67. fejezet
"Mikor úgy hiszed, összes reményed odalett, meg a hit, mely belengte lényedet,
Akkor jön egy gyötrelmes arculcsapás, mely rútul még inkább porig aláz.
A szerelem az egy, mely élteti életed, ne engedd hát, hogy a sors elvegye kedvesed!
De tudod, hogy ha menni akar, nem tarthatod fogva,
hiába tombol miatta szívedben a magány ostroma..."
(Rob)
A következő nap – az előzőhöz hasonlóan – lelki kínokkal ötvözött szerelemmel telt. Az egyetlen változást Kris nyugalma jelentette, ugyanis mindent hárított, ami az üggyel volt kapcsolatos. A könnyei az éjszaka során elapadhattak, mert egyetlen cseppet sem ejtett többet. Kizárólag a szemei árulkodtak a várakozás kényszerűsége miatt érzett fájdalmak okán. Mintha beletörődött volna abba, hogy várnunk kell. Délután viszont én már nem bírtam tovább, felhívtam Dr. Willst, hogy mondjon valami bíztatót. De elkeserített.
- Legkorábban három nap múlva várható eredmény. Örüljön, hogy nem hónapokat említettem – közölte. Ami azt illeti, nem örültem. Még három nap kétségek között!
Krisnek el sem mertem mondani, hogy telefonáltam. Nem akartam, hogy máris készülni kezdjen az elhagyásomra. Azt képtelen lettem volna végignézni. Őt sokkal szívesebben nézegettem. Valóban hozott magával egy bőröndöt, de csak a legszükségesebb ruhákat – főleg bikiniket, fehérneműt és néhány rövidnadrágot, valamint vihar esetére pár melegebb darabot – pakolt bele a női apróságok sokasága mellett.
Most éppen egy szinte semmit nem takaró fekete kétrészes fürdőruha volt rajta, miközben a ház előtti partszakaszon játszott Bonbonnal. A testem szinte állandó készültségben állt miatta, oda sem kellett néznem vagy nyúlnom, hogy tudjam, nem véletlenül szűk a nadrágom egyfolytában.
Elraktam a mobilomat, majd kimentem, de csak a verandára. Onnan figyeltem, ahogy vidáman kacag az állatka bohóságain. Az legalább meg tudta nevettetni. Én csak a legjobb esetben is egy halvány mosolyt bírtam az arcára varázsolni. Tudtam az okát ennek. Bár nem beszéltünk róla, éreztem, milyen feszült. Én is az voltam. Még három nap…
Nem akartam belegondolni, hogy mi lesz, ha a teszt engem nyilvánít apának. Régimódi elveket vallottam ugyan, de eszem ágában sem volt feleségül venni emiatt Carrie-t, még akkor sem, ha mindenki ezt várná el tőlem. Krist annál inkább. Főleg most, hogy elvált. Végre teljesen egymáséi lehetnénk, erre jön ez… Az egész életem tönkremegy egyetlen pillanatnyi rossz döntés miatt – szomorodtam el. De nem tehettem ellene semmit. Várakozásra lettem ítélve. Három nap…
Addig sem akartam viszont tétlenül ülni, úgyhogy felálltam, és Kris felé indultam, aki időközben hasra feküdt az egyik pokrócon, miután kiviháncolta magát a kutyával. Míg oda nem értem hozzá, azt kérdeztem magamban: Miért nem ő esett teherbe tőlem még sokkal előbb? Akkor minden máshogy alakult volna. Kristen azonban előző nap kíméletlenül kijelentette, hogy most is védekezik valahogyan, úgyhogy nem lesz baj. Rosszulesett, amiért bajnak nevezte a lehetséges – illetve sajnos nem lehetséges – gyermekünket, bár valahol igazat adtam neki, hisz az most jelentősen bonyolítana a helyzeten. Viszont egyértelmű döntést tudnék hozni – mellette. A kérdés csupán az volna, hogy ő el tudná-e fogadni azt, hogy van a világon még egy gyermekem és nem tőle. A helyébe képzelve magam én nem tudnám. Vagy csak nehezen. Ráadásul elég sok minden volt már így is a rovásomon.
Amikor lehuppantam mellé a plédre, felhagytam a gondolkodással, egyrészt mert úgyis felesleges volt ilyesmin töprengenem, mert Kris nem vár babát, másrészt pedig inkább élvezni akartam a jelenlétét. Amíg lehet…
Rám pillantott, amikor megérezte, hogy odafeküdtem mellé, és megeresztett egy lágy mosolyt felém. Viszonoztam, majd végigsimítottam a hátán, egészen a bikinialsója derekáig. Ott aládugtam két ujjamat.
