31. fejezet

..
31. fejezet

"A boldogság titkát nem akkor lehet megtalálni, ha többre törsz,

hanem hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet."

(Rob)

Nem kellett messze mennünk, csak a liftig, egy emeletet le, és ott a második ajtó jobbra. A világ végére is elcipeltem volna őt, ha szükséges, de Kris csak az én szobámig akart jönni. Ennek kifejezetten örültem. Nem bírtam volna befeküdni abba az ágyba, ahol ő meg Alex… Elnyomtam feltörni készülő féltékenységemet, hisz nem volt rá többé okom. Most legálisan lehettünk együtt végre, az összes érintett tudtával és engedélyével. Ez felemelő, de egyben félelmetes is volt. Nem voltak többé korlátok, a szenvedélyünk és a szerelmünk szabadságát gátló tényezők, tökéletesen átadhattuk magunkat az érzéseinknek. Ennek ellenére nem szerettem volna elsietni semmit.

A hálóba vittem szerelmemet, és óvatosan az ágyra fektettem. Ekkor hajoltam csak az ajkai fölé. Amíg ide nem értünk, ő borzongatott végig ajka áramütésszerű csókjaival, melyekkel a nyakamat kényeztette. Most én húztam végig a nyelvem ajkain, majd közéjük dugtam. Szerelmem egyből utánam kapott, és karjait a nyakam köré fonva húzott magához még közelebb. Készséggel engedtem az „erőszaknak”, miközben lassan vetkőztetni kezdtem. A nadrágjával kezdve.

Egyenként haladtam végig a farmere gombjain, mígnem az összeset sikerült kioldanom. Oda sem nézve, fél kézzel mindez egy percen belül sikerült. Utána becsúsztattam a résen a kezemet, nem bírtam tovább: érinteni akartam, tudni, mennyire kíván. A nyögéséből és a talált nedvességből ítélve nagyon kívánt. Ahogy én is őt. De most nem a szenvedélyre akartam kihegyezni a szeretkezésünket. Illetve arra is, de főleg a szerelemre, melyet iránta éreztem, és amit ő is szüntelenül érzékeltetett velem, amióta kimondta.

Lágyan cirógattam nőiessége selymes redőit, azt a pontot keresve, ami az őrületbe képes őt kergetni. Az ujjai, melyekkel az ingemet gombolta, a bőrömbe markoltak, mikor rátaláltam, és két ujjam közé fogva gyengéden dörzsölgetni kezdtem. A sikolyát a csókom nyomta el, de hallani akartam, ezért elszakítottam magam az ajkaitól, és a kulcscsontja felé haladva simogattam a bőrét a nyelvemmel. Az ízét semmihez sem tudtam hasonlítani. Még akartam. Egy újabb sikoly után kivettem a kezem a nadrágjából, és felgyűrtem a pólóját. Nem viselt melltartót. Nem bántam, most amúgy is útban lett volna. Végigsimítottam a nyelvemmel az egyik mellbimbóján, de szinkronban keményedett az meg a másikkal.

Mivel az ő kezei sem tétlenkedtek, és a nadrágomon át cirógattak éppen az őrületbe, inkább széttártam a lábait, és továbbra is még ruhában a combjai közé helyezkedtem. Tovább lakmároztam a testén a köldökéig, majd felültettem, és a fején át lehúztam róla a pólót. Egy csók pillanatáig az ajkait ízlelgettem, majd megint a nyakától indulva haladtam a testén. Ezúttal lejjebb merészkedtem a köldökénél, miután a melleit is különféle gyönyörökben részesítettem, de a farmere megállított. Kristen megemelte kissé a csípőjét, hogy le tudjam húzni róla. Egyúttal a bugyijától is megszabadítottam. Visszafelé a bokájától haladtam egyre feljebb.

