37. fejezet
"Próbálgatom, tanulgatom,
hogy ne szeresselek nagyon.
Félelmetesek a viharok
s én romló törzsű fa vagyok."
(Rob)
A megérkezéskor már alig vártam, hogy a közös kunyhónkban szoríthassam magamhoz Kristent a hosszú repülőút után. A kívánságom hamar teljesült. Mivel csak másnap kezdődtek a felvételek, az egész napot együtt töltettük – ez azért is okozott külön örömet, mert reggel volt, amikor megérkeztünk. Szerelmemmel egyből magunkra zártuk a házikó ajtaját, és ki a külvilágot. Csak ketten léteztünk, a szenvedély és a gyönyör. Este mozdultunk csak ki, hogy némi táplálékot vegyünk magunkhoz.
Az étteremben, ahova mentünk, ott volt szinte a teljes csapat. Mivel sötétedés után is legalább harminc fokot mutatott a hőmérő, nem vittük túlzásba a ruházkodást, ami most kezdett zavarni igazán: Kristen egy vékony szoknyát húzott csak a bikinije fölé, vagyis mindenki gyönyörködhetett a testében. Mielőtt átléptük volna a küszöböt, megragadtam a karját, és visszarántottam.
- Mi az? – kérdezte rögtön kedvesem.
- Nem mehetsz így emberek közé – néztem végig rajta. Kár volt. Rögtön megkívántam. Ő viszont kinevetett.
- Ugyan, Rob. A strandon sem lenne rajtam több…
- De most nem strandon vagyunk – vetettem ellen. – És nem akarom, hogy mindenki téged bámuljon.
- Márpedig el kell viselned, ugyanis éhen halok – közölte, majd egy pusziért nyújtózott, de mivel dühömben összeszorítottam a számat, csak ő adott egyet futólag, utána újra elindult az étterem bejárata felé. Kelletlenül követtem. Féltékenyen figyeltem, ahogy Dan, Jason, Adam és még jó páran kigúvadt szemmel figyelik őt, ahogy végighalad a sorok között. Az egyetlen szerencséjük, és lehetőségük az életben maradásra az volt, hogy Kris egy félreeső sarokban foglalt helyet, nem pedig a terem kellős közepén. Ki kellett volna végeznem mindet sorban, ha továbbra is tekintetek kereszttüzében ücsörög itt egy szál semmiben.
Amivel persze az én vágyaimat is felkeltette, de csak magamat tartottam jogosultnak arra, hogy akár csak a szemeimmel is érintsem, simogassam. Egész vacsora alatt gyilkos pillantásokkal tartottam távol az érdeklődő szempárokat, alig vártam, hogy vége legyen. Arra azért büszke voltam, hogy hozzám tartozik. Ebben a tökéletesen Alex-mentes környezetben kizárólagos tulajdonomnak tekintettem.
Szerencsére a desszert már nem fért kedvesembe, így ehelyett egy tengerparti sétára invitált mosolyogva. Semmi kifogásom nem volt ellene, főként azért, mert ott nem láthatta őt más, csak én. Én viszont néztem is. A sápadt holdfény ezüstösre színezte a bőrét, a haja szintén ragyogott a csillagok játéka által, és a langyos szél felém sodorta az illatát.
Bár a kunyhónkba készültünk visszamenni, nem tudtam megállni, hogy ne csábítsam be a tengerbe. A parton lecövekeltem, és mivel egész idáig kézen fogva andalogtunk, nem volt más választása, ő is megállt, és kérdően pillantott rám. Közelebb léptem hozzá, és megcirógattam az arcát, majd hozzá hajoltam egy csókért. Azonnal megértette, mit szeretnék, és forrón viszonozta. Karjait a nyakam köré kulcsolta, én pedig a derekára csúsztattam a kezem – egyelőre. De aztán automatikusan haladtak fel a hátán, hogy a bikini felsőjének zsinórját az ujjaimra tekerve megszabadítsam tőle.