- Miért vagy így túlöltözve? – érdeklődtem, de közben már a vállát puszilgattam. Megremegett az érintésemre. Boldog voltam, amiért ki tudom ezt váltani belőle, még ha nyilvánvalóan utál is amiatt, hogy…
Miért nem tudok másra gondolni?! – hunytam le egy percre a szememet, de aztán újra csókokkal borítottam szerelmemet, aki így felelt az előző kérdésemre:
- Te sem vagy kevésbé…
- Ezen könnyen segíthetünk – súgtam a fülébe, majd oldozni kezdtem a fürdőruhája apró masnik által tartott pántjait. Felkuncogott, mikor megérezte a tervemet, de nem tiltakozott.
Végigsimogattam a hátát, a fenekét, a combjait, majd mindezt csókokkal is teleszórtam. Kezem eközben kissé szétfeszítette a lábait, hogy ujjaim odaférkőzzenek teste legforróbb pontja közelébe. Alighogy odaértem, izzó nedvességet tapintottam, melybe rögtön belefúrtam az ujjaimat. Kris felnyögött, és egy kicsit felemelte a csípőjét, így kidugva a fenekét, hogy még jobban elérjem. Még mélyebbre hatoltam belé, egyelőre az ujjaimmal. Az egyik közben a csiklóját is megtalálta. Szerelmem remegve kapaszkodott az alatta elsimuló takaróba, én pedig örömmel hallgattam élvezete apró sikolyait, elakadó lélegzetét.
Mikor sikerült elérnie a gyönyörök csúcsát, újabb puszikkal tarkítottam a bőrét, arra várva, hogy kapjon levegőt, de nem sokáig pihent. Kicsúszott a kezeim közül, ledobta a félig lebontott fürdőruháját, majd engem hanyatt döntött, és rám ült. A nadrágon még megakadályozta vágyaink egyesülését, de ő nem törődött ezzel, perzselő ölét hozzám dörzsölte, tovább szítva a gerjedelmemet.
Aztán elkezdte a kínzásomat. Először a szám fölé hajolt, és a csókja pillanatok alatt megrészegített. Utána tovább haladt lefelé a testemen. A nyakamat még apró harapásokkal is megajándékozta, de a felsőtestemen már a nyelvét éreztem. Egészen a nadrágom derekáig. Ott megállt egy pillanatra, és csak a kezével simított végig nyilvánvaló kívánságomon. Aztán leszedte rólam a zavaró ruhadarabot, és újra fölém hajolt. Többször is végignyalogatta mereven lüktető férfiasságomat, mielőtt a szájába vette, és minél mélyebben igyekezett eltüntetni magában. Sikerült neki. Utána ismét rajtam körözött a nyelve, mialatt ujjai sem szűntek meg izgatni. A végletekig korbácsolta a vágyaimat, mielőtt hajlandó volt fölém guggolni széttárt lábakkal, és lassan magába vezetett.
Az érzés, hogy megint egyek vagyunk, minden más gondolatot kiűzött az agyamból, ilyenkor mintha hazaérkeztem volna. Semmi más nem számított már csak ő és én. De még nem fejezte be a gyötrésemet. Félelmetes dolgokat művelt a csípőjével. Olyan izgatóan ringatta magát fölöttem, hogy komoly erőfeszítéseket követelt tőlem a mozgása, nehogy azonnal elsüljek. A mellkasomra támaszkodva fölém hajolt, de a mocorgást nem hagyta abba, inkább tett rá még egy lapáttal: nőiessége rejtett izmaival is meg-megszorított. A tarkójánál fogva húztam magamhoz egy csókra, miközben másik kezemet a fenekére csúsztattam, és megpróbáltam rásegíteni a mozgására.
Egyre hevesebb iramban igyekeztünk elérni a beteljesülést, de amint ez sikerült – neki addigra már sokadjára, legalábbis a közbeni sikolyait tekintve –, újra fel kívánta szítani a vágyaimat. Lecsúszott rólam, és ismét a szájába vett. Olyan érzésem volt, mintha még mindig élveznék, pedig nem. Csupán az ajkai lágy és meleg barlangja, ahogy most is kényeztetett, minden érzékemet a hatványára emelte, és végtelenül édes kínokat okozott.
