25. fejezet
"Gondolj úgy vágyad tárgyára, mintha már a sajátod lenne.
Tudd, hogy meg fog érkezni, ha eljön az ideje. Hagyd, hogy így legyen.
Ne aggodalmaskodj miatta. Ne gondolj a hiányára.
Tudd, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, hogy már most a birtokodban van."
(Rob)
Biztos voltam benne, hogy ha most szeretkezünk, akkor azt mindketten bánni fogjuk. Bármennyire is jó volt őt újra a karjaimban tartani, érezni az ízét és az illatát, a combja bársonyosságát tapintani az ujjaimmal, nem akartam kihasználni sem őt, sem pedig a pillanatot. Fájdalmasan vágytam rá. Abban a másodpercben, amikor az imént megcsókolt és puha ajkai majd nyelve végigsimítottak a számon, elvesztettem a fejemet, és azóta is vadul csókoltuk egymást. Kristen közelsége most is – mint mindig – úgy hatott rám, mint valami méreg. Lassan hatolt be a bőröm alá, hogy aztán ott elterjedjen és végül a szenvedély lángjainak martalékává legyek. Kíméletlen halál, mégis akartam. Jobban, mint bármit ebben az életben. E percben ráadásul itt volt velem, az ágyamban és éreztem rajta, hogy ő is kíván.
A testem igyekezett legyőzni az eszemet, az ellenméreg neve azonban ott villogott az agyamban: megbánás. Semmi sem fájt volna jobban, mint az, ha egy csodálatos együttlét után bűntudat csillan a szemében. Ennek ellenére még nem álltam meg és neki sem fogtam le a kezét, mellyel egyre végzetesebb területek felé közelített a testemen. Én nem mertem tovább merészkedni a combjainál, mert féltem, hogy attól kezdve nem fogom tudni kontrollálni a cselekedeteimet. Amíg azonban ura voltam önmagamnak, élvezni akartam a pillanatot, megmártózni a boldogságban és felizzani a gyönyörtől. Utána úgyis eltaszítom magamtól. Inkább engem utáljon meg, mint saját magát, amikor rádöbben, mit is tett. Addig azonban igenis visszacsókoltam, hogy egy kevéske örömet engedélyezzek magamnak.
Amikor a keze minden teketóriázás nélkül becsúszott a boxerembe, megragadtam őt, és egy gyors mozdulattal leszorítottam az ágyra. Csak aztán döbbentem rá, mekkora öngólt rúgtam. Mert az igaz, hogy a csuklóit a feje két oldalán az ágyhoz szegeztem, de mivel rajta feküdtem, mellei a mellkasomnak feszültek, férfiasságom pedig széttárt lábai között forró öléhez simult.
- Hagyd abba! – nyögtem rekedten a vágytól. Aztán helyesbítettem. – Hagyjuk abba!
Kristen szemei ezernyi kérdést sugalltak felém, de a legrövidebbet fel is tette nekem halkan:
- Miért?
Végignéztem csillogva remegő ajkain, szapora légzése miatt hevesen emelkedő keblein, melyeken enyhén szétnyílt a köntöse, azalatt pedig keményen meredeztek a mellbimbói, csak az én érintésemre várva; és én is feltettem magamnak a kérdést: miért? Miért hagyjuk abba? Miért ne tegyük azt, amiért mindketten reszketünk? Miért álljunk ellen a testünk akaratának, az ösztöneinknek, amelyek minduntalan egymás felé hajtanak bennünket? A válasz egyik része egyszerű volt: mert annál sokkal jobban szeretem őt. A másik része volt a döntő: mert Kristen férje éppen haldoklik valahol és most inkább barátminősítésben volna rám szüksége.
- Mert…
- Rob, kérlek… – Elfúló hangja megakadályozott abban, hogy elkezdjem az érvelésemet.
- Nem akarom, hogy megbánd! – mondtam ki mégis.
- Nem fogom megbánni – ígérte.
- Nem akarlak kihasználni – soroltam tovább a megfelelőnek vélt indokokat.
- Nem használsz ki - felelte, miközben megpróbálta kiszabadítani a csuklóit, de épp emiatt még szorosabban fogtam őket. – Inkább én használlak ki téged… – motyogta, miközben kissé elkomorult a tekintete. – Sajnálom – mondta, amikor erre rádöbbent.
