"Emelj föl magadhoz engemet,
Fogadd el neked szánt lelkemet.
Azt akarom, add meg magad
Kegyelemre vagy pusztulásra, -
Azt akarom: engem szeress,
Azt akarom, ne gondolj másra."
(Rob)
Rosszul esett, hogy ezt elmondta. Lehetőség szerint gondolni sem akartam rá, hogy mit szoktak csinálni kettesben. Most viszont Kristen közölte, hogy nemrég szeretkeztek, utána pedig elpityeredett. Fogalmam sem volt, mit kéne tennem. Nem moccantam, nem szóltam, csak a szívem vérzett csendesen.
Akkor ezért viselkedik furcsán, amióta visszajött a szállodába? - kérdeztem magamtól, de a válaszban nem voltam biztos. Hiszen nyilvánvaló, hogy eddig is csinálták. Miért pont most mondta el Kristen? - töprengtem tovább. Talán azért, hogy ma már ne nyúljak úgy hozzá? Az tény, hogy lelombozott a hír, de csak a lelkemet küldte vele padlóra. A testem bizarr módon még most is reszketett érte, hogy tudtam, nemrég még a férje ölelte. Ahogy minden éjjel, amióta először a rabja lettem. De most elmondta. Miért?
- Más is történt? - kérdeztem. Arra gondoltam, hogy talán csak ösztönzést vár, hogy bevalljon még valamit. De megrázta a fejét, és rám emelte a tekintetét.
- Nem - suttogta fájdalmas arccal. Én sem próbáltam eltitkolni, mennyire kínoznak a képzeletem vetítette képsorok. - Ne haragudj - nyöszörögte. A nyakamba fúrta az arcát és némán rázta tovább a zokogás. - Sajnálom…
- Miért mondtad el? - szakadt ki belőlem. - Gondolod, nem elég nehéz enélkül is? - Nem tudtam visszafogni a féltékenységemet. És a haragomat sem. Az előbb még csak szimplán fájt, de most már kifejezetten dühös voltam Krisre, amiért savat öntött a sebeimre. Szinte lelöktem magamról, amikor felemelkedtem. A lelkem sajgása erősebbnek bizonyult a testem vágyainál. Az ágy szélére ültem és a tenyerembe temettem az arcomat.
Hallottam őt megmozdulni. Már nem sírt. Nyilván a reakcióm váratlansága miatt akadt el a szava a könnyeivel együtt. Nem tudtam, mit tegyek, azt sem, hogy mit vár most tőlem.
- Mit akarsz, Kristen? - nyögtem kétségbeesetten. Nem vártam rá választ, ő mégis megadta.
- Szeress - kérte halkan.
De hiszen szerettem. Így is, hogy fájdalmat okozott. Felé pillantottam. Alig karnyújtásnyira ült tőlem, mégsem voltam képes megérinteni. Legszívesebben megkérdeztem volna tőle, hogy ő szeretett-e engem vajon, mikor a férje alatt élvezett, de sajnos jól ismertem a választ: a szívét soha egyetlen pillanatra sem birtokoltam. Csak a testét adta nekem. Én pedig túl önző voltam, hogy lemondjak arról, amit magától hajlandó adni nekem.
Most sem tettem. Tehetetlen voltam ellene. A testemmel is felé fordultam félig, érte nyúltam és az ölembe húztam. Karjai rögtön a nyakamba simultak, combjai a derekamat ölelték át. A közelsége által kiváltott hatást csak fokozta az illata, mely nem először varázsolt el. Kisimítottam a nyakából a haját, és egy pillanatra elakadt a lélegzetem. A tőlem kapott lánc tekergett rajta. A szív alakú gyémántmedál a mellei közti völgybe simult. A szemébe néztem, melyben még mindig könnyek csillogtak. A tekintete bocsánatért esedezett. Az egyetlen vigaszt az jelentette, hogy most mégis itt volt velem. Bár szerelmes nem volt belém, mégis engem ölelt most át és nem a férjét.
