5. fejezet

5. fejezet (Rob)

"Ha nem kapod meg, amit akarsz,
szenvedsz;
ha megkapod, amit nem akarsz,
szenvedsz;
sőt, ha pontosan azt kapod meg, amit akarsz,
akkor is szenvedsz,
mert nem tarthatod meg örökké."

- Menjünk hozzád! - mondta alig hallhatóan.

Nem akartam hinni a füleimnek. Fél órája sincs, hogy egy csókkal búcsúzott a férjétől, most meg igent mond a cseppet sem tisztességes ajánlatomra - összegeztem magamban a tényeket. Arra számítottam, hogy újabb hónapokba telik majd, mire meggyőzöm róla, hogy nem zárhatjuk le egyetlen mámoros éjszaka után azt, ami köztünk van, erre ő némi könnyen kivédhető tiltakozás után igent mondott. Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen pálfordulást. De egyáltalán nem volt ellenemre a dolog. Féktelen izgalom lett úrrá rajtam, alig bírtam türelemre inteni magam és kivárni, hogy megint úgy érinthessem és csókolhassam, mint két nappal ezelőtt.

- A Bel Airben szálltam meg - közöltem vele, és indítottam, de a karomra tette a kezét.

- Ne oda - rázta a fejét, majd egy címet mondott, amely ismerősen hangzott, de csak akkor jöttem rá, honnan az, amikor kikanyarodtam a főútra.

Lassítottam, aztán Kristenre sandítottam és megismételtem, a szavait.

- Igen… - erősítette meg, hogy jól hallottam. Ezt már tényleg hihetetlennek gondoltam. Ahova ugyanis menni akart, nem más volt, mint az a ház, amelyet ma meg akartam nézni. Jobban mondva Braddel meg is néztük kívülről, de mivel a tulaj - akiről most már tudtam, hogy Kris - nem akarta még ma megmutatni, hanem holnapra rakta át a találkozót, ezért csak a kapuig jutottunk.

- Te tudtad, hogy én akarom megvenni - adtam hangot a sejtésemnek.

- Tudtam.

- És holnap eljöttél volna, vagy újra lemondod? - érdeklődtem. Tényleg kíváncsi voltam, vajon élt volna-e újabb kifogással, vagy másnap talán bátran elém mert volna állni?

- Ez most már nem számít. Még ma körbevezetlek, ha akarod - bújt ki cselesen a válasz alól.

- Azt inkább hagyjuk holnapra - javasoltam. Ezúttal nem ellenkezett, én pedig ráléptem a gázra.

Nem több mint tíz perc alatt megérkeztünk a házhoz, ami valódi csodának tűnt a forgalmat tekintve, de szerencsére közel voltunk és én egyszer sem tévedtem el. Többnyire Brad szokott sofőrködni, ő jobban kiismerte magát ezekben a nagyvárosokban, mint én. A kapu előtt parkoltam le. Némán figyeltem, ahogy Kristen kiszáll, nyomkod valamit a riasztón, mire a hatalmas vasszerkezet kitárul. Nem szállt vissza mellém, megvárta, míg beljebb hajtok, hogy gyorsan visszazárhassa azt.

A ház bejáratánál is eljátszotta ugyanezt. Abban a pillanatban, amikor kattant az ajtón a zár, az önuralmamat tartó láncok is széjjelszakadtak. Kristen felém fordult, de egy fél lépéssel átszeltem a köztünk levő távolságot és közvetlenül előtte megálltam. Ő az ajtónak dőlt, én pedig felemeltem a kezem, amellyel végigcirógattam a karját. Most is megjelent rajta a libabőr, de túl meleg volt - tán a köztünk pattogó szikrák miatt -, így biztosra vettem, hogy nem azért, mert fázik. Ujjaim megálltak a ruhája pántjánál, és egy pillanatig tétováztam csak, hogy letépjem-e róla, de végül nem tettem. Ehelyett lassan lesimogattam a testéről. Mikor földet ért a lábainál, kilépett belőle és egyszerűen félrerúgta. Továbbra is az ajtónak támaszkodva állt, a gyér világítás aranyba vonta a testét, melyet csak egy apró bugyi fedett.

Eltávolodtam tőle, és percekig csak a tekintetemmel cirógattam végig karcsú lábait, formás csípőjét, hevesen süllyedő és emelkedő kebleit, melyeket immár semmi nem takart el előlem. A mellbimbói kihegyezve várták az érintésemet, remegő ajkai elnyílva idézték fel bennem az ízt, ami szintúgy sóvárgó emlékekkel gazdagította az életem.

