78. fejezet
"Vágyaim megtestesítőjeként az egyetlen vagy,
Ki érted reszkető testemnek nyugtot soha nem hagy.
Borzongom az érzést, mely akkor fog el, ha együtt vagyunk,
Borzongom az érzést, mely akkor fog el, ha együtt vagyunk,
"Elengedni soha!" Tudom, hogy ez az, mit mindketten akarunk.
A közénk nehezedő falak lassan úgyis leomlanak;
Míg tápláljuk a reményt – szerelmünk virága sem hervad."
(Rob)
Kristen felé fordultam mosolyogva. Minden eddigi gondom feledésbe merült, csak az előttünk álló boldog órák töltötték ki a gondolataimat.
- Végre itt vagy – mondtam neki, holott ő érkezett előbb. A ruhámat zsákostul a kanapéra hajítottam, de Kristennel sem jutottam messzebbre. Már útközben vetkőztetni kezdett – rajta csupán egy szettnyi vadító, vörös fehérnemű volt. A vérem legalább olyan forrón lobogott tőle az ereimben, mint amilyen hatást az gyakorolt rám.
Idefelé jövet elhatároztam, hogy bevallom neki, mivel tart sakkban Carrie, nem érdekel, hogy ha kitudódik, akkor mi lesz, azt akartam, hogy Kris tisztában legyen vele, mit miért tettem és teszek. A témát mégis elodáztam, most sokkal fontosabb – de főleg izgalmasabb – dolgom adódott.
Az ingem rekordgyorsasággal landolt a földön, majd pár pillanat múlva ezt a nadrágom is követte. Kristen körém- és rám fonódott, mindenütt éreztem a simogatásait, és apró karmolásait. A bőröm lángolt, amerre az ujjait végighúzta rajtam. Én sem haboztam őt felizgatni a végtelenségig, kezdve azzal, hogy az ajkaitól elszakadva a nyakára vetettem magam, és nyelvemmel végigcirógattam selymes és bódítóan illatos bőrét. Megbabonázott a közelsége, teljesen elkábultam: sokkal jobban, mint mikor előző nap az alkohollal próbáltam csillapítani felbolygatott érzelmeimet. Most nem kellett nekik gátat szabnom, így határozottan emeltem magamhoz kedvesemet.
A kanapé közelében járva úgy döntöttem, maradéktalan élményekben fogom részesíteni. Letettem őt a támlára, így most azon ült, de a lábai továbbra is a derekamat ölelték. Rögtön vágyódó ágyékom kínzóan szorosan feszült ölének – egyelőre a boxeremen keresztül. Ujjaimmal végigszántottam a hajában, majd egy csókra magamhoz kényszerítettem az ajkait, de utána a mellei felé vettem az irányt.
Nyelvemmel a selyem anyagán át cirógattam körbe a mellbimbóit, de már más ízekre vágytam: egészen pontosan az ő izgalmának ízére. Mégis időt hagytam rá, tudván, hogy annál csodásabb lesz, mikor majd kóstolhatom. Kristen ujjai a hajamban játszottak, majd határozottabban belemarkolt, és egy bizonyos irányba ösztönzött. Magamban mosolyogva engedelmeskedtem a kérésének, hisz kitalálta az én gondolatomat.
Továbbhaladtam a hasán keresztül egyre lejjebb, míg el nem értem a bugyija szegélyét. Ezt sem vettem le róla egyelőre, hanem a combjait terpeszbe feszítve nyelvemmel az anyagon keresztül simítottam végig nőiessége forró dombján. Így izgattam egy kis ideig, arra vártam, mikor kezd el nyöszörögni: nem kellett soká várnom. Ekkor félrehúztam az anyagot, és pillantásom végigsimogatta szemérme minden négyzetmilliméterét, hogy aztán a nyelvem tegye ugyanezt.
Újabb nyögéseket és hajamba markolást sikerült kiváltanom belőle, főleg amikor mélyre fúrtam belé nyelvemet, és ujjaimmal is a lényeg felé közelítettem. Legérzékenyebb pontocskája máris duzzadtan várta az érintésemet, hogy aztán tovább duzzadhasson. Mikor már elég erőteljesen éreztem a számban az ő ízét, ujjaimat felcseréltem a nyelvemmel. Egyre gyorsabban, de mégis finoman mozgattam a testében egyszerre hármat is, miközben szorgosan nyalogattam és szívogattam a csiklóját, nem hagyva neki egy szemernyi pihenőt sem, többszörös orgazmusba hajszolva.