Igen, valóban ő használt volna ki engem, hogy feledni tudja azt, ami egész nap kísértette, és valószínűleg az imént álmában is. Egyetlen pillanatig sem bántam volna, ha én lehetek az, akit akár erre, akár bármi másra használ, csak tartottam tőle, hogy utána rögtön jelentkezne a lelkiismerete.
- Nincs mit sajnálnod – feleltem sóhajtva, és mivel már nem próbált meg szabadulni a kezeim közül, elengedtem. Leszállni róla viszont még nem voltam képes. Az áhított csókot már megkaptam, most a testét szerettem volna érezni még egy kicsit magam alatt. Ez veszélyesebb volt, mivel a vágyaim szemernyit sem csitultak iránta. A hangulatát viszont sikerült elrontanom, legalábbis úgy festett. Nem ölelt át például. A kezei is ugyanott hevertek a lepedőn, ahova az imént még odacövekeltem szorításommal.
Arra gondoltam, most avatom be a tervbe, amit kigondoltam, még mielőtt elaludt, hátha attól jobb kedvre derül, de inkább letettem róla. Majd reggel – gondoltam. Most egyelőre erőt vettem magamon, és leszálltam a testéről. Mellé feküdtem, hanyatt, és lehunytam a szemem. Így legalább nem láttam ott csábítóan, karnyújtásnyinál is közelebb. Az orromat viszont nem tudtam becsukni. A parfümje tovább részegített.
Elszántan pattantam fel az ágyról, hogy vegyek egy hideg zuhanyt.
- Hova mész? – jött a halk kérdés az ágyból.
Visszapillantottam Krisre, aki már felült, a köntösét összefogta a mellein, és riadtan nézett rám.
- Csak egy kicsit… lejegelem magam – feleltem, de nem bírtam továbbmenni. A tekintete megbabonázott.
- Ne menj – suttogta.
- Kristen – nyögtem. – Tényleg nem akarom, hogy megbánd, ha most lefekszel velem…
Három másodpercig gondolkodott, utána döntött. Kinyújtotta felém az egyik karját, majd megszólalt:
- Nem fogom megbánni… Akarlak…
Én nem haboztam egy másodpercig sem. Annak a kockázatával léptem vissza hozzá, hogy másnap nemcsak önmagát fogja utálni, hanem engem is, de a vágyaim már olyannyira kínoztak, hogy feladtam minden ellenállási törekvésemet.
Újra mellé feküdtem, és lassan felemeltem a kezem. Megsimogattam az arcát, az ajkait, majd a tarkójára csúsztattam a kezem – mint nem is olyan rég ő tette –, utána közelebb húzódtam, és az övéhez érintettem a számat. Finoman visszacsókolt, majd újfent a nyelvével kezdett csábítgatni.
A méreg megint elkezdett áramlani a bőröm alatt, miközben csókunk pezsgőbbé vált még a korábban váltottaknál is. Kristen ujjai a mellkasomon cikáztak, majd egyik lábát felemelve a derekamra tette a combját, és közelebb húzott magához. A köntöse ismét szétnyílt, tökéletesen feltárva előttem keble lágy halmait. Azt is kóstolni kívántam, úgyhogy elhagytam a száját, és a rózsás dombok felé vettem az irányt. A bimbói keményen várták a nyelvemet, selymes íze borzongásokat keltett bennem. Ezúttal nem akadályoztam meg, amikor keze a boxerem elejére siklott, mert pár pillanat múlva úgyis tovább akartam kényeztetni a testét, a nyelvemmel egyre lejjebb haladva, miközben megszabadítottam a köntösétől.
Az önuralmamat az imént a fürdőbe zártam, a jeges víz alá, a szenvedélyemnek így már semmi nem állhatta útját. A szám elérte nőiességének forró redőit, a nyelvemet ekkor máris mélyen közéjük fúrtam. Kristen nyögései meggyőztek róla, hogy tényleg erre volt szüksége. Kezeivel a hajamba túrt, úgy húzott magához még közelebb. Ujjaimat is bevetettem az ő minél teljesebb élvezete érdekében, mely azonnali remegéssel be is következett. Ennyivel nem elégedtem meg, úgyhogy anélkül fúrtam belé még több ujjamat, hogy pihenni hagytam volna szerelmemet.
A következő gyönyör még hamarabb sújtott le rá, nekem pedig már csaknem fájt, úgy kívántam.