A lábai közé érve – melyeket ismét kitárt nekem – először a tenyeremet tapasztottam nőiessége dombjára. A forrósága szinte perzselt. Óvatosan dörzsölni kezdtem, majd egyik ujjamat számára váratlanul a testébe mélyesztettem. Szerelmem felkapta a fejét. Lassan kijjebb húztam az ujjamat, erre ő megmarkolta a csuklómat, és ismét magába invitált. Ezúttal kettőt tüntettem el benne, majd kissé felemelkedve tovasiklott a csókom remegő bőrén, egészen az ajkaiig. Mivel közelebb kerültem hozzá, vagyis a kezeihez, Kris először a hajamba túrt, és nem eresztett, amíg levegő után nem kellett kapnia. Utána feltépte rajtam az inget, és míg immár három ujjam játszott benne, a nyakamba harapott.

A testem örömmel vette kedvesem szenvedélyét, mely igencsak vad megnyilvánulásokkal érkezett felém és rám. Lehajtott fejjel végigpillantottam a testén, zihálva remegő ajkaitól kiindulva, meredt mellbimbójú keblein keresztül addig a pontig, ahol eltűntem benne. Ő is folytatta a vetkőztetésemet, kissé türelmetlenebbül, mint amit én terveztem, de a vágy lassan kezdte elködösíteni az agyamat, így nem volt ellenemre, amikor taszított egyet rajtam, hogy hanyatt dőljek. A kezem viszont elszakadt tőle. Még több gyönyörben akartam részesíteni, de neki más tervei voltak. Amelyek nekem okoztak minél több kéjt, de egyelőre nem tiltakoztam.

Hagytam, hogy ő is végigcsókolgassa a felsőtestem, a hasam, de a derekamnál lejjebb nem ment. Ehelyett felnézett rám, majd ő is megszabadított a nadrágomtól – az alsómmal együtt. Ezután a kezébe vette mostanra fájóan feszülő férfiasságomat, de csak a kezével izgatott. Ajkai ismét felfelé haladtak rajtam – ekkor jöttem rá, hogy ugyanazt csinálja velem, mint én vele az előbb. Heves és izgató simogatása nem maradt hatás nélkül – le kellett fognom a kezét, nehogy máris szétrobbanjak. Ekkor már szinte rajtam feküdt, de ő sem sietett beteljesíteni a gyönyörünket.

Az egyik lábát átvetette a csípőm fölött. Végigsimítottam a combjain, majd felülve az ajkait kerestem a számmal. Csókunk immár nemcsak harapásokkal gazdagodott, hanem egyre intenzívebb nyelvmozdulatokkal kényeztettük a másikat. Közben a feneke alá nyúlva átfordultam vele, hogy ismét én kerekedhessek fölé, de nem engedtem, hogy megint simogasson. A feje fölé szorítottam a kezeit, majd végigcirógattam ujjaimmal egészen a könyökéig és vissza. Élvezettel figyeltem, hogy ez a hétköznapi érintés is micsoda hatást vált ki belőle. Nyöszörögni kezdett, és szabadulni akart a kezeim közül, nyilván, hogy tovább izgasson a tébolyba, de ezt mondhatni megtiltottam neki.

Ezúttal kevesebb türelemmel ízleltem végig a testét, és most nem bírtam megállni szerelmem nedvesen kitárulkozó nőiessége kóstolása nélkül. Nyelvemmel ízlelgettem a belőle áradó mámorító aromát, mely azonban nem volt képes csillapítani a szomjamat. Kristen az ágy rácsába kapaszkodva próbálta még közelebb emelni magát a számhoz, de nem volt rá szükség, én is a dereka alá nyúlva igyekeztem magamba szívni belőle minél többet. A nyögései teljesen megbolondítottak és elvették minden maradék józanságomat.

Nyelvem mellett újra behatoltam ujjaimmal teste mézédes barlangjába, majd azokat ki-be húzogatva juttattam az újabb csúcsra, mialatt ajkaim vágyainak középpontját csókolgatták. Időnként rá is haraptam gyengéden, mire a teste vonaglani kezdett, és egész addig nem csillapodott, míg a sóhajokkal kevert örömhangjai el nem apadtak – ekkor sem teljesen.

- Kérlek – nyögte szerelmem, de még nem én következtem. Újabb élvezetbe hajszoltam. Majd még egybe. Mikor már levegőt is alig kapott, akkor emelkedtem csak fölé, és számban az ízével hajoltam ajkaira. Nyelve azonnal az enyém köré fonódott, kezei pedig a testemen bolyongtak, meglehetősen célirányosan.