Könyörgött a kegyelemért, mikor nagy nehezen elszakadtam tőle, de ahelyett, hogy mindkettőnk vágyát teljesítettem volna be, végigpuszilgattam a combjai belső felét, mialatt visszaigazította a bugyiját. Mikor egy pillanatra ránéztem, csodálkozást láttam az arcán – még nem tudta, hogyan szeretném folytatni. Megmutattam neki.
Ismét felfelé haladtam a testén, mígnem újra a lábai között álltam – mindenféle értelemben. A számba harapott, mikor csókért hajoltam fölé, és egy pár pillanatra átnedvesedett bugyijához dörzsöltem magam. Aztán a feneke alá nyúlva magamhoz emeltem, de nem a csípőmre kulcsoltam a lábait, hanem talpra állítottam, és a csókunk megszakítását követően megfordítottam, így háttal volt nekem. A kezei rögtön a kanapé háttámláját kezdték gyötörni, míg én előrenyúlva a melleibe kapaszkodtam, és hátulról dörgölőztem hozzá ismét.
Kissé terpeszbe tárta a lábait, de ott még nem tartottam. A hátát borítottam be először csókjaimmal; a melltartóját is csak most csatoltam ki, hogy aztán lesimítsam róla. A nyelvem visszatért a nyakára, ahonnan előzőleg kisimítottam a haját, ujjaim már a feneke ívét vizslatták. Újra elindultam a számmal lefelé, a gerince mentén. A popsiját is körbecsókolgattam, majd a derekánál a bugyi pántja alá nyúlva lassan lehúzta róla a legutolsó felesleges fehérneműdarabot is. Kris segített, hogy ki tudjam bújtatni belőle, majd ismét kisebb terpeszbe állt, így ujjaimat újfent bele tudtam fúrni nőiessége lágy barlangjába. Ahova minden vágyam volt egy másik testrészemmel is felfedezőútra indulni.
A boxeremtől két másodperc alatt megszabadultam, majd mögé helyezkedtem, és újra a vállát puszilgatva hatoltam belé, míg tövig el nem merültem teste gejzírforróságú oázisában. A csípőjébe és a derekába kapaszkodva kezdtem mozogni benne, de egyik kezem aztán előrehaladt a testén, és a mellbimbóit is kényeztetésben részesítettem, miközben egyre gyorsabb tempóban hajszoltam a várva várt élvezeteket. Az utolsó előtti pillanatomban álltam meg, de egy nyögés így is kiszakadt a torkomból.
Kris már régebb óta folyamatosan nyögdécselt, ezzel kergetve engem az őrületbe. Olyan elviselhetetlenül édes gyötrelmeket okozott az, hogy eggyé váltunk, hogy tudtam, nem tarthat már soká. Mikor úgy éreztem, képes vagyok folytatni anélkül, hogy máris elsülnék, megint mozogni kezdtem benne. Szerelmem ekkor váratlan dolgot cselekedett: összeszorította a combjait, ezzel együtt pedig minden izmát, melyet amúgy is rángani éreztem magam körül, felülmúlhatatlan hatást gyakorolva rám ezzel.
Két mozdulat elég volt, hogy végem legyen, de mivel őt még nem hallottam sikítani, tovább folytattam a mozgást. Mivel az orgazmus után érzékenyebb volt minden centiméterem, szinte csillagokat láttam az élvezettől, mely elnyúlt azáltal, hogy nem álltam meg, és húzódtam ki belőle. Kristen egyik kezét maga mögé vezette, végigkarmolta a hasamat, majd felemelkedett a kanapéról, ahova addig támaszkodott, és a derekamon át a fenekem irányába csúsztatta a kezét. Alighogy belemarkolt a bőrömbe, minden eddiginél erősebben szorított meg a teste, és elfúló hangon a saját nevemet hallottam kiszakadni az ajkai közül. Abbahagytam a mozgást, hadd csillapodjanak le a remegései, majd kihúzódtam belőle, és a karjaimba vettem.
Mivel én is alig álltam a lábamon, csak annyi lépésre futotta, ami a kanapé másik oldaláig – az elejéig – elég volt. Rárogytam, vele az ölemben, és lágy cirógatások közepette kezdtem csókolgatni a gyönyörért, amelyben részesített. Csak remélni mertem, hogy neki legalább tizedannyira jó volt, mint nekem, de a tekintete meggyőzött róla, hogy legalább feleannyira is. Ezt sikerként könyveltem el, úgyhogy boldogan tartotta a karjaimban.