Tenyerem ezután a melleire simult, és a szél ellenére a saját hatásomnak tulajdonítottam a mellbimbói azonnali megkeményedését. Csókunk közben elmélyült, nyelvünk lágyan ízlelte egymást, míg testünkben tovább izzott a vágy. Szerelmem ajkát eleresztve a nyakát kóstolgattam végig, majd a mellei felé irányítottam a nyelvem, és gyengéd harapásokkal díszítve izgattam tovább a kebleit. Ujjaim előrébb jártak, a szoknyája dereka alá kúsztak, amit lassan lehúztam róla. Letérdeltem elé a puha homokba, a hasát és a csípőjét is elhalmoztam csókjaimmal, majd a bikini alsóját is feleslegesnek ítéltem. Mikor ebből kibújtattam, ő hozzám hasonlóan térdre ereszkedett, és félreérthetetlen szándékoktól vezérelten nyúlt egyből nadrágom egyértelműen látható dudorodásához. Aztán eldöntött a homokban, és lerángatta rólam a farmert.
Habozás nélkül ült az ölembe, de nem hagyta, hogy rögtön eggyé váljunk, csak hozzám dörzsölte máris nedves, és forró nőiességét, ezzel szítva bennem tovább a vágyat maga iránt. Amely már így is remegésre késztetett. Mialatt ő egy csókért hajolt fölém, haja selymes sátorként ölelte körül nyelvünk találkozását, körmei pedig végigkarmolták a testem. Csak pár percig bírtam az izgató játékot, amit művelt velem, aztán felültem, őt a fenekénél fogva emeltem magammal, miközben karjai a nyakamat kulcsolták át, majd besétáltam vele a tengerbe. A sós víz meg sem kísérelte lehűteni a gerjedelmünket, mely túlfokozott volt már ahhoz, hogy beteljesülés nélkül csillapodni tudjon.
Nem vártunk tovább. Lágy hullámok ölelésében lettünk egymáséi, szerelmes suttogások, vad csókok és mindezzel ellentétes fájóan gyengéd simogatások közepette. A víz könnyítette és nehezítette is a mozgásunkat, de nem enyhített a szenvedélyünkön, mellyel egyre közelebb sodródtuk a mámor csúcsai felé. Kristen a vállamba karmolt, és a nyakamba harapott, mikor elérte az örvényt, amely remegve rántotta magába. Én is átadtam magam a sodrásnak, és kisvártatva ziháló lélegzetünk hangjai szálltak már csak tova a vízen.
Ezután sem engedtük el egymást rögtön. Tovább élveztük a másik testközelségét, újra csókokat váltva, így adva bizonyosságot egymás iránti érzelmeinkről. Kris húzódott mégis ki a karjaimból, és egy gyors csobbanással kacagva tovaúszott. Követtem. Amint utolértem, újra magamhoz szorítottam, nem volt még elég belőle.
A Hold állása is megváltozott, mire végül visszaindultunk a kunyhóba. Ott újra összesimultunk, és bágyadt cirógatások hozták meg számunkra az álmot.
A másnap reggel nem azzal folytatódott, amivel az éj véget ért, ugyanis Brad korántsem a romantikusságáról volt híres. Kegyetlenül hangosan dörömbölt az ajtón, hogy ideje indulnunk. Ezen a napon kedvesemnek volt több szerepe, azokat a jeleneteket forgatták, amikor a férje megjelenik, hogy visszahódítsa. Adam kocsányon lógó szemekkel csodálta végig Kris falatnyi bikinibe bújtatott testét. Nem nyerte el a tetszésemet a nézése, az meg pláne kicsapta a biztosítékot, amikor a szerepnek megfelelően hozzá is kellett érnie. És én csak a távolból figyelhettem. Meg is csókolta. Ekkor fogtam magam, és inkább távolabb vonultam.
Valahol most értettem meg, mit érezhetett Alex minden egyes alkalommal, amikor együtt látott bennünket. Hiába tudatosítottam magamban, hogy Kris most éppen színészkedik, fájt látnom őt más karjaiban. Még akkor is, ha messze sem volt olyan forró a jelenet, mint a mieink általában. Az egyik parti bárba ültem be. Brad is csatlakozott hozzám.
- Na, mi az? Nem bírod a konkurenciát? – nézett rám. Csúnya pillantást kapott cserébe.
