk le, hála valamilyen őrangyalnak. Azzal viszont nem számoltam, hogy Alex csatlakozni kíván hozzám.
- Ha már késel, akkor ne aprózd el – ölelt magához, amint belépett mellém, és ajka a nyakamat becézte rögtön.
- Ezt most ne, tényleg sietek – próbáltam kibújni a karjaiból, és szerencsére sikerült is. A zuhanyfülke vizes alján viszont megcsúsztam, és kiestem az addigra elhúzott ajtaján. Alex utánam kapott, de későn, a bordáimat így is alig éreztem.
- Jól vagy? – hajolt le hozzám aggódva, és felsegített a földről.
- Ühüm – nyögtem összeszorított fogakkal, egyik kezemet a bal oldalamra szorítva.
Alex elhúzta onnan a kezem, és megnézte a sérülést. Orvosi diplomája is volt, úgyhogy szakszerűen végigtapogatott, majd megállapította, hogy semmim sem tört el. A fájdalom helye viszont máris szép lila hangulatot öltött.
Tovább nyögdécselve feltápászkodtam. Hagytam, hogy férjem megtörölgessen, sőt, még azt is, hogy az öltözésben segítsen. A karomon is zúzódások látszottak, ezért kivételesen hosszú ujjú felsőt vettem magamra. Nem akartam eldicsekedni a szerencsétlenségemmel.
Utána együtt mentünk a forgatásra. Rob már ott volt, és leplezetlen féltékenységgel figyelt bennünket. Azt egyből levághatta, hogy nem veszekedtünk, sőt, egyre értetlenebbé vált, amikor Alex még kezet is fogott vele üdvözlés gyanánt, de nem tette szóvá. Egyelőre. A harmadik szünetben talált meg a kérdéseivel, amikor férjem a rendezővel mélyedt el valamiben, és nem is figyeltek ránk. Reggel szintén ő csillapította le Don paprikás hangulatát, aki kapásból kiborult az újabb órányi késés miatt. Első nap még elbántam vele, most viszont Alex beelőzött.
Rob az egyik üres szobába húzott, és faggatni kezdett, mi és hogyan történt. Elmeséltem neki.
- Biztos, hogy csak ennyi? – kételkedett.
- Láthattad, hogy semmi baja, nem volt otthon egész éjszaka.
Ő is megnyugodott, de a nemtetszés az látszott rajta. Mégis közelebb lépett, és már nyújtottam is volna neki az ajkaimat, amikor elhangzott a nevem. Erre gyorsan magamhoz húztam és egy gyors, rövid, de annál szenvedélyesebb csókot loptam tőle. Majd kiléptem, hogy az öltöztető által rám parancsolt ruhába gyömöszöljem magam a jelenet előtt. Nem ment könnyen. Alex jött be segíteni a folyton elakadó cipzárral.
(Rob)
A látottak ellenére nehezen hittem el Krisnek, hogy tényleg nem történt semmi olyasmi, ami miatt aggódnom kéne, de leszálltam a témáról. Egyelőre. Most viszont épp az öltözője résnyire nyitva hagyott ajtaja előtt haladtam el, és a szívem is megállt a látványtól. Szerelmem egyik oldalát és karját csúnya zúzódások tarkították. Ezeket reggel még nem láttam, amikor elment tőlem. Szemernyi kétségem sem volt, hogy ő hazudott, Alex mégis ott volt a szobájukban, sőt mi több, bántalmazta is.
Feldúltan rontottam be az öltöző ajtaján, és a meglepettségüket kihasználva egyetlen ütéssel a földre küldtem Alexet.
- Mi a fenét csinálsz? – Legnagyobb döbbenetemre Kristen nekem támadt ahelyett, hogy megköszönte volna, csak elkapta a kezem, megnézte, van-e rajta sérülés, majd rögtön a férjéhez rohant, és mellé térdelt a földre. – Jól vagy? – kérdezte tőle aggódva.
Ezt most már komolyan nem értettem. Alex bántotta és Kris még az ő állapotáért aggódik? Tanácstalanul bámultam rájuk. Alex ekkor elvette a kezét az orra elől, amelybe az ütésem betalált. Vérzett egy kicsit, de nem sajnáltam érte. Kristen viszont annál inkább. Rögtön elhúzódott tőle kissé, és rám parancsolt, hogy azonnal tűnjek innen.
Ez fájt. Nyilvánvaló volt, hogy Alex bántotta, nem pedig én, és mégis őt védi. A tekintete sem volt már ijedt, sem vágyódó, mint alig néhány perce, csakis szemrehányást tükrözött felém. A szívem hasadozásával egyidőben kihátráltam az öltőzőből, látva, hogy rám itt már nincs több szükség.
...