Eddig abban bíztam, hogy ezen a hétvégén lesz alkalmam meghódítani a szívét is, de az előbb elvesztettem a hitemet. A pillantása mégis megérintett bennem valamit. Újra láttam esélyt az eredeti terveimre. Az ajkaira néztem, melyek lassan, remegve közeledtek a számhoz. Még akkor sem tudtam feloldódni, amikor óvatosan összeértünk. Érezte is, ezért hátrált egy picit, és csalódottan a szemembe nézett. Nem próbálkozott újra. Lehajtotta a fejét, a keze, mellyel eddig a tarkómat cirógatta, lassan az ölébe hullott és egy könnycsepp szaladt le az arcán.
Nem tudtam, miért van így kiborulva, mert nem láttam összefüggést a dolgok között. De arra kért, hogy szeressem, és én is ezt akartam. Miért ne tenném meg akkor? – kérdeztem magamtól. A választ nem vártam meg.
Felemeltem a fejét az állánál fogva, és ezúttal én hajoltam felé. Szikrák pattogtak közöttünk, kizártnak tartottam, hogy ő ne érezze, amint az ajkaihoz érintettem a számat. Zavart a tudat, hogy nemrég még Alexet csókolta, de legyűrtem a kellemetlen érzéseimet, és megcsókoltam. Olyan hévvel viszonozta, hogy a testem óhatatlanul is rögtön reagált rá. A fenekénél fogva magamhoz szorítottam, hogy pontosan érezze, mit is tesz velem. A tarkójába markolva faltam tovább az ajkait, majd kissé felemelkedtem, de csak hogy az ágyra fektethessem, és fölé feküdjek. Hozzádörzsöltem fájóan vágyódó férfiasságom lüktető öléhez, melyből áradt felém a forróság. Most már csak a lábai öleltek át, a kezei a testemen kalandoztak mindenütt. A boxerembe nyúlva a fenekembe markolt, majd végigkarmolta a derekamat és a hátamat. Tudta jól, hogy ettől még inkább bevadulok.
Ajkai édes íze teljesen megtöltött, az illata a tüdőmet tette tönkre, teljesen elvarázsolt a közelsége. Nem gondoltam többé semmi másra, csak rá, és arra, hogy itt van velem. A szája után a nyakát ízleltem végig, követtem a lánc vonalát egészen a keblei két dombja közé, ahol a gyémánt feküdt. Az én kedvemért vette fel ma este, akármi is történt előtte. Megdobbant a szívem a gondolatra. A melltartóját egyszerűen lejjebb húzva szabadítottam ki rózsás mellbimbóit a csipke fogságából, hogy nyelvemmel is érezzem bőre selymét, mire apró nyögéseket sikerült előcsalogatnom belőle. Visszatértem utána a nyakára, majd mellé fekve kezemmel simítottam végig a testén. A combjait széttárva hagyta ujjaim előtt. Először csak a bugyija anyagán át simítottam végig rajta, majd visszatértem a hasára, és becsúsztattam az ujjaimat, érezni vágyván, mennyire kíván. Izzó nedvességet tapintottam, mely a maradék józan eszemet is elvette.
Egyik ujjamat elmerítettem élvezeteim barlangjában, mire Kristen összezárta a lábait, hogy fogva tartsa a kezemet. Ennek ellenére is tudtam mozgatni az ujjam a teste mélyén, mire remegni kezdett. Nyelvünk is tovább kóstolta egymást. Aztán egyszer csak ellazult, és elernyedt, átadva magát a kényeztetésnek. Még egy ujjamat beléfúrtam, most már másképp is mozgatva benne.