Amikor elérte immár görcsösen feszülő szervemet, határozottan megragadta, és félremagyarázhatatlan mozdulatokkal próbált minél több élvezetet okozni. Sikerült neki, alig egy-két mozdulattal később. Ekkor határoztam el, hogy ideje valóra váltani az utóbbi pár napnyi álmomat. Az irányításával mélyen behatoltam tűzforró, és a szenvedélytől kitárulkozó nyílásába. Kris addig izgett-mozgott alattam, míg a kontrollomat elvesztve megragadtam a csípőjét, és sebes iramban száguldottam a csúcs felé vele együtt. Már közeledett a megkönnyebbülés, amikor viszont egyszer csak lelökött magáról és feltérdelve a szájába vett. Ekkor volt végem csak igazán. El akartam rántani magamról, de a körmei, melyek a bőrömbe martak, megakadályoztak ebben. Tehetetlenül próbáltam visszafogni magam, de minden hiába volt. Nyelve cirógatása és szája forrósága elhozta számomra a pokoli paradicsomot.

Teljesen kikészülve hevertem, míg ő tovább kényeztetett az ajkaival. Én egyelőre levegőt sem kaptam, fogalmam sem volt, ő hogyan bírja még szusszal. Pedig igencsak jól bírta. Olyannyira, hogy nem hagyott pihenőt nekem, határozott kézmozdulatokkal és nyelve cikázásával a bőrömön percek alatt újra megkeményített. Ekkor sem fejezte még be, amit épp élveztünk, hanem megfordult, így alteste került a fejem fölé. Kicsit lejjebb csúsztam a párnákon, mire egyik combját átemelte fölöttem, és kisebb terpeszbe rakta a lábait.

Csodás rálátásom nyílt nőiessége bejáratára. Nem haboztam azonnal tapintani is, selymes combjain felfelé haladva először az ujjaimmal. Már rég mélyen benne mozgattam őket, nyelvem is végigszántott a combja belső felén, majd a lényeghez közeledve csókokkal borítottam bőre bársonyát, miközben ő szorgosan nyalogatott és szopogatott tovább. Nyelve mozdulatait utánozva kezdtem én is nyalni, ujjaimat nem távolítva még el belőle. Ekkor engedett ki először a szájából, de keze egy pillanatra sem állt le. Nem tudtam eldönteni melyik a jobb: neki örömet szerezni, vagy tőle örömet kapni? Végül egálban állapodtam meg magammal. Nem tartottam magam önzőnek, de amit ő tudott művelni velem, az minden képzeletemet felülmúlta.

Most is, ahogy fogait éreztem lágyan végigsiklani a bőrömön. Minden idegszálamban éreztem a kegyetlennek ható, de mégis édes érintést. Nyelvem ekkor fúrtam bele nőiessége legmélyéig, míg hüvelykujjam azt az apró gombot izgatta sikítozósra, amely lassan egész hatalmasra növekedett a vérbőségtől. Kristen ekkor döntött úgy, hogy folytatni kívánja, amit korábban félbehagyott, jobban mondva máshogy akart befejezni, és a térdein előrébb kúszva magába vezetett. Háttal volt nekem, így elsősorban a fenekében és a hátában gyönyörködhettem, de mikor kényelmesen hátradőlve a mellkasomra feküdt, a mellei is elérhető – és látható – közelségbe kerültek. Egyik kezemmel végigsimítottam meredező mellbimbóin, majd mindkettőt a csípőjére simítva mozgatni kezdtem magamon. Ő is velem ringott a szerelem ősi ritmusára, mígnem megelégelte az alig-tempót, és kissé felemelkedett. Kezei a mellkasomon támaszkodtak, miközben egyre gyorsabb iramban száguldott rajtam. A nyöszörgései megállás nélküliek voltak.

A beteljesülés ismételt közeledtével erősebben akartam érezni, ezért felemelkedtem vele együtt, négykézlábra állítottam, és most már a térdeit összezárva fogadott magába. A lökéseim sebességét már nem tudtam értelemmel befolyásolni, minden mozdulatom elemi erejű volt. Kris derekába kapaszkodva egyre keményebben hatoltam belé szüntelenül, mígnem kedvesem felsikoltott, kezei a lepedőt markolták, majd hátrapillantott rám a válla fölött, és a fenekét még jobban kidugva kínálta nekem oda magát.