Ezúttal viszont megelőzött. Mielőtt oda léphettem volna hozzá, ő lökte el magát az ajtótól, és jött közelebb. Keze a mellkasomra siklott, és lassan gombolni kezdte az ingemet. Csodálkoztam rajta, hogy kezdeményezett, eddig mindig én voltam az, aki megtette az első lépést, de most ő tette meg. Őrjítően lassan csinálta. Kezem közben a derekára rebbent, és magamhoz vontam. Csípőnk összesimult, immár biztosra vehette, hogyan is érzek iránta. Felnyögött, és az ing alól felszabaduló mellkasomra tapasztotta forró ajkait. Szinte téptem le magamról, hogy mielőtt érezhessem a bőrömön teste forrósását, majd lehajoltam, hogy megcsókoljam. A nyakamba kapaszkodott, erőtlenül, mintha segítségre lenne szüksége a talpon maradáshoz.

Megoldottam a helyzetet, mégpedig úgy, hogy végigsimítottam minden elérhető porcikáján, majd a fenekénél fogva felemeltem, és a bejárati ajtónak döntöttem. Szánk és nyelvünk kiéhezetten falta a másikét, miközben érzéki simogatásokkal szítottuk egymásban még tovább az amúgy is perzselően magas lángokkal égő tüzet. Néhány enyhébb harapás után úgy éreztem, megőrülök, ha nem merülhetek el benne máris. Fél kézzel kibontottam magam a nadrágból, és a bugyiját egyszerűen félrehúzva tövig fúródtam a testébe.

Hallottam kéjesen felsikoltani, de nem tudtam visszafogni magam, őrült iramban kezdtem mozogni benne. Kezeit a feje fölé emelve keresett kapaszkodót, aminek következtében a mellei közelebb kerültek a számhoz. Egyből lecsaptam rájuk. Keményre harapdáltam a mellbimbóit, miközben ő jobb híján a vállamba mélyesztette a körmeit. Tudtam, hogy ismét nyomokkal leszek tele, mire eljő a reggel. A teste aztán hirtelen reszketni kezdett. A józan eszem létéről már csak halvány fogalmaim voltak. Még keményebben nyársaltam fel újra és újra, amíg folyamatosan izgató sikkantásai következtében belerobbantam a testébe. Szinte görcsbe rándultam az élvezettől, de lágyan tovább mozogtam benne, hogy érezze, még korántsem végeztünk. Lihegve a szemembe nézett, és elmosolyodott. Talán először mosolygott rám, mióta ismerem. Beleszerettem a mosolyába. Még akartam!

Magamhoz öleltem, és találomra elindultam vele valamerre. A nappalinak látszó helyiségbe érve a puha szőnyegre ereszkedtem vele a kanapé és a nem üzemelő kandalló között, majd anélkül, hogy szétváltunk volna, végigsimítottam a lábain, kioldottam a szandálját, mely a nagy sietségben rajta maradt, utána felfelé cirógattam a testét, a mellei édes halmán újra elidőzve tán percekig. A szemei végigkövették minden mozdulatomat, ujjai lágyan kaparászták a bőrömet a derekamon. Combjait a derekam köré kulcsolta, és ezúttal ő mozdított picit a csípőjén.

Rögtön tudtam, mit szeretne. És nem állt szándékomban megtagadni tőle. Kissé körkörös mozdulatokkal hatoltam belé ismét. A feje hátrahajlott az érzésektől, melyeket idéztem benne, és a legapróbb lökésemre is nyögéssel felelt. A nyakára tapasztottam a számat és nyelvemmel a bőrén kalandoztam, mialatt egyre intenzívebben hódítgattam a testét. Mikor elértem azt a pontot, ahonnan nincs visszaút, felemelkedtem, egyik lábát a magasba emeltem, így még mélyebben tűnhettem el benne, de ez sem volt elég. A melleibe és a csípőjébe kapaszkodva löktem őt tovább, keményen, amilyen magam is voltam, áhítattal figyelve az arcán áthullámzó érzéseket.

A gyönyörünk szinte egyszerre érkezett. Kristen sikolya összevegyült a belőlem felszakadó rekedt kiáltással, majd verejtéktől fénylő teste fölé támaszkodtam, és csókolni kezdtem az ajkait. Nyelvem azonnali engedélyt kapott a belépésre, az övé pedig máris köré fonódott. Percekig ízlelgettük egymást, mielőtt kihúzódtam volna belőle, hogy mellé feküdjek, míg újra rendesen kapunk levegőt.

Kristen viszont felállt, és a kezét nyújtotta. Mosolyogva. A szívem ismét megdobbant a látványától. Én is felálltam, félig amúgy is levetett ruháimtól a hálószoba felé tartva szabadultam meg. Belépve ő máris az ágy felé indult, de ide csak lassan követtem. Még bőven az imént történtek hatása alatt voltam, mégis a gondolataimba furakodott egy fantázia-kép. Amely egyáltalán nem volt kellemes. Kristen és Alex ebben az ágyban. Nem értettem magam, miért is zavar ez. A féltékenységem újra lázadozni kezdett, de elnyomtam magamban, és odafeküdtem mellé.