Ekkor eleresztette a számat, félrekapta a fejét, és elsötétült tekintetét az enyémbe fúrta. Levegőért kapkodott, hogy legyen neki elegendő az élvezet pillanatára, mely hamarosan el is érkezett. A teste ívbe feszült alattam. Ismét magához rántott, és csókunk következtében az én szám hasadt fel hirtelen, amikor meg is harapott. Hagytam, hogy lecsillapodjon a szívverése, és a reszketése, majd a karjaimba vettem és visszaigazítottam rajta a fehérneműt. Csodálkozva figyelte, mit csinálok. Én magam sem értettem. De most valami visszatartott attól, hogy a saját vágyaimat is kielégítsem. Tán a tény, hogy ma nem én lennék az egyetlen, aki ezt teszi benne.
- Te nem akarod…? – kérdezte.
- Arra kértél, hogy ma éjjel csak bújjunk össze – feleltem halkan.
Magunkra húztam a takarót, és miközben átöleltem, lehunyt szemmel arra gondoltam, hogy szeret engem. Legalább egy kicsit, még ha nem is mondja ki. Két teljes percig ennek a gondolatnak a boldogságában fürdőztem, majd elhessegettem, és visszatértem a valóságba. Kristen közben elaludt a karjaimban. Ugyanúgy ölelt közben, mintha még mindig ébren lenne.
- Szeretlek – vallottam meg érzéseimet, tudva, hogy úgysem hallja.
Fél éjszaka nem aludtam. Másnap reggel alig bírtam kinyitni a szemem, amikor megcsörrent az óra. Magamra nézve örömmel töltött el a tudat, hogy Kristen még mindig velem van. Ugyanúgy feküdt félig rajtam, a karjaimban, mint éjjel, mielőtt elaludt. Most mégis éberré kellett cirógatnom. Igyekeztem ezt olyan gyengéden tenni, ahogy csak tudtam. Puszikkal halmoztam el az arcát, a szemét, a száját, de olyan mélyen aludt, hogy meg sem rezzent. Ekkor kissé kihúzódtam alóla… Vagyis csak akartam, mert utánam nyúlt.
- Hova mész? – motyogta.
- Oda kéne érnünk a forgatásra – súgtam, és ismét puszilgatni kezdtem.
- Mmm – nyöszörögte, és még jobban hozzám bújt, végül már fölöttem feküdt, lábai a csípőm két oldalán.
Nemcsak a korán reggel miatt, hanem a teste rám kiváltott hatásaként azonnal kővé keményedtem odalent, amit ő is észrevett, mert mozogni kezdett rajtam.
- Kris – nyögtem. – Mennünk kell…
Ekkor megéreztem az ajkait a mellkasomon. Egyik keze pedig besiklott kettőnk közé, és végigsimított merev testemen. Elakadt a lélegzetem. Egy pillanat alatt kiszabadított az alsómból, a saját bugyiját csak félrehúzta, és míg a felsőtestemet illette csókokkal, magába vezetett. Megragadtam a derekát, hogy még mélyebben tűnhessek el benne, mire felnyögött, feltámaszkodott rajtam, és a hasamat karmolászva mozogni kezdett. Olyan izgató köröket írt le a csípőjével, hogy máris robbanni készültem, de a java még csak ekkor következett.
Kissé hátradőlt, egyik kezével megtámaszkodott a térdemen, a másikkal pedig magához nyúlt. Nem tudtam levenni a szemem az ujjairól, amelyekkel hol saját magát izgatta, hol pedig engem. Csak pár mozdulatig bírtam, mielőtt a testébe lövelltem volna. Ő viszont még nem elégült ki, ezért felültem, magamhoz húztam és tovább mozgattam magamon a fenekénél fogva. Ujjaim eközben közelebb kerültek a réshez, melyben eltűntem, és most én kezdtem őt izgatni, míg hevesen ringott fölöttem. Nyelvemmel a csipkébe burkolt mellbimbóit vettem közben kényeztetés alá, melyek karckeményen várták a nedves csapásokat. Abban a pillanatban szorultak össze körülöttem titkos izmai, amikor a fogaim közé vettem, és lágyan ráharaptam.