Láttam – vagyis inkább csak éreztem, hogy egyik kezét a lábai közé vezeti, majd azokon túlnyúlva az én combom belső felét kezdi cirógatni. Az érzés borzongásokat gerjesztett bennem, kiváltképp, mikor egyre feljebb haladt, combjaim találkozásához. Ott aztán olyat cselekedett, amilyenben még soha nem volt részem. Talált egy pontot rajtam, amelyet gyengéden megnyomva többször egymás után a csúcsra juttatott – legalábbis így éreztem –, holott még nem élveztem el igazán. Csak ezt követően. Egy erősebb nyomás után a testemet képtelen voltam uralni tovább, mélyen belélövelltem szenvedélyem, állatias morgásaimat képtelen voltam visszafojtani.

Valahogy így érezhette magát Ádám, amikor Évával a testi örömök tárházát fedezgették fel a szabadidejükben. Kristennek persze tetszett, amit művelt velem. Halkan kuncogva húzódott el tőlem, de csak hogy elnyújtózzon mellettem az ágyon. Még nem fogtam fel, mi történik, amikor mellé feküdtem, és zihálva a nyakába temettem az arcomat. Igyekeztem összeszedni magam, de nem ment könnyen. Még mindig izzottak az érzékeim, egyre csak megremegtetve a bensőmet.

- Szeretlek, Rob – súgta ekkor. Elakadt a lélegzetem. Talán végleg – így éreztem.

Hogy egy leírhatatlan és eszméletlenszeretkezés után még szerelmet is valljon, ez több volt, mint amit pillanatnyilag szaporán kolibrizó szívem el tudott viselni. Felemeltem a fejem, és megcsókoltam őt. Lágyan, mindenféle vadság nélkül, az érzelmeimet kívánva kifejezésre juttatni.

- Én is nagyon szeretlek téged – súgtam aztán a fülébe, és szorosan magamhoz öleltem. Nem akartam többé elengedni. Ahogy azonban a mámor köde felszállt az agyamról, eszembe jutott, hogy az „és most” témakört nem is beszéltük meg igazán… – Mit gondolsz, velem maradhatsz éjszakára? – kérdeztem halkan, egyelőre kellő mennyiségű lelkesedéssel. Kristen viszont hasonlóval válaszolt. Mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül, amin kicsit meg is lepődtem.

- Szerintem igen – súgta, és ezúttal ő csókolt meg. Nem telt neki sok időbe, hogy elfeledtesse velem minden felmerült kérdésemet, így azokat inkább reggelre halasztottam. Nem tudtam, ugyanis, hogy meddig tart ez az éjszaka annak ellenére, hogy elméletileg leborult pár közénk emelkedő fal. De nem fecséreltünk több szót erre, egészen a hajnal első napsugarainak beköszönéséig az ablakon.

- Mi lesz most velünk? – kérdeztem tőle. Elhatároztam, hogy alkalmazkodom. Nem leszek követelőző. Most már tudja, hogy elég, ha néha bebizonyítja, mit is érez irántam, hogy ne érezzem magam egy… kelléknek, egy használati tárgynak, amellyel néha eljátszadozhat, ha úgy tarja a kedve.

A halk sóhajból ítélve viszont fel kellett készülnöm mindenre. A legrosszabbra is. Amely az volt, hogy szeret, de… Ez a de szócska zavart volna a legjobban. Az éjt az én karjaimban töltötte ugyan, mégis, most megváltozott egy-két dolog… Alex küldött bennünket egymáshoz. Vagyis nincs ellenére a kapcsolatunk. Vagy ha ellenére is van, valamiért úgy döntött, hogy nem érdekli, de legalábbis elnézi.