A mámora lecsillapultáig lágyan nyalogattam a testéből áradó szerelemmézeket, majd felemelkedtem a lábai között, és egyelőre egy csókért hajoltam ajkaira. Nyelve azonnal hevesen kóstolgatni kezdte a még számban levő ízeit, nyöszörgéssel juttatva kifejezésre a tetszését. Ismét elbizonytalanodtam, és arra gondoltam, talán ennyi elég, itt kéne megállni, most még tán van remény, hogy ne gyűlölje majd másnap ezt az éjszakát, de kezei ismét félreérthetetlenül mozdultak rajtam. Kris nem hagyta, hogy ráfeküdjek, hanem a mellkasomra tapasztotta a tenyerét, és visszatolt, hogy térdelve maradjak. Ő is szembetérdelt velem, majd a nyakamtól kiindulva sűrű simogatások közepette haladt rajtam lefelé az ajkaival.
Amint elérte vágyaim középpontját, melyet időközben sikeresen kiszabadított a boxerem fogságából, tétovázás nélkül nyelte magába szinte teljesen. Kegyetlenül jó érzések borzongtak végig a testemen, miközben kedvesem ki-be járatott a szájában, időről-időre megállva egy pillanatra merev szervem csúcsán, hogy körbenyalogassa, és lágy szopogatással szítsa tovább már már fokozhatatlan vágyamat iránta. Nem hittem volna, hogy két másodpercnél tovább bírom az élvezeteket, melyekben részesített, de mégis sikerült uralkodnom a testemen.
Ő négykézláb állt előttem, így a hátán végigsimítva a fenekét is elértem. Kissé előrehajoltam, hogy a lábai közé vezessem ujjaimat, azt akartam, hogy ő is részesüljön további gyönyörökben, míg nekem okozza azokat. Szinte éreztem magamon felnyögni, amikor elmerítkeztem benne, de egy pillanatra sem hagyta abba a mozgásokat, amiket a szájával végzett rajtam. Végül nekem kellett leállítanom, mielőtt túl késő lenne.
Miután eltoltam magamtól a fejét, magamhoz emeltem, és izzó csókot követeltem tőle. Míg éppen ezt kaptam, újra hanyatt döntöttem, és lassan ráfeküdtem. Lábai a csípőm köré kulcsolódtak, sőt, a térdeit kissé fel is húzta, hogy még nagyobb felületen megközelíthetővé váljon testének pillanatnyi lényege, mely kisvártatva nedvesen áhítozva fogadta magába lüktető részemet. Mozogni kezdtem benne, először csak lassan, hadd érezzük egymást minél jobban. Az érzés leírhatatlan volt. Ő maga jobban hiányzott, mint vele a szex, de újra így érezni őt, szorosan magam körül… a mennyországgal vetekedett. A számat végighúztam a kulcscsontján, a nyakán, a füléig.
- Szeretlek – suttogtam, és egy pillanatra meg is álltam. Kris titkos izmai rögtön meg is szorítottak, tán jelezni akarván, hogy azért folytassam csak, amit elkezdtem. Folytattam. Nem számítottam rá, hogy viszonozni fogja a vallomásom, így legalább nem csalódtam, amikor nem tette. De nem is volt olyan fontos. A rajtam átvillámló egyre erőteljesebb élvezetek közepette körmei végigszántották a testemet, majd mikor már a mennyország kapujában jártunk, arra várva, hogy beléphessünk rajta, lassan átkarolta a derekam, és ezúttal ő állt meg. Eddig segített a mozgásomban, hevesen lökte magát felém, de most… Minden megváltozott.
Valamiért nem mozgott tovább. Kérdően rápillantottam, és azért fohászkodtam, hogy ne toljon el véglegesen. Azt most már nem élném túl! Mintha egy éhezőtől vennék el az utolsó falatokat! De szerelmem ismét máshogy cselekedett, mint amit én gondoltam. Az arcomra simította a tenyerét, és a szemembe nézett. Aztán kissé felemelkedett, és gyengéden megcsókolt. Ekkorra már végképp nem értettem, miért is állt meg és tolt az előbb kicsit messzebb magától, ha most újra csókolgat, de amikor ajkai elhagyták a számat, és könnyes szemmel suttogni kezdett, minden tette a helyére került.