- Ez nem vicces – morogtam, és kértem egy tequilát.
- Nincs ehhez egy kicsit korán? – méregette Brad a pincérnőt, aki kihozta. Én is rápillantottam, de egy cseppet sem keltette fel az érdeklődésemet. Nem ő volt Kristen.
A csajt Lorraine-nek hívták, és Bradnek hála két percen belül leült mellénk. Nem rajongtam az ötletért, hogy bárkivel is bájcsevegnem kelljen, ezért inkább gyorsan megittam az italomat, majd úgy döntöttem, otthagyom őket, hadd kezdjenek egymással, amit akarnak, de Lorraine ekkor autogramot kért tőlem. Pedig már reménykedtem, hogy valamiféle médiaellenesség következtében nem ismert fel. Csalódnom kellett. Kelletlenül – csakis a Brad által belém sulykolt rajongókkal szemben tanúsított udvariasságnak engedelmeskedve – adtam neki.
- Hova lesz? – fogtam meg az áruló menedzserem által felém nyújtott filcet.
A lány ekkor megfordult, és elég egyértelmű pózt vett fel ahhoz, hogy kétség se férjen hozzá: a fenekére kéri az aláírásomat. Bradre pillantottam, de ő csak vigyorgott. Anélkül, hogy a bőréhez értem volna, ráfirkantottam valami kriksz-krakszot, és aztán távozni készültem. Azaz csak indultam volna, ha a csaj nem ül az ölembe, és a nyakamat átkarolva meg nem csókol.
Első döbbenetemben lemerevedtem. És ahogy felpillantottam, Kristen értetlen, és megbántott tekintetével találtam szembe magam. Időm sem volt magamhoz térni, ő egyetlen másodpercen belül megfordult, majd elsietett a part felé.
(Kristen)
Alig vártam, hogy szünetet tartsunk, és legalább pár percre megszabaduljak Adamtől, aki kezdett az idegeimre menni a célozgatásaival. Hiába hangsúlyoztam, hogy ez nem a valóság, annyira ne élje bele magát, egyfolytában azzal jött, hogy ha Robbal hajlandó voltam élethűen – vagyis igaziból – lefeküdni forgatás közben, akkor vele is megtehetném, kizárólag a film kedvéért. Még az érintésétől is undorodtam, és amúgy sem azért fizettek, hogy testileg vonzódjak az összes kollégámhoz.
Elhatároztam, hogy megkérem szerelmemet, állítsa le a fickót, ha van egy kis ideje, de neki szemmel láthatólag nem volt. Valami nőcskével flörtölt éppen. Mikor a keresésére indultam, még azt hittem, valahol a közelben találok rá, de nem így történt. Braddel az egyik félreeső parti bárban húzódtak meg – a cafka társaságával fűszerezve. Elhűlve néztem végig, amint Rob a ribanc fenekére ad egy autogramot. Ezzel még nem is lett volna komoly bajom, de ezt követően hagyta, hogy az ölébe üljön, és szájon csókolja. Találkozott a pillantásunk, ő mégsem lökte le magáról a csajt. Egyetlen másodpercnyi döbbenet után hátat fordítottam nekik és a kunyhónk felé siettem.
Magamra zártam az ajtót, és igyekeztem legyűrni a féltékenységemet. Persze utánam jött… Egy kis idő múlva.
- Kris, itt vagy? – kérdezte. Dühösen az ajtóra bámultam. – Engedj be, kérlek! Amit láttál, az nem az volt, amire gondolsz!
Újra belém hasította a féltékenység. Nem tudtam tenni ellene. Kicsordultak a könnyeim. Utána elszégyelltem magam. Hisz én folyamatosan ezt teszem Robbal… Meg is érdemlem, ha az Alexszel való kapcsolatom miatt ő is keres magának valami plusz társaságot – keseregtem. Pittyent egyet a mobilom, jelezve, hogy ideje visszamennem a forgatásra. A szünet most csak eddig tartott. Letöröltem hát a könnyeimet, megmosakodtam, aztán kiléptem az ajtón.