Szerelmem reszketve omlott a karjaimba, de a szívverése csillapultával máris elhúzódott tőlem. Bocsánatkérően elmosolyodott, és a kezét nyújtotta felém, miután ledobta használhatatlanná nedvesedett fehérneműjét.
- Velem tartasz a zuhany alá? – kérdezte csábos mosollyal. Nem tudtam neki ellenállni. Bár kissé furcsállottam, milyen jó kedve van az előző napi sírdogálás után, most mégis inkább csak spontán örültem neki, hogy így viselkedik, gátlások és félelmek nélkül.
Hosszan mosdattuk egymást, forró csókok közepette, de nem volt elég időnk folytatni, amit az ágyban elkezdtünk. Brad is bekopogott, amikor már öltöztünk, hogy ideje lenne elindulni, különben a rendező tombolni fog. Egyikünk sem akarta kivívni a haragját, ezért csipkedtük magunkat. Ezúttal közös kocsival mentünk, amelyet Brad vezetett. Az elválasztófal felhúzása után megint egymásnak estünk, de csak szolidan, hogy amikor majd kiszállunk, ne látszódjon rajtunk semmi.
Ma újabb szexjelenetet kellett felvennünk. Ezúttal is ágyban, egy vékony lepedő fedte csak a testünket. Hiába történt reggel az, ami, és hiába tudtam, hogy ma együtt megyünk haza is, az autóban történtek óta megint féktelenül kívántam Krist. Mégsem akartam itt, ennyi ember szeme láttára a magamévá tenni.
- Gyere – nyögte egyszer mégis. Riadtan rábámultam, de a keze már a fenekemen járt, és a körmei arra kértek, igenis tegyem, amit akarok. Kris ajkai elnyíltak, a csókomra várva. Egyik kezemmel gyorsan leellenőriztem: máshol is nyitott és nedves volt a befogadásomra. A szemébe néztem egy végtelen pillanatig, mire megszűnt a külvilág. Forrón, bársonyosan ölelt magába, míg teljesen el nem merültem benne.
Pár mozdulat után „rendezői utasításra” átfordultunk, így most ő volt felül, pont, mint reggel. A melleire tapasztottam a tenyeremet, nem akartam, hogy lássák, majd aztán felültem, és míg ő tovább mozgott rajtam – én meg benne –, csókokkal borítottam a nyakát.
- Lassan befejezhetnétek – kiáltotta a rendező, de még nem végeztünk. Újra magam alá fordítottam Kristen testét, lábai a derekam körül öleltek, ujjai minden porcikámat simogatták, miközben heves lökésekkel igyekeztem „lassan befejezni”, amit csinálunk. A végére már tényleg nem érdekelt a minden bizonnyal tátott szemű és szájú nézőközönség, hangos nyögésekkel és szerelmem apró sikolyaival tarkítva érkeztünk a csúcsra egyazon pillanatban.
Utána viszont hamar jött a valóságba zuhanás. Körülöttünk néma csend uralkodott. Kris lehunyta a szemét. Még mindig benne voltam. És én sem mertem azonnal felnézni. Mégis megtettem. Először csak a szemem sarkából. De mikor nem észleltem mozgást, bátrabban emeltem fel a fejem és tekintettem körbe az üres szobában.
- Nincs itt senki – mondtam, mire Kristen is kinyitotta a szemét, és körbenézett. Aztán felnyögött.
- Biztosan tudják – suttogta.
- Tényleg tudjuk – felelte egy hang az egyik kamera mögül. – Pontosabban a múltkori eset óta. Épp ezért küldtem ki mindenkit már a felvétel elején – közölte velünk Dan, a rendező.
Kristen szemei tágra nyíltak a rémülettől, miközben rábámult.