- Én is szeretlek, mindennél jobban…
A mosolya valódi, nem pedig színlelt örömmel ragyogott felém. A testem összes vágyának helyébe a lelkemé lépett. És a külvilág is megszűnt létezni a maga ezernyi bajával együtt. Lemásoltam a mozdulatát, amellyel az előbb ért hozzám: megcirógattam az arcát, és közelebb hajoltam. Ajkai készséggel nyíltak meg előttem. Lassan ízlelgettem, minden pillanatát ki akartam élvezni a csókunknak, mely most bensőségesebbnek hatott, mint eddig valaha bármikor.
Fogalmam sem volt, mit hoz a reggel, illetve voltak elképzeléseim, de azok teljességgel mellőzték a kettőnk kapcsolatát. Nem mertem belegondolni sem, hogy ez az éjszaka mindent megváltoztat, hiszen a szerelmi vallomások ellenére ez csak egyfajta vigasz Kris számára, nem több. Szüksége volt rám, itt voltam. Felejteni akart, segítettem neki. Reggeltől viszont vissza kell vennem magamra a közöny álarcát, amely mögé elrejthetem a hiánya miatt érzett fájdalmamat, és azt, hogy nem tudhatom a magaménak. Addig viszont minden percet csordultig élvezni és érezni akartam.
A csókunk egyre szenvedélyesebb és vadabb, lélegzetelállító mélységű lett. Kris körmei most ismét mozgásra buzdítottak. Az egyik kezemet becsúsztattam a feneke alá, a másikkal a feje mellett támaszkodtam, nem akartam összenyomni törékeny testét. A csípőm megmozdításával egy időben szerelmem hátravetette a fejét, és felnyögött. Nem tudtam szavakba önteni az arcán áthullámzó érzelmeket, csak sejteni véltem, melyik miről szólhat. Hasonlóképpen éreztem én is.
És még annál is erősebben, ugyanis nőiessége rándulásai merev férfiasságom körül olyan intenzíven hatottak, hogy az összes józan gondolat kiszállt az agyamból. Gyorsabb ütemre váltottam, bár a gyönyört nem állt szándékomban siettetni, azt akartam, minél tovább tartson. Amikor közeledtem a cél felé, lelassítottam. Szerencsére Krisnek nem kellett annyi idő, hogy a mámor utolérje, így hevesen rángani és zihálni kezdett alattam. Én még visszatartottam az élvezetemet, a végső robbanás előtt inkább újra meg akartam mászni a csúcsot, hogy aztán kicsit visszább csússzak róla és ismét nekivághassak.
Kristent sorozatosan érték az áramütés szerű élvezetek, főleg mikor ujjaimmal is izgatni kezdtem, miközben tovább mozogtam benne sebes ritmusban. Ő kéjesen nyögdécselt, és vonaglott alattam, majd egyszer a nyakamba kapaszkodva húzódzkodott fel hozzám, mire inkább én hajoltam lejjebb, és fölé könyököltem, hogy megcsókolhasson. Az íze elvette a maradék tűrőképességemet, és már nem tudtam tovább lassítani. Pár másodperccel később mélyen eltűnve benne, engem is utolért a beteljesülés. A szoba is megfordult velem egy pillanat alatt, olyan új dimenziókat nyitott körülöttem a gyönyör.
Zihálásuk ellenére is tovább faltuk egymás ajkait és nyelvét, egész addig, míg le nem csillapodtunk valamelyest. Szívünk még mindig hevesen dobbant, és mivel a felsőtestünk is szorosan összesimult, nem maradtam le Kris egyetlen szívdobbanásáról sem. Mindet éreztem. Akartam hinni, hogy átvitt értelemben értem dobog, és emlékeztem, hogy bevallotta, de most belém hasított, hogy ennyi volt. Egy időre. Egyelőre… Abba nem akartam csak beletörődni még, hogy el is engedjem magamtól. Majd a hajnal fényeivel eleresztem, de addig… újra érezni akartam a csodát, amit a közelsége jelent.
Csókunk hosszan váltakozott szerelmesből szenvedélyesre, majd vissza érzelem dússá, mígnem repetára képesnek éreztem magam. És Kris is annak érzett magában, mert halkan felkuncogott, és egy apró mozdulattal mutatta, hogy forduljak hanyatt. Megtettem. Ezúttal ő kerekedett fölém. A mellkasomra támaszkodva teljesen felült. A beszüremlő holdfény végigsiklott a bőrén, ezüstre színezve azt; még életemben nem láttam ilyen szépet. A combjairól a derekára, majd a melleire simítottam a tenyeremet, és óvatosan dörzsölni kezdtem a mellbimbóit. Szerelmem ekkor a hasamba vájta körmeit egy másodpercre, majd mozogni kezdett. Felültem, hogy közben csókolhassam, míg az újabb csúcsok felé hajszol bennünket.