Pár perc csendes és nyugodt boldogság után megszólalt.
- Mikor kell odaérned? – Tudtam, miről beszél. Sajnos túl jól emlékeztem rá, hogy egyelőre nem lehet a mienk minden perc. Talán később…
Az órámra pillantottam, csak utána feleltem:
- Egy óra múlva. – A puszilgatásával nem hagytam fel, ő viszont tovább folytatta.
- Együtt nyilvánvalóan nem mehetünk – nyögte, mert érzékeny zóna felé közelítettem épp a nyelvemmel a füle mögött. – Majd kicsit később érkezem, és… – elfúló sóhajjal adta a tudtomra, hogy nem hatástalan rá, amit művelek vele. – És aztán… keresünk ott egy… szobát vagy termet, vagy bármit… tőlem a kocsiban is csinálhatjuk… – nyögdécselt egyre sűrűbben. Minden, általa felsorolt helyszínötlet tetszett. Mindegy is volt, csak együtt legyünk.
Azt ugyan nem tudtam, mi ez a hirtelen változás benne, de amíg tetszett, nem gondolkodtam rajta. És határozottan tetszett. Folytatni akartam, amit elkezdtem, de szerelmem kibontakozott a karjaimból, és felállt. Egyből a lábai közé nyúltam, és éreztem, hogy – talán tőlem is – újra nedves. Felnyögtem, és miközben a szemébe néztem, eltüntettem benne az ujjaimat. Ő a csuklómba markolt, és lassan távolodni kezdett. Csillogó tekintete azonban nem elutasítást tükrözött, hanem reményt adott nekem a folytatásra.
Kris meglepett, mikor váratlanul letérdelt előttem a szőnyegre, és a szájába vette máris újraizguló testemet. Hátradőltem a kanapén, és kábán figyeltem, mit csinál rajtam. Félelmetesen gyorsan kőkeményre szopogatott, többször is teljesen eltűntetett a szájában, de főként a nyelve cikázott rajtam fel-alá, de aztán egyszerűen fogta magát, és felállt. Megnyalta a szája szélét, a térdeimre támaszkodva hozzám hajolt egy csókért, melyet meg is kapott, majd kézen fogott. Követtem volna akár a pokolba is, de ő csak a fürdőig vezetett.
Zuhanyzás közben újra egyesültünk, és a kielégülésig űztük a gyönyört, utána azonban indulnunk kellett. Rosszkedvűen öltözködtem, ő viszont többször rám mosolygott, miközben sminkelte magát. Aztán magára vett egy olyan dögös ruhát, melyben azonnal megkívántam – annak ellenére, hogy nem is olyan régen elégített ki kétszer is. Ő is vágyakozó pillantásokkal méregetett, de elhárította a maradásra vonatkozó ötleteimet.
- Meg kell mutatnotok magatokat együtt – fintorodott el, de a tűz nem hunyt ki a szemeiben. – De aztán… - egyetlen csókot engedélyezett még, majd eltolt, és célirányosan haladt az ajtó felé.
- De aztán itt maradsz éjszakára – mondtam, cseppnyi kérdéssel sem a hangomban.
- Itt – fordult felém mosolyogva. Boldognak tűnt. Nem akartam lerombolni ezt benne, így most sem hoztam szóba a kellemetlen témát, Carrie-t és a zsarolását.
Ahogy megbeszéltük, én mentem elől, ő pedig jött utánam az autójával. Távolabb parkolt le tőlem, sőt, oda is intett, hogy menjek be. Nem kellett győzködnie, azaz… drága feleségem máris megjelent az oldalamon, és a bejárat felé ráncigált. Krist szem elől tévesztettem egy időre. A fotósok megkapták, amit akartak, és egy pár udvarias szót is sikerült váltanom néhány ismerősömmel. Carrie mindvégig a karomba csimpaszkodott, nem tudtam őt levakarni magamról, kivéve, amikor elindultam a férfimosdó felé.
Beléptem, bár semmi más dolgom nem volt itt, mint az, hogy elmeneküljek egy picit a közeléből. Megmostam az arcomat, és azon gondolkodtam, hova tűnhetett Kristen. Utoljára a parkolóban láttam, így abban sem lehettem biztos, nem állt-e tovább, amikor meglátott bennünket együtt. Már az arcomat töröltem, amikor hallottam valami kattanást magam mögött. Felkaptam a fejem, és a tükörben megpillantottam magam mögött Krist. Éppen bezárta az ajtót.