- Megígértem magamnak, és Alexnek is, hogy amíg… lehet, addig vele maradok – mondta ki ezzel ellentétes gondolataimat Kristen. Megdermedtem, de nem húzódtam el. Ha így döntött, akkor azt a kevéske fennmaradó pillanatot akartam még kiélvezni, amíg az enyém lehet. A folytatásra viszont nem számítottam: – De nem lesz ellene kifogása, ha néha találkozunk… – mondta kelletlenül. Épp ezt nem értettem. Ha Alexnek nincs ellene kifogása, akkor Krisnek miért van? Meg is kérdeztem tőle. – Mert végeredményben ugyanúgy megcsalom, mint előtte – magyarázta. Tehát a bűntudat. Ez volt az, amit nem tudtam kiölni belőle. És fogalmam sem volt, mit tehetnék.

- Kristen… Ha nem akarod ezt, akkor hagyjuk most, és…

- De akarom! – vágott közbe, és a mellkasomra támaszkodva a szemembe nézett. Tényleg ezt súgta a tekintete is.

- És majd akkor folytatjuk, hogyha képes leszel rá lelkiismereti zűrzavar nélkül – fejeztem be a félbehagyott mondatomat, mire könnyek lepték el csodaszép szemeit.

- Nem, ezt ne csináld megint, kérlek – könyörgött, és olyan szorosan bújt hozzám, hogy képtelen voltam neki ellenállni. Vissza is vontam a szavaimat. Magamhoz öleltem, és inkább hálát adtam az égnek, hogy megint a karjaimban tarthatom. Ebben sem hittem már egy ideje, hogy valaha ismét sor kerülhet rá. De most mégis itt volt velem. Én is belepusztultam volna, ha megint át kell élnem azt, amit az utóbbi napokban.

Kris megkönnyebbülése határtalan volt, amikor mindezt közöltem vele. De a kérdés akkor is fennállt.

- Mondjuk… Napközben veled leszek… – ajánlotta. – A forgatás miatt amúgy is. Esténként pedig vele – gondolkodott fennhangon. Muszáj volt rákérdeznem még egy napszakra, bár előre éreztem, hogy a válasza nem nekem fog kedvezni.

- És éjjel?

Ekkor pillantott Kris a szememből inkább a kezére, mellyel addig a szívemet cirógatta. Látszott rajta, hogyan keresgéli a szavakat. Legalábbis ezt szűrtem le abból, ahogy kerülte a tekintetem.

- Éjjel vele maradok – bökte ki. Ez talán nem fájt volna annyira, ha biztosra vehetem, hogy csak aludni fognak. De nem tudhattam, mennyire van jól Alex ebből a szempontból. Csupán azt tudtam, hogy Kris a holtakat is képes lenne felizgatni. Persze kitalálta, mire gondoltam és most meg akart győzni, hogy szexelni nem fognak. – Nem leszünk így együtt, ha ettől tartasz – mondta gyorsan, de meglehetősen bizonytalanul.

Ezek szerint tévedtem. Le kell nyelnem, ha úgy adódik, hogy megkívánják egymást. Elvégre házasok… Ebbe nem gondoltam bele elég alaposan, amikor előző este felkerestem Kristent. De nem volt más választásom. Én továbbra is csak a második helyen álltam. Még ez is jobb volt azonban, mint a semmi.

- Oké, minden rendben, elviselem – igyekeztem magamat is rábeszélni, hogy a szavaim igazak, de a féltékenységem nagyobb volt a vártnál. Valamint a féltésem is. Ebből fakadt a kíváncsiságom. – Sosem féltél, hogy megfertőz? – kérdeztem. Az máig sem érdekelt, hogyha ez bekövetkezik, Kris rögtön továbbadja nekem, mert úgysem akartam volna úgy élni tovább, ha ő belehal bármibe is.

Most viszont válaszolt a kérdésemre. Túlzott alapossággal ráadásul, ugyanis az nem érdekelt volna, hogy általában hogyan okoznak örömet egymásnak. Szerencsére Kristen észrevette ezt rajtam és még időben elhallgatott. Egyetlen utolsó gondolatom maradt megválaszolatlanul.

- Akkor… – kezdtem, félve attól, nehogy rosszul fogalmazzak. – Nem is szedsz fogamzásgátlót?