Ahol szembe találtam magam hozzám hasonlóan hűtlen szerelmemmel. Nem bírtam ránézni anélkül, hogy ne sírtam volna el magam megint – elfordultam, és visszaindultam a stábhoz. Ő viszont utánam kapott, és magához rántott.
- Eressz el! – suttogtam, a szemeimet szorosan összezárva.
- Nem történt semmi – bizonygatta. – Azt a lányt most láttam először életemben!
- Mégsem igyekeztél lerázni – néztem az arcába fájdalmasan. Rajta is szenvedést láttam. Igyekeztem mégis összeszedni magam. Sikerült, bár csak egy maszk volt a valódi érzéseim felett. – De tudod mit? – szólaltam meg hűvösen, mielőtt újra fogadkozni kezdene. – Azt csinálsz, amit akarsz! – Rob döbbenete leírhatatlan volt. – Csak lehetőleg ne ide hozd – böktem a kunyhónk felé.
Ezután kiszakítottam magam a karjaiból, és továbbmentem a puha homokon. Most már nem jött utánam, én pedig nem kerestem tovább, még az ebédszünetet is a parton töltöttem inkább magányosan, ahelyett, hogy vele használtuk volna ki a fél óra szabadot. Ő sem volt sehol, legalábbis nem láttam, a távolból sem figyelt. Ezek szerint tényleg összeszedte azt a lányt, amíg én dolgozom. Kegyetlen érzések jártak át.
És félelmetesek. Ha neki is ezt a szenvedést kell kiállnia, akárhányszor Alexszel vagyok, akkor… Most már sejtettem, mit érezhet. De ő kiállja, és utána is képes még magához ölelni engem, csókolni, szeretkezni velem… Én nem voltam benne biztos, hogy képes vagyok ugyanerre. És késő délutánra egyre komolyabb döntések fogalmazódtak meg bennem. Az lenne a legjobb, ha mégis búcsút intenénk egymásnak. Ő szórakozhatna, akivel akar, én meg… Én is Alexszel… Nem tetszett ez a megoldás, de nem láttam másikat. Túl mélyen belebonyolódtunk ebbe a kapcsolatba. Főleg érzelmileg. Ezt nem szabadott volna engedni. Most viszont már csak korrigálni lehet a dolgot, visszacsinálni nem...
Adam estére már a nyomomban lihegett, akárhova mentem volna, sőt, még a Robbal közös kunyhóig is elkísért. Ahol sötétség uralkodott. Ezek szerint nincs itthon – gondoltam. Nem tudtam eldönteni, örüljek-e ennek. Annyiban jó volt, hogy legalább nem állt fent annak a veszélye, hogy rányitok, amint épp azzal a lotyóval enyeleg. De emellett már hiányzott is. Hiába határoztam el, hogy… most én szakítok vele… vagy legalább felállítok egy-két szabályt a kapcsolatunkat illetően – például, hogy ezentúl mellőzzük a szerelmes megnyilvánulásokat, hisz ez csak szex, ami köztünk van. Nem valódi szerelem… Erről akartam győzködni magam, persze hiába.
A házikóhoz érve megfordultam, hogy elküldjem Adamet, de ő ebben a pillanatban magához rántott.
- Nincs itthon a szeretőd, engedj be engem ma éjszakára – mondta, egyértelmű tapogatással is a tudtomra adva, mit szeretne. A rosszullét kerülgetett, és próbáltam eltolni magamtól, de erősebb volt nálam.
- Adam, hagyd abba! – kiáltottam, de hiába. A nyakamat csókolgatta, majd a homokba döntött, és rám feküdt. Képtelen voltam lelökni magamról. De máshogy sem tudtam hatástalanítani, mivel a lábaimat szétfeszítve a combjaim közé feküdt. Tehetetlenül vergődtem alatta. A kezeimet a csuklómnál fogva a fejem fölé szorította, és már a bikinialsómnál matatott. Könnyek csorogtam végig az arcomon, mialatt tovább kérleltem, hogy ezt ne csinálja, de hajthatatlan volt. A nap során elszenvedett lelki fájdalmaimhoz képest semmiség volt, amikor meg is ütött, hogy fogjam már be a számat, és csak élvezzem, ahogy a többiekkel is. Ezután elengedtem magam, nem küzdöttem tovább.