Megkönnyebbült mosollyal fordultam felé. Senki más nem volt itt rajtunk kívül. Ő pedig lassan felhúzta magán a minijét. Nem viselt alatta bugyit. Mire odaértem hozzá, már én is kiszabadítottam magam a nadrágomból, aztán őt felemeltem, és az ajtónak döntöttem a hátát, így hatoltam belé máris. A nyögése elegyedett az enyémmel, épp úgy, mint ízeink csókunk következtében. Ezúttal gyorsak voltunk, nyögéseinket és az ő sikolyait a szánk és nyelvünk összefonódása tette hallhatatlanná.
Egyetlen azonos pillanatban mentünk el, de egy percig még nem eresztettük el egymást.
- Már nem tudtam, meddig fogom kibírni nélküled – suttogtam a fülébe. – Tűnjük el innen! – javasoltam aztán. Kris viszont megcsóválta a fejét, és elmosolyodott.
– Még nem elegen láttak titeket együtt. – Hallottam a hangján, hogy ő ezzel szemben túl sokat látott. Elcsodálkoztam rajta, de egyúttal örültem is, hogy ennek ellenére ránk zárta az ajtót az imént, hogy kettesben lehessünk itt, ahol azonban nem voltunk a legbiztonságosabb helyen.
- Te viszont már bőven eleget láttál – ellenkeztem, miután kicsusszantam belőle. Visszarendeztem a ruháimat; Kris a szenvedély hevében még egy gombot is leszakított az ingemről, de nem haragudtam érte. Ő a kéztörlőkhöz lépett, hogy eltűntesse magáról a tetteink nyomait, majd megigazította a haját és felém fordult. A szemeiben zavart láttam és bizonytalanságot. Közelebb mentem hozzá. – Veled akarok elmenni innen és nem vele – öleltem át a derekát.
Ő nem ölelt vissza, csak végigsimított a mellkasomon.
- Maradj csak. Én hazamegyek… – mondta halkan, majd eltolt magától és az ajtóhoz lépett.
- Kris – szóltam utána, de villámgyorsan kinyitotta és kilépett rajta.
Azt mondta, hazamegy. Na de hova haza? Hozzánk vagy abba a házba, ahol a férjével él? – tűnődtem. Pár perc múlva indultam csak utána, hogy ne keltsünk feltűnést, de addigra már leléphetett, ugyanis sehol nem láttam a tömegben. Carrie ellenben rám akaszkodott, és még vagy két órán át nem szabadulhattam tőle úgy, hogy ne legyen belőle botrány. Muszáj volt együtt távoznunk, de mikor hazaértünk, hívtam egy taxit, hogy visszavitessem magam a parti helyszínére a kocsimért.
- A kis kurvádhoz mész? – jött a kérdés kedves nejem mocskos szájából.
- Semmi közöd hozzá – vetettem oda neki. Bár Krist már bántottam, de másként; Carrie viszont minduntalan kiprovokálta, hogy meg akarjam ütni, mivel viszont pont ez volt a célja, nem adtam meg neki az örömet.
- Tudom, hogy te sem lennél boldog, ha másokkal kefélnék… miközben a te gyerekedet várom. – Azt hitte, hogy ezzel majd megakadályoz benne, hogy elmenjek éjszakára, de tévedett. Már délután is látszott rajta, hogy ő sem sakkozással töltötte a reggelt. Ez a megérzésem mégsem volt elég bizonyíték, hogy gátat vethessek a fenyegetéseinek.
- Nem örülök. De mindketten tudjuk, mekkora ribanc vagy. Csak azt a szegény gyereket sajnálom, aki… mindegy – vontam vállat, és már félig kiléptem az ajtón, mikor dühösen utánam szólt:
- Kristen nem fogja díjazni a holnapi címlapokat…
Megdermedtem. Eddig titkoltam, hogy vele vagyok együtt megint, de valahogy erre is rájött! Hát mindent tud ez a liba? Vagy csak blöfföl... Nem tudhatja, hogy kihez megyek. Talán csak megint fenyegetőzik... Nem akartam konckáztatni. Döntöttem. Úgyis el akartam mondani Krisnek, mivel zsarol a feleségem. Nem törődve Carrie káromkodásával szó nélkül kiléptem a házból. A taxi már megérkezett, úgyhogy a terveim szerint elvitettem magam a kocsimig, átültem bele és igyekeztem szerelmemhez. Illetve a közös házba, abban reménykedve, hogy ott lesz. Ott volt.