- Mi a baj? – vette észre rögtön a hangulatom változását. Vagy a feszültséget, amely rám telepedett. Elmondtam neki az iménti gondolatomat, de csak egy újabb mosolyt kaptam első válaszként.

- Bútorozottan akartam eladni a házat – mondta másodikként. – De az ágyat lecseréltem benne. Ez vadiúj.

Valamelyest megnyugodtam, mégis különös érzések járták át a testemet. És a szívemet. A lelkemről nem is beszélve. Majdnem kimondtam, amit nem volt szabad, mert nem voltunk még annyira egymásba gabalyodva, hogy teljesíthesse a kérésemet. És különben is, már az étteremben közölte, hogy sosem hagyná el a férjét. Mit várjak akkor két éjszaka után? – kérdeztem magamtól. Meg egyáltalán: mit várhatnék én tőle? Semmit – jött a felelet. Be kell érjem a szimpla szeretői státusszal. Ezt az állapotot viszont minél hosszabb ideig kívántam fenntartani. Már az is gyötrelmeket okozott, hogy tudtam, most is csak maximum két nap – és ezzel együtt két éjszaka – adatott meg nekünk, és aztán visszaáll minden a régi kerékvágásba. Legalábbis majdnem. Ugyanis nem állt szándékomban rögtön kiszállni az életéből, amint Alex hazatér.

Mintha csak sejtette volna, hogy róla töprengek, megszólalt Kristen mobilja valahol az előtérben. Rögtön felpattant, és a táskájával tért vissza a hálóba.

- Ez Alex – motyogta, majd felsóhajtott, a táskáját a földre dobta, és újra kilépett a szobából.

Nem mentem utána. Fejemet a párnába fúrtam, és igyekeztem nem meghallani, miről csevegnek. Apró szófoszlányok mégis eljutottak a tudatomig.

- Már lefeküdtem… Igen… Te is hiányzol… - Kristen nem beszélt hangosan, mégis olyan tisztán hallottam, mintha mellettem állt volna. – Szeretlek!

Ez volt a kegyelemdöfés. Bosszúsan meredtem az ajtó felé. Hogy hazudhat neki szerelmet, miközben alig tíz perce még velem szeretkezett? Valójában őrülten féltékeny voltam, amiért nem nekem mond ilyeneket. És elcsodálkoztam magamon. Komolyan beleszerettem volna? Nem, erről inkább gyorsan lebeszéltem magam. Ez csak vágy! Semmi egyéb. Igen kielégítő alkalmi szex. Ennek még majd’ ezerféle szinonimájával próbáltam meggyőzni a szívemet, hogy rosszul érez, és teljességgel felesleges érzelmeket. Mégis, amint Kristen visszajött hozzám, anyaszült meztelenül, ahogyan kiment, elrejtettem a rosszkedvemet, amelyet a férje hívása keltett bennem, és minden porcikám újra lángolni kezdett felé.

A mobilját az éjjeli szekrényre tette, és visszabújt mellém.

- Haza kéne mennem – mondta. – De te itt maradhatsz – tette hozzá.

Nem tetszett a hangjából áradó szomorúság.

- Maradj itt velem – kértem halkan, bár remélni sem mertem ilyesmit. De pár pillanat múlva megint meglepett. Már sokadjára mosolygott rám, majd egyik lábát átvetette a csípőmön, és fölém kúszott.

Újra begerjedtem, amikor tűzforró ágyéka az enyémnek dörgölőzött, és lágyan ringatni kezdte magát fölöttem.

- Szóval azt szeretnéd, hogy maradjak? – incselkedett. Ez tetszett. Végre nem a megközelíthetetlent játszotta. – Gondolod, hogy elég meggyőző vagy ehhez? – mozgott rajtam tovább.

Körmei a mellkasomba és a hasfalamba mélyedtek, amikor a szavaira megragadtam a csípőjét, és újra keményre merevedett férfiasságomra húztam. A terv bevált. A lélegzete is elakadt. Moccanni akart, de nem eresztettem, mire egy nyögéssel fölém hajolt, és az alsó ajkamba harapott. A tarkójára tettem az egyik kezem, és vad csókkal háláltam meg a reakcióját.