Hirtelen minden porcikám azt kívánta, hogy igazam legyen. Ha ráhibáztam, akkor Kristen talán máris terhes! Tőlem… Ez a gondolat túl szép és reménykeltő volt ahhoz, hogy igaz legyen. És nem is volt az.

- De igen, szedek – ábrándított ki szerelmem. – Nem akartuk, hogy ha esetleg mégis baj történne, akkor… Nem tarthatnám meg.

- De te szeretnél gyereket – szóltam közbe, és nem is kérdeztem, hanem kijelentettem. Már a bólintása előtt is éreztem, hogy igazam van.

- Majd egyszer szeretnék, igen… – felelte megfontoltan. Ez ki nem mondott figyelmeztetés volt arra vonatkozólag, hogy egyelőre ne is álmodozzak ilyesmiről.

Fogtam a jeleket, ennek ellenére elképzeltem, milyen tökéletes lehetne a kisbabánk. Inkább ezt eresztettem az agyamba, mint a fájó fantáziaképeket arról, hogyan fog Kristen talán már ma éjjel szeretkezni Alexszel. Szívem szerint rögtön megparancsoltam volna neki, hogy hagyjon fel a védekezéssel, de a tekintete láttán nem tettem.

- Akkor ma estig az enyém vagy? – tereltem el inkább a szót más téma irányába. Szerelmem mosolya és szeme csillogása újfent elvarázsolt, miközben bólintott.

- Igen – suttogta is boldogan, majd egy csókkal támasztotta alá valódi örömét. Aztán mégis lehullott a mosoly az arcáról, és mielőtt megfelelően reagálhattam volna a feléledő vágyaimnak megfelelően, elhúzódott a karjaimból, felült, és kicsúszott az ágy szélére. – De előbb még vissza kell mennem a szobámba átöltözni – mondta sajnálkozva. Tehetetlenül, de cseppet sem lanyhuló érdeklődéssel figyeltem, ahogy elkezdi keresgélni a ruháit. Nem akartam elengedni. Még nem.


(Kristen)

A megkönnyebbülésem és a boldogságom elképesztő méretű volt. Rob a jelek szerint elfogadta a most kialakult helyzetet, és egyetlen panasz nélkül fogadta azt is, hogy ezentúl nem vele töltöm az éjjeleket. Ez a mai egy kivételes eset volt. Igaza volt Alexnek: tényleg csak arra volt szükség, hogy közöljem vele, mit érzek iránta. El is határoztam, hogy innentől kezdve naponta elmondom neki százféleképpen, ha ez szükséges ahhoz, hogy ne kerüljön sor még egyszer olyan gyötrelmekre, amiket az elmúlt héten kényszerültünk átélni.

Az egyetlen dolog, ami csalódást okozott, az az volt, amikor közölte, hogy már nem akar sem feleségül venni, sem pedig birtokolni. Tény, hogy még most nem akartam igazán az újraházasodást, amint Alex végleg elmegy, de rosszul esett, hogy Rob eszerint nem veszi már olyan komolyan a kapcsolatunkat. Holott éjszaka ennek az ellenkezőjét bizonygatta minden egyes érintése és csókja, melyekben a vágy mellett ott vibrált a szerelem. Sikerült is elfeledtetnie velem az emiatt támadt szomorúságomat, és kimondhatatlan örömmel ajándékozott meg.

Most viszont reggel volt, és kelletlenül bár, de kibújtam az öleléséből, mert még vissza kellett mennem a szobámba átöltözni, valamint Alexet is tájékoztatni a fejleményekről. Reméltem, hogy nem lesz nagyon dühös, hogy eltűntem egész éjszakára, és amiatt sem, ahogy végül döntöttem velük kapcsolatban.

Épp a bugyimért hajoltam be a fotel alá – fogalmam sem volt, hogyan és mikor került oda –, amikor két kéz tapadt a derekamra, és enyhén előre lökött. Éppen csak meg tudtam támasztani magam a fotel háttámláján, amikor Rob máris merev és forró teste lassan kitöltötte a bensőmet. Ez éppoly csodálatos volt, mint amilyen váratlan. Ennek ellenére képtelen voltam elhúzódni, akármennyire is siettem még elfele az imént.