Megint átjártak azok az érzések, mint kicsivel ezelőtt. De most még teljesebbnek éreztem a boldogságot. Az iránta való érzelmeim mélysége csak tovább fokozódott, az csak ráadásként tett csodálatosat a lelkemnek, hogy a testünk is tökéletesen összepasszolva vonzotta egymást. A vágy magas lángokban izzott bennem, minden sejtemben kitörni készült, de Kris sem lehetett ezzel másként. A vállamba kapaszkodva mozdított még párat a csípőjén, megszorítva ezzel belébujtatott testrészemet, majd a nevemet kiáltotta, és engem is magával sodort az élvezet.
Ezt követően rám borult, puszikkal hintette a nyakamat és az államat, majd a szemembe nézett. Sejtettem, mit akar mondani, előre is fájdalmat okoztak a szavai.
- Ne merd megköszönni! - figyelmeztettem halkan. Szólásra nyílt szája összecsukódott és szomorú mosolyra húzódott.
Nem akartam, hogy hálálkodni kezdjen olyasvalami miatt, ami nekem is örömet okozott. Ajándéknak tekintettem ezt az éjszakát, de még inkább egy fantasztikus álomnak. Ami meg sem történt. Miközben Kris lassú cirógatásaim közepette álomba szenderült, azon gondolkodtam, most hogyan tovább. Az elmúlt héten már kibírtuk – én bele is törődtem –, hogy csak a forgatókönyv miatt érinthetjük és csókolhatjuk a másikat, de most újra egymás karjaiba száműzött minket a vágy.
És a szerelem, amelyet immár egyikünk sem bírt kordában tartani. Azzal is tisztában voltam azonban, hogy még mindig nem aktuális ezen késztetések beteljesítése. Ezerszer megfogadtam magamnak, hogy nem követelek tőle semmit, amíg nem szabad – nemcsak a papírforma szerint – hanem lelkileg is. De arra képtelen lettem volna, hogy visszautasítsam, amit önként adni kíván. Most az előbb csupán a későbbi megbánástól akartam megvédeni, de a magamra erőltetett ellenállás az ő egyetlen kérlelő szavára megsemmisült.
Most teljesnek éreztem magam. Itt feküdt a karjaimban a nő, aki miatt dobogott a szívem, aki miatt ízlett az oxigén... és akire még várnom kellett, mire egészen az enyém lehet. De tudtam, hogy megéri várni. Addig is úgy döntöttem, hogy mellette maradok. Ha esetleg szüksége lenne rám, akkor itt legyek neki kéznél. Fontosnak tartottam, hogy tudja, számíthat rám. Ennek érdekében akartam cselekedni másnap is.
Reggel azonban nem ébredtem fel időben. Valamikor hajnalban tudtam csak elaludni. Kristen is kimerült lehetett, mert még ő is békésen szendergett, de már nem rajtam. Hanyatt feküdt, és most én bújtam oda hozzá. A kezünk viszont öntudatunkon kívül is megtalálta egymást és ujjaink szorosan összekulcsolódtak. A könyökömre támaszkodva figyeltem a vonásait, bár sejtettem, hogy a nyugalma csak átmeneti; addig tart, míg fel nem ébred. Aminek már jócskán ideje lett volna, úgyhogy óvatos puszikkal igyekeztem neki szebbé tenni ezt. Amikor kinyitotta a szemeit, kicsit hátrébb húzódtam, nem tudtam ugyanis, mennyire lesz vagy nem lesz mérges akármiért…
- Szia – mosolyodott el a félelmeimmel tökéletesen ellentétes nyugalommal és boldogsággal. Szemében még ott csillogott az elmúlt éjszaka. Minden egyes reggelemet így szerettem volna kezdeni ezentúl!
Viszonoztam a mosolyát, és ezúttal a szájára adtam egy puszit. Aztán még egyet. A karjai közben a nyakam köré fonódtak, és a puszik lassan csókokká változtak.
Egy igen erőteljes és sürgető kopogássorozat szakított bennünket félbe, mely a bejárati ajtó felől érkezett.
...