Időm sem volt lelankadni, pillanatok alatt újra megkeményítette a testemet, de most nem ült vissza rám, akárhogy könyörögtem neki a kegyelemért. Ehelyett addig izgatott a nyelvével, míg a második élvezetem cseppjei a szájában landoltak. Egész testemben remegtem miatta, de főleg érte. Viszonozni kívántam neki a gyönyört, ezért felrántottam magamhoz, és egyetlen, hosszú, forró csók közben a hátára fektettem, a lábait szélesre tártam, és először az ujjaimmal kezdtem megint izgatni. Aztán végigcsókoltam a melleit, kőkeményre izgatva a mellbimbóit. Mikor a fogaim közé vettem, máris nyöszörögni kezdett, de tovább haladtam rajta, és a combjai belső felét is végigcirógattam a nyelvemmel.
Az ujjaim már rég benne jártak, mire odaértem hozzá a számmal is. Most a csiklóját vettem a fogaim közé, ezzel rángásokat idézve elő benne és rajta. Addig gyötörtem, míg vonaglani nem kezdett, és a hajamba túrva húzott magához még közelebb. Az ujjaimmal helyet cserélve aztán a nyelvemet fúrtam a teste mélyére, leírhatatlan volt így érezni a titkos izmok megfeszüléseit. Szerelmem sikolya zene volt a füleimnek, főleg, mikor többször végignyaltam a szemérmét annak teljes hosszán, a nevemet kiáltotta, és kérlelni kezdett.
Nem volt gond a vágyaim szinten tartásával, így egyszerűen csak fel kellett térdelnem a lábai között, és a csípőjét megemelve magamra húznom. Ő is tartotta magát, de most én diktáltam az iramot. Fékevesztett tempóban hajszoltam most is a gyönyöröket, melyek égető robbanással szakították szét a testünket úgy, hogy közben egymásba fonódtunk.
Kimerülten borultam azután kedvesem remegő teste fölé, és a könyökömre támaszkodva figyeltem az arcán áthullámzó érzéseket. Kinyitotta a szemét, és végre nem a gondokat, a fájdalmat és a bút láttam meg benne, hanem a szerelmet és a vágyódást. Még mindig. Elmosolyodva megcsókoltam, éreztetni akarván vele, hogy ugyanígy érzek, de egy ilyen szeretkezés után némi pihenőre volna szükség, mire újra tudjuk kezdeni. Ennek érdekében kihúzódtam belőle, majd a karjaimba emeltem őt, és elindultam a tenger felé.
Amikor ölelkeztünk, mindig gyorsabban telt az idő, most is már szinte lemenőben volt a nap, de túl gyorsan még nem sötétedett. A vízben úszkálva időről időre csókokat váltottunk, majd mikor kellően lehűltek és felfrissültek is egyben a vágyaink, visszamentünk a partra, hogy annak mentén sétálva andalogjunk a házig a naplementével kísérten.
Odaérve kedvesem először a kutyának adott enni, majd a zuhanyzóba csalogatott. Nem kellett túl soká győzködnie, boldogan tartottam vele. Bárhová! Miközben lemostuk magukról a tenger sóját, ismét izgató percek részesei lehettünk, de ezúttal csak az elkövetkező éjszakára készítettük fel egymást. Tusolás után megvacsoráztunk – szintén erőgyűjtés szempontjából –, majd az erkélyre mentünk még egy cigit elszívni. Én magammal vittem két üveg sört is, de Kris csak futólag rápillantott az üvegre, és elutasította. A cigimből sem kért.
Furcsállottam ezt, és egy gyönyörű, egyben lélegzetelállító gondolat szökkent az agyamba. Végignéztem rajta – épp az ölemben ült oldalasan –, majd a tenyeremmel végigsimítottam a hasán. Meg sem rezzent, pedig biztosan láttam volna rajta valami titkolni szándékozó reakciót, ha az lenne, amire gondolok – töprengtem. Ehelyett csak a kezemre tette a sajátját, és felpillantott rám.
- Na jó, mégis kérek egy szálat – suttogta, miután megcsókolt, és érezte rajtam a nikotint. Elmosolyodtam, kissé szomorkásan. Tévedtem. Még a sörömbe is beleivott később, úgyhogy örültem, amiért nem támadtam le rögtön azzal a kérdéssel, ami belém nyilallt, mikor az előbb visszautasította a káros szereket. Legalábbis egy magzatnak károsak lennének. De ő ivott és dohányzott, így ez a lehetőség kihúzva – gondoltam szomorúan. Pedig mit nem adnék azért, ha ő várna kisbabát, és nem Carrie…
Megpróbáltam elterelni a gondolataimat, ezért mindenféléről faggatni kezdtem, amit még nem tudtam róla. Először kicsit meghökkent, miért érdekel engem például az, hogy mi volt a jele az oviban, de aztán vidáman felelgetett a kérdéseimre. Az egész világ felragyogott, amikor meg is sikerült nevettetnem. Olyan boldog voltam, mint eddig még soha. Az egyetlen árnyékot a várakozásunk miatt érzett tehetetlenség vetette az örömömre, de ezt igyekeztem palástolni. Ahogy Kris is. Egyetlen szót sem ejtettünk erről.