Egyik térdem a fotel karfájára raktam, hogy még jobban meg tudjon közelíteni. Szerelmem a hátamat és a vállaimat borította csókjaival, miközben hevesen záporozó lökéseivel igyekezett mindkettőnket gyors iramban a csúcsra juttatni. Én már az első néhány után megremegtem, kicsúszni készült a lábam alól a talaj is, ő viszont fáradhatatlanul döfködött tovább. Meg sem kíséreltem elfojtani a nyögéseimet és a sikolyaimat, fel sem fogtam, mit teszek, a rám törő érzések intenzitása kizárta a külvilágot. Csak ő volt és én. Azaz immár egyek, minden tekintetben.

A legvégső gyönyör a kezdethez hasonló váratlansággal csapott le ránk. Rob szorosan markolta a csípőmet, majd elém nyúlva végigsimított a melleimen, és magához húzott. Mellkasa súrolta a hátamat, miközben aprókat mozgott még a lábaim között. Ajkai a nyakamat pásztázták végig, míg hátra nem fordítottam félig a fejem, és kimerült csókban nem egyesültünk. Szerelmem pár pillanat múlva eltávozott belőlem, és visszavitt az ágyba. Mivel alig álltam a lábamon, ellenkezés nélkül pihentem ki magam újra féltő ölelésében.

- Máris hiányzol – súgta, mikor később az ajtóig kísért.

- A stúdióban találkozunk – ígértem.

Egy utolsó szenvedélyekkel teli csókot követően elbotorkáltam a liftig. Nem először volt izomlázam a vele töltött éjszaka után. Ő az ajtóból figyelte, ahogy elindulok egy emelettel feljebb.

Alex ébren volt, és éppen reggelizett, amikor beléptem. A szívem most is a torkomban dobogott. Egyre hihetetlenebb volt ez az egész helyzet, és nem tudtam, mikor ébredek fel az álomból. De tudtam, hogy Alex irtó pipa lesz, amiért hetek óta megcsalom – ebből fogom tudni, hogy már ébren vagyok. Addig viszont…

Csak egy pillanatra látszott az arcán némi szomorúság, de aztán vidáman jött elém, magához ölelt, és megérdeklődte, sikerült-e kibékülnünk. Az arcomra szökő pírból igenre következtetett. El is húzódott tőlem rögtön.

- Ne haragudj – kértem elnézést. Máris szarul éreztem magam, amiért megint ezt tettem vele, hiába unszolt rá éppen ő, hogy így cselekedjek.

- Még egy kérés – fordult felém kedvesen mosolyogva. – Ne csak depressziósnak ne lássalak, hanem bűntudatosnak se – hárította a bocsánatkérésemet. Ezzel viszont, ha lehet, még inkább kiborított. Legalább lenne dühös! De hogy ő taszít a szeretőm karjaiba… Ez nonszensz, ilyen a világon nincs! Már nem volt bűntudatom. És nem is sajnáltam. Mérgemben elmentem zuhanyozni.

Mire végeztem, valamelyest lehiggadtam. A hálóba vonultam átöltözni, majd megkerestem Alexet, aki az erkélyen cigizett – nem egyszer veszekedtem már vele emiatt, de most csak felszisszentem a hülyesége láttán –, és elmondtam neki, hogy döntöttem velük kapcsolatban.

- Szóval akkor ne menjek veled a forgatásra? – kérdezte. Ebbe nem gondoltam bele. Eddig mindig velem jött, amikor itt tartózkodott, de most kicsit megváltozott a felállás.

- Nem tudom – bizonytalanodtam el. Ő viszont felnevetett.

- Itt várlak este – ígérte. – Vigyázz magadra – lépett aztán közelebb. Egy pillanatra megrémültem, amikor fölém hajolt egy csókért, de végül viszonoztam. Ennyit megérdemel – gondoltam. Sőt, még jóval többet is… Ezen viszont nem töprenghettem tovább, mert sietnem kellett, hogy el ne késsek. Kibontakoztam túljólelkű férjem karjaiból, és biztosítottam róla, hogy vigyázok magamra.