(Rob)
Azok után, amit Kristen mondott, úgy gondoltam, nem megyek a közelébe, amíg le nem higgad. Rosszul esett, hogy mondhatni engedélyt adott rá, hogy bárki mással is lefeküdjek. Nem állt ugyanis szándékomban. Tudtam jól, hogy ő megteszi a férjével, de én, ha akartam volna sem lettem volna képes erre. Számomra csak ő létezett. És fájt, hogy ezt a dolgot így kezeli. Meg sem hallgatta a magyarázatomat arról, mit keresett a pultos csaj az ölemben, hanem simán, és érzelemmentesen csak annyit kért, hogy ne ide hozzam. Mintha máris borítékolta volna, hogy fel fogom szedni.
Nem mentem utána, mikor visszaindult forgatni, sőt, a nap hátralevő részében is kerültem. Részben a szavai miatt, részben pedig mert nem tudtam volna végignézni, amint Adammel egyre intimebb helyzetbe kerülnek a szerep szerint. Sétálni indultam a parton, és közben gondolkodtam. Rábukkantam egy csendes kis öbölre, ott töltöttem az egész napot, egyedül. Eszem ágában sem volt követni szerelmem példáját, hogy én is bárki mást tartok mellette. Az odáig rendben volt, hogy neki valamilyen szinten házastársi kötelessége a férje kedvére tenni annak ellenére, hogy én is az élete része vagyok, de hogy én valaki mással… mellette… Nem! Nem szorultam rá, és gusztusom sem volt az ilyesmire. Csak őt akartam. Ezt viszont nem akarta elhinni. Bosszantott, hogy mennyire félreismer.
Estére sikerült annyira megnyugodnom, hogy tudjam, nem gondolta komolyan, amit mondott, csak a féltékenység beszélt belőle. Viszont ahogy engedélyt adott nekem arra, hogy megcsaljam… Ez tovább sajdította a szívemet. A kunyhónk felé lépdelve azon töprengtem, milyen módszerekkel fogom majd meggyőzni arról, hogy nekem csak ő kell, senki más, és ebbe ideje lenne beletörődnie, amikor a sötétben furcsa dolgot vettem észre. Először az ő sírása ütötte meg a fülemet, majd közelebb érve láttam, hogy szerelmem a homokban fekszik Adam alatt a házunk előtt, és tehetetlenül próbál szabadulni.
Habozás nélkül rántottam le róla a rohadékot, és gondolkodás nélkül ütöttem, ahol csak értem. Nem érdekelt, mennyire teszem tönkre a kinézetét, sőt, az sem zavart volna, ha belehal a sérüléseibe. Az agyam már abban a pillanatban elborult, amikor Kris sírását meghallottam. Nem kérdeztem meg Adamet, hogy ezt mégis hogy gondolta. Felesleges szócséplésnek tartottam, ehelyett inkább tettem, amit az ösztöneim diktáltak. Eszméletlenül feküdt, amikor eluntam a bosszút. Csak azért nem öltem meg, mert még rajta volt a nadrágja.
Aztán arrafelé pillantottam, ahol utoljára szerelmemet láttam, de már nem volt ott. Csak a szandálja hevert a homokban. A házhoz siettem, de az ajtót bezárva találtam. Bele sem mertem gondolni, mit élhetett át az elmúlt percekben. Halkan bekopogtam, és a nevén szólítottam. Megnyugtattam, hogy Adamtől már nem kell tartania, és kérlelni kezdtem, hogy engedjen be. Közben rettegtem, hogy mi van, ha most tőlem is fél? De nem így történt. Az ajtó mögül neszt hallottam, végül kattant a zár, és lassan kitárta előttem.
A látványától újra gyilkos düh férkőzött belém, de nem mentem vissza, hogy pontot tegyek az i-re. Ehelyett beléptem, és a karjaimba vettem még mindig zokogó szerelmemet. Szorosan kapaszkodott belém, a könnyei viszont tovább záporoztak...
...