Az éjszaka többi részében a tetteink beszéltek a szavaink helyett. Reggel fáradtabbnak éreztem magam, mint két nappal azelőtt, de ebben az is közrejátszott, hogy a New Yorkban töltött éjt sem alvással töltöttem. Hajnaltájt Kristen elszenderedett a karjaimban. Tartottam tőle, milyen lesz a fogadtatás, ha majd felébred, de addig is csendesen csodáltam édes, kisimult vonásait. Bár minden éjszaka a miénk lehetne – gondoltam. De emlékeztetnem sem kellett magam ahhoz, hogy tudjam, ez lehetetlen. Mégis reméltem, hogy most, mivel a férje nincs a közelben, nem fog hanyatt-homlok hazarohanni, hanem együtt lehetünk még egy kis ideig.

A nap már magasan járt, mire mocorogni kezdett. Ekkorra már bájos arca minden apró négyzetcentiméterét az agyamba véstem, és többször is csókot loptam édes ajkairól. Volt, amelyiket még álmában is viszonozta, de olyankor a féltékenységem tört felszínre ahelyett, amit amúgy éreztem. Fizikai fájdalmat okozott a tudat, hogy máshoz tartozik, és nem hozzám. Már nemcsak a testét akartam, hanem… Magam sem tudtam, hogyan kérhetném tőle a szívét. Utáltam, hogy csak egy része lehet az enyém – amennyit ő maga ad.

A mocorgásból ásítás, majd pislogás lett. Kiscicaként nyújtózkodott közben, nem foglalkozva azzal, hogy lecsúszott róla a takaró, és ívbe hajló háta miatt kidomborodtak a mellei. Nem tudtam megállni, hogy megcsókoljam őket, de a tekintetét egyelőre kerültem. Élénken emlékeztem a két nappal ezelőtti hűvös fogadtatásra. A felőle érkező meglepetéseket viszont már egy ideje nem számoltam.

Felnyögött ugyanis a nyelvem cirógatásától, majd a hajamba túrt, és a másik kezét végighúzta rajtam a takaró alatt.

- Jó reggelt – pillantottam fel mosolygó arcára.

- Szia – suttogta.

Csókkal is köszöntöttük a reggelt, majd eltolt magától. Ekkor rettentem meg, hogy megismétlődik a múltkori eset, de mivel lassacskán sorozatos tévedések értek őt illetően, szokni kezdtem őket. Csak azért tolt el ugyanis, hogy be tudjon fészkelődni alám. Egy pillanattal később keze ez ébredése óta merevedő szervemre csusszant, és könnyedén vezette magába. A testemet ellepő számtalan karcolásnyomok szaporítása végett most is végighúzta a körmeit a hátamon. Szeretkezésbe fulladt a kölcsönös örömünk, hogy a nappal fényében is tovább éljük az álmot.

Valamivel később a gyomrunk korgása zavart csak ki minket az ágyból, de már jócskán delet ütött. Kristen elment lezuhanyozni, de előtte még kíváncsian felém fordult.

- Ugye használhatom a fürdőszobádat? – kérdezte egy kacsintás kíséretében.

Vidáman ránevettem.

- Csak akkor, ha csatlakozhatok.

Megkaptam rá az engedélyt. Előbb azonban felhívtam Bradet, hogy tudja, nem raboltak el, hanem egy bombabiztos helyen rejtőzködöm, majd a nemtetszésével nem foglalkozva véget vetettem a beszélgetésnek, aztán rendeltem némi eledelt, hogy mire végzünk, az is megérkezzen. Előrelátóan kitettem a pénzt is az ajtó elé, hátha túlhevülnénk a tus alatt. De nem így történt, bár érzéki simogatások és csókok közepette igencsak elhúztuk az időt. Miután kimásztunk a víz alól, magamra kaptam a nadrágomat, és amíg az étel érkezését vártuk, körbevezettettem magam Kristennel a jövendőbeli lakásomban. Határozottan tetszett.

- Miért adod el? – kíváncsiskodtam később a korai ebéd közben.

- Már nincs rá szükségem – felelte tétován. Sejtettem, hogy a házasságával lehet összefüggésben, de arra még csak gondolni sem akartam, ha nem muszáj.

Mivel ez máris egy közös „fészeknek” számított, azonnal elfogadtam az ajánlatot, egyetlen feltétellel.

- Mi az? – kérdezte Kristen gyanakodva.

- Amikor csak teheted, meglátogatsz itt.

Annyira örültem, hogy a mai reggelen nem olyanok voltunk, mint két idegen, akik csak egy röpke menetre járnak össze, hanem valamivel tán több annál, ebben a pillanatban viszont elkomorult a tekintete, én pedig éreztem, hogy valószínűleg lehetetlent kívántam. És valóban: most nem lepett meg azzal, hogy tökéletesen az ellentettjét válaszolta annak, amire lelkileg készültem, hanem valami sokkal lesújtóbbat…