Amint beléptem, megcsapott az illata. Az erkélyen találtam rá. Az egyik székben ücsörgött, felhúzott lábakkal, és kifelé bámult az éjszakába. Tudtam, hogy észlelte a jelenlétemet, de csak akkor szólalt meg, mikor tettem felé egy lépést.
- Fogalmam sincs, te hogyan csináltad… – szállt felém a hangja csendesen.
- Mit? – torpantam meg. Elkínzottan rám nézett, majd elárulta.
- Hogy bírtad végignézni, amikor én Alexszel… – Nem kellett befejeznie, hogy tudjam, mire gondol. Valóban nem volt könnyű időszak. Most sem volt az, hiszen újra együtt voltak. Már éppen el akartam mondani neki, hogy az mennyiben volt más – hisz ő érzett is valamit a férje iránt –, de a következő szavai megakadályoztak. – Szeretlek, Rob. És azt hittem, menni fog, de… Nem megy…
- Kérlek, Kris – léptem közelebb. – Ne foglalkozz Carrie-vel. – Tudtam, hogy most kell elmondanom, és ezzel régi, már talán teljesen begyógyult sebeket felszakítanom, de egyelőre fogalmam sem volt, hogy kezdjek hozzá.
- Nem foglalkozom – suttogta, de elfordult, így adva a tudtomra, mennyire nem igaz ez.
- Szeretnéd tudni, miért vettem el? – kérdeztem mellé guggolva. Rám pillantott, a szemében egyszerre láttam, hogy igen és hogy nem.
- Biztos nem a gyerek miatt – mosolyodott el halványan.
- Nem, nem amiatt – feleltem. Volt egy érzésem, hogy ezzel eddig is tisztában volt, de azt nem tudhatta, hogy én igenis akarnék egy kisbabát, csak tőle, nem mástól… Mielőtt azonban erről kezdeném győzködni, egy másik, kellemetlen témát kellett érintenem. – Valahonnan megtudta, hogy én… - Nehezebb volt, mint hittem. Kristen viszont várt. – Hogy megerőszakoltalak – sütöttem le a szemeimet. Nem akartam látni rajta a csalódottságot. – És a férjed múltját is ismeri. – Ekkor kezdett levegő után kapkodni.
- De honnan? – kérdezte értetlenkedve. – És…
- Fogalmam sincs. Azzal fenyegetett, hogy kitálal róla a sajtónak. És mindenki el is hinné neki, mert bizonyítékai vannak rá. Ne kérdezd, honnan. De hogy az egész világ ezen csámcsogjon… Ezt egyikünk sem szeretné – zártam le röviden.
- És mit nyer ő ezen? – hitetlenkedett szerelmem. – Hisz nyilvánvalóan nem mászol érte az ágyába…
- Nem – borzongtam meg a gondolattól is. Isten őrizz! – Karriert nyer mindezért cserébe – mondtam. – Már így is több forgatókönyvet kapott, mint eddig valaha. Pedig csak két napja vagyunk házasok – fintorodtam el. Kris bezzeg nem a nevem miatt jött volna hozzám… Bár ő amúgy sem mondott volna igent – jutott eszembe. Eddig kétszer kosarazott ki. Bár akkoriban még férjnél volt, illetve először, de most… Kár volt ilyesmin töprengenem. – Ez volt az oka. Nem akartam, hogy bármi kiderüljön…
Kristen sokáig gondolkodott. Egyszer-kétszer rám pillantott közben, de nem mondott semmit. Féltem, hogy mit fog szólni majd, amikor megemészti a dolgokat, de ez csak sokára következett be. Addig elszívtam néhány szál cigit, és két üveg sört is megittam. Ő egyiket sem fogadta el, pedig kínáltam. Nyilván tiszta fejjel kívánt gondolkodni.
Aztán megszólalt.
- És most? – Egyelőre fogalmam sem volt, mit feleljek erre. De megkockáztattam, hogy közelebb húzzam őt magamhoz. Meg akartam próbálni meggyőzni róla, hogy együtt minden akadályt le tudunk győzni. Kérdés persze, hogy ő akarja-e az együttöt...
..