- És…
- A férjed nem tud semmit, ne aggódj. Ha kész lesz a film, úgyis látni fogja a saját szemével. Le sem tagadhatjátok, hogy mi van köztetek.
Újabb rémület következett, Kris pedig eltolt magától és felült, maga köré csavarva a lepedőt. Én sem voltam túl nyugodt. Ezek szerint az egész stáb tudja – nem hülyék, nyilván rájöttek, miért lettek kizavarva. Dan ezután kifelé lépdelt, még visszaszólt nekünk, hogy negyedóra szünet, majd becsukta maga után az ajtót.
- Most mit csináljunk? – nyöszörögte Kristen. Szívem szerint Alex elé álltam volna, hogy elmondjam neki, szerelmes vagyok a feleségébe, de volt egy olyan érzésem, hogy Kris ezt nem díjazná. – Nem mondhatom el neki – sírta el magát. – Nem akarom elhagyni…
Ezzel viszont én kaptam újabb sebeket.
- Kris… ha elkészül a film, és látja, tudni fogja. Dannek igaza van – vágtam hozzá kíméletlenül. – Minek tovább halogatni?
- Nem! Még nem tudhatja meg… Felvesszük újra ezeket a jeleneteket, és nem fog megtudni semmit! – Éreztem, hogy egyre jobban kezd pánikba esni, ezért én sem bírtam tovább.
- Miért akarod ennyire titkolni előle? Én fel merem vállalni a kapcsolatunkat. Te miért nem?
- Rob, értsd meg, nem tehetem.
- Nem értem meg! – Ezzel felálltam az ágyról, magamra kaptam a ruháimat, és kiviharzottam a szobából, majd a stúdióból. Brad utánam loholt, és nyitotta is az ajtót, amint odaértem a kocsimhoz.
- Hova ilyen sietősen? – kérdezte. – Nem kéne neked még életed értelmének lábai közt forgatnod?
Nagyon csúnya pillantást vetettem rá, mire elhallgatott. Csak annyit kérdezett még, miután beindította a kocsit, hogy hova akarom vitetni magam. Vállat vontam. Tök mindegy volt. Csak az érdekelt, hogy miért akar ennyire megtagadni engem Kristen. Mert férje van? Ne adj’ Isten, mert szereti?! Már régóta kételkedtem benne, hogy valóban szereti-e. Előző este lefeküdt vele ugyan, mégis az én karomban sírt a bocsánatomért emiatt. És ha tényleg szerelemmel szeretné, nem bújna be időről időre az ágyamba.
Brad megállt valami parkféle szélén. Kiszálltam, a fejemre húztam a kapucnimat, és nekiindultam. Tisztes távolból követett, de szerencsére békén hagyott. Leültem egy félreeső padra és tovább töprengtem. Mi lehet az, ami miatt Kris ennyire halálosan ragaszkodik ahhoz, hogy vele maradjon, és ne sejtsen meg semmit? Órákig, sőt, napokig gondolkodhattam volna, akkor sem fejtem meg ezt a rejtélyt. Közben viszont lehiggadtam, és mivel ránk sötétedett, visszavitettem magam Braddel a szállodába. A kocsiban hagyott mobilomon hatvannégy hívás volt Dantől és az asszisztensétől. Kristentől egyetlen egy.
Nem hívtam vissza, és nem is az ő szobájába mentem, hanem a sajátomba. Alig csaptam be magam után az ajtót, halk kopogás hallatszott. Nem nyitottam ki. Már nem haragudtam rá, mégis… Fájt, hogy ennyire semmibe vesz. Hogy csak arra kellek neki, hogy néha kielégítsem a vágyait. Csak testileg akar engem.
- Rob... Engedj be, kérlek – szólt halkan.
Odaléptem az ajtóhoz, és nekidőltem. A kezem már mozdult a kilincs felé, de mégis visszatartott valami. Ekkor azonban olyasmit mondott, ami után szinte kitéptem az ajtót a helyéről.
- Elmondtam neki…