A forgatás gördülékenyen ment. Mi Robbal mindketten nyugodtak (és szerelmesek) voltunk, valamint Dan sem hisztizett az előző napi incidens miatt, és csodák csodája – nem is kiabált senkivel. Beszélni is alig tudott, az asszisztense ordítozta helyette az utasításokat. A szünetekben édes kettesben húzódtunk meg valamelyikünk öltözőjének rejtekén, az ebédszünetet kissé pikánsabb időtöltéssel ütve el, mint szimpla csókolózás. Délután láttam Robon, hogy egyre rosszabb kedve van, ahogy közeledik az este, de nem szólt egyetlen szót sem.

Reggel még taxival jöttem, de este már Brad vitt vissza mindkettőnket a szállodába. Rob igyekezett eltitkolni, mennyire rossz lesz külön az éjszaka, de elmondtam neki, hogy nekem is hiányozni fog. Ráadásul másnapra szünetet kaptunk, úgyhogy kicsit több együttlétre is lett volna lehetőségünk, de nem akartam magára hagyni Alexet a szabadnapomon. Azzal bíztattam Robot, hogy csak egyetlen rövidke nap, és közben is biztos összefutunk, csak nem órákra… Úgy tűnt, megelégedett ennyivel. Egészen addig, míg meg nem érkeztünk.

- Kérlek, maradj velem – szólta halkan, mielőtt kiszálltunk volna a hotel parkolójában.

- Nem lehet, ne haragudj – tartottam magam a saját magam által felállított szabályokhoz.

- Rendben, tudom. Semmi gond – törődött bele végül. Egy hosszú és sokat ígérő csók erejére viszont még magához húzott. Én is alig bírtam elengedni, de muszáj volt. A liftben folytattuk egymás ízlelgetését, egészen addig az emeletig, ahol laktam. Ott érzékeny búcsút vettünk, majd fájó szívvel, de elhagytam kedvesemet.

Alex már megrendelte a vacsorát, és az erkélyen teríttetett meg. Pezsgőt is rendelt. Nem tudtam, miért ünneplünk. A desszert elfogyasztásáig kifaggatott arról, milyen napom volt, és a többi, majd végre elárulta, hogy a születésnapját tartjuk éppen.

- De hisz az csak télen… – kezdtem el mondani, de végül nem fejeztem be. Elszomorodtam a gondolatra, hogy karácsonykor már nem lesz velem. Évek óta ő volt az egyetlen támaszom. A családom. És most…

Amint észrevette a könnyeimet, felállt, engem is felhúzott a székből, és magához ölelt. Én is belekapaszkodtam a nyakába, és visszafordíthatatlanul zokogtam ki magamból a majdani elvesztése iránt érzett mostani fájdalmamat. Ő türelmesen megvárta, amíg befejezem, de aztán közölte, hogy nem szeretné, ha bánatos lennék miatta.

- Ennek előbb-utóbb be kellett következnie – mondta. – Addig viszont én is szeretném élvezni még egy kicsit az életet. – Nem tudtam, hogy ezzel mire céloz, de alighogy leértünk a hotel elé, ahova titokra hivatkozva lecsalt, máris sejteni véltem… Egy limuzin várt bennünket a szálloda előtt, amely egy reptérre vitt. Ott pedig egy magángép járatta a motorját útra készen.

- Hova megyünk? – érdeklődtem nyugtalanul, hisz becsomagolni sem volt időm, és Rob sem fog tudni róla, ha most eltűnök.

- Egy kicsivel délebbre – felelte rejtélyesen Alex, majd magával húzott a gépbe.

Sokáig néztem New York távolodó fényei után. Még a mobilomat is ott felejtettem a szobánkban – jutott eszembe. Alex viszont előrelátóbb volt, és a gondolataimat kitalálva átnyújtotta a sajátját.

- Hívd fel, és mondd neki, hogy elraboltalak – ajánlotta. Nem akartam előtte beszélni, így egy kicsit későbbre halasztottam a másik szerelmemmel folytatandó beszélgetést. Bíztam benne, hogy nem lesz nagyon kiakadva.

Alex átkarolta a vállamat, és én hozzábújva utaztam tovább az egyelőre ismeretlen tájak felé…

...