Másnap szintén. Főleg szerelmeskedéssel és strandolással töltöttük a napot, majd egy közös főzőcskézéssel – melynek végeredménye megint az lett, hogy az asztalon kötöttünk ki, de ezúttal tányér is tört, amikor lesodortuk. Egyikünk sem hallotta meg a zaját, később vettük csak észre a törött cserepeket. Már épp hívtam volna Seth-et, hogy mikor legközelebb jön, hozzon nekünk egy pár műanyag tányért, de félbehagytam a mozdulatot. Ki tudja, itt leszünk-e még akkor…
Nem hagytam magam elkeseredni, de jobbnak láttam, ha egy kis időre kivonulok a világból, mielőtt begolyózok, úgyhogy elvittem sétálni Bonbont, mert Kristen egyedül akart rendet rakni.
Messze elsétáltunk a sötétben a parton, csak a Hold teli fénye ragyogott le ránk, így mutatva az utat. A blöki mindent megtámadott szaladtában, de engedelmesen követett, és jött, ha füttyentettem neki. Mivel a józan, ép eszemet már úgyis elvesztettem Kris miatt, megkérdeztem az ebtől, hogy szerinte velem marad-e a gazdája, ha kiderül, hogy Carrie tőlem terhes. A kutya hosszan csak nézett rám, végül válasz nélkül elfordult. Mintha értette volna, amit kérdeztem, de választ nem kívánna adni rá. Vagy csak ő sem tudta. Én azonban féltem, hogy ez a kapcsolatunk végét jelentené.
Sikerült totálisan elkeserednem, de visszavettem a bánatomból, mire visszaértünk a házhoz. A jószág egyből Krishez rohant, aki épp a verandán cigizett, illetve elnyomta. Nem az első szálat, ha jól láttam, mert tele volt a hamutartó csikkekkel. Ezek szerint ő is ideges – jöttem rá. Meg akartam nyugtatni, ezért felhúztam a székből, ahol addig helyet foglalt, és egy észveszejtő csók után magammal vittem a hálószobába. Ezen az éjszakán sem aludtunk sokat. Másnap reggel sem volt kedvünk felkelni, szinte az egész délelőttöt az ágyban töltöttük. Ha éppen nem szeretkezéssel, akkor csak csendes összebújással. Még ezt a napot kellett valahogy átvészelni a tudatlanságban, mielőtt az orvos felhívna engem. Vártam is meg nem is. Vártam, mert végre megtudhatom, mi a helyzet, de nem is, mert a helyzet egyúttal azt is jelenheti, hogy vége a boldog napoknak.
Összeszedtem a bátorságomat, és az utolsó esténken, mikor kézen fogva indultunk sétálni a parton, nem bírtam tovább. Feltettem Kristennek azt a kérdést, amit végig sem gondoltam igazán, de be akartam biztosítani magam, mielőtt esély adódna a szakításunkra. A gyűrűt, amit még sokkal korábban megvettem, most a zsebembe rejtettem, de végül felkészületlenül torpantam meg az egyik pálmafa alatt.
Kedvesem döbbent ábrázatával nem törődve letérdeltem elé, és miközben a szívem a torkomban dobogott, a tenyerem izzadt a félelemtől, mély levegőt véve megszólaltam:
- Szeretlek, Kris! Akármi történik, én mindig tiszta szívemből szeretni foglak. – A hangom alig volt több suttogásnál, de tudtam, hogy minden szavamat érti. – Lennél a feleségem?
(Kristen)
Nem akartam meghallani, amit Rob kérdezett. Bárcsak meg sem kérdezte volna – kívántam magamban, de elkéstem vele. Most éppen a válaszomra vár. A baj csupán annyi, hogy nem tudok neki mit felelni.
