33. fejezet
"Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni,
tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem."
(Rob)
Amikor másodjára felébredtem, ráadásul szerelmem csókjaira, az összes éjszakai kellemetlen érzésem megsemmisült, csak az számított, hogy megint velem van. Ráadásul elárulta, hogy akárhol is volt – Miamit csak később tudtam meg –, egyedül jött vissza. Költőnek kellett volna lennem, hogy szavakba tudjam foglalni az örömömet, de közönséges földi halandóként erre sajnos nem voltam képes. Az sem kedvetlenített el – egyelőre –, hogy azt mondta, csupán hétvégéig lehet az enyém. Forró csókokkal jutalmaztam ezért a jó hírért, melyeket úgy viszonzott, mint délelőtt, álmomban. Volt még időnk megünnepelni ezt, ezért minden percet kiélveztünk, amíg nem jött Brad, hogy a forgatásra vigyen.
Kristen zuhanyzás közben árulta el, hogy miben egyeztek meg Alexszel. Innentől kezdve előre gyűlöltem a hétvégét, de eszem ágában sem volt panaszkodni, hisz így is több jutott nekem belőle. Arra rá sem mertem kérdezni, mi egyebet csináltak még előző nap. Inkább úgy voltam vele, hogy amiről nem tudok, az nem fáj… bár elképzelni is gyötrelem volt.
Az egész délután tartó forgatás alatt két méterrel lebegtem a föld felett. Kristen ugyancsak, bár megkért, hogy lehetőleg ne mindenki szeme láttára mutassam