Napok óta azt játszottam előtte, hogy minden rendben, jól vagyok, de ez nem volt igaz. Úgy éreztem, az élet büntet valamiért. Mégpedig úgy, hogy mindenkit elvesz tőlem, akit szeretek. Először Alexet, most pedig… Ha kiderül, hogy Carrie Robtól vár gyereket, akkor elfogadom a sorsomat. Ott lesz nekem a bennem növekvő magzat, néhai szerelmünk gyümölcse, akit senki nem vehet el tőlem. De Rob nem könnyíti meg az életemet ezzel a kérdéssel. Mit feleljek? – tépelődtem, míg ő egyre feszültebb arckifejezéssel szótlanul a válaszomra várt.
Először azt hittem, rájött, hogy én is állapotos vagyok. Főként az én hibámból, mert előző nap figyelmetlen voltam, mikor nem kértem sem a cigiből, sem a sörből. Megrémültem, amint ezt kiszúrta, és a hasamra simította a tenyerét, de sikerült eltitkolnom a riadalmamat. Furcsa volt aztán úgy rágyújtani, hogy ne tüdőzzem le a füstöt, de mégis sikerült. Még egy pár nyalintásnyi sört is a „belefér” kategóriába soroltam. Nem akartam, hogy megtudja. Nem akartam, hogy a baba miatt válasszon engem, ha úgy alakul. Ha Carrie is tőle terhes, akkor egyértelmű, hogyan fog dönteni. Én pedig nem akartam neki sem fájdalmat okozni, sem pedig még nehezebb helyzetbe hozni. Inkább el akartam tűnni az életéből. Hittem, hogy jobb lesz úgy mindannyiunknak.
De most feltette ezt a kérdést. Amire pár napja még boldogan rávágtam volna az igent. Most viszont…
- Rob… – kezdtem. – Várjuk meg előbb, mit mond holnap az orvos – kérleltem halkan, miközben én is letérdeltem vele szembe, és becsuktam a gyűrűt tartalmazó dobozka tetejét, amelyet felém nyújtott. Egy nap múlva határozottabb választ tudtam volna adni, de most… A csalódottság csak úgy sütött az arcáról.
- Én nem akarok várni. Nem érdekel Carrie, sem az esetleges gyerekem. Majd támogatom őket, vagy mit tudom én… De téged nem akarlak elveszíteni! – Megrendített a hangjában csendülő fájdalom, és már szinte hajlottam rá, hogy megkönyörülök mindkettőnkön, de az elhatározásom a saját gyermekem miatt felülkerekedett bennem.
- Holnap örömmel fogok igent mondani – suttogtam, miközben a nyaka köré kulcsoltam a karjaimat. - Ha úgy alakul… – Rob nem felelt, helyette inkább magához húzott és megcsókolt. Éreztem rajta a kétségbeesést, de akkor sem szerettem volna elhamarkodottan dönteni, hogy aztán meggondoljam magam.
Visszacsókoltam, minden szenvedélyemet és szerelmemet beleadva, hogy érezze, mit jelent nekem, anélkül, hogy ki kellene mondanom. Ő viszonozta a néma vallomást, majd olyan érzelemdús és érzékien meghitt szeretkezésben részesített, hogy a könnyeim is kicsordultak, amikor hosszas becézgetések után finoman belém hatolt. A cirógatásai és a csókjai a mennyekbe repítettek; még akkor is megremegtetett a gyönyör, amikor visszaereszkedtünk a valóságba.
A Hold bágyadtan vetette a fényét továbbra is egymáshoz simuló testünkre, a hullámok moraja pedig aláfestő zenét adott boldog perceinknek. A boldogság azonban múlandó dolog lévén csak másnap reggelig tartott. Még éjjel visszasétáltunk a házba, de Rob nem hozta többet szóba a házasságot. A hajnal első fényeinek megérkeztével ismét egymásba feledkeztünk, utána viszont ránk telepedett a várakozás kínzó feszültsége.
Szerelmem mobilja könyörületes volt hozzánk és még azelőtt megcsörrent, hogy beleőszültünk volna az idegességbe. Épp a verandán ültünk, én az ölében. Fel akartam állni, amikor előhúzta a telefont a zsebéből, de a karja szorosan ölelt.
- Igen? – szólt bele a készülékbe. Nem hallottam, mit mond a hívó, a Rob arcán átfutó érzések viszont mindennél többet elárultak.
A szemembe nézett, a tekintete nem eresztette az enyémet, miközben lassan leengedte a telefont tartó kezét. Egyetlen szó ragadta meg a figyelmemet, melyet még az orvos mondott, mielőtt életem szerelme egyetlen gombnyomással megszakította volna a vele való beszélgetést.
- Gratulálok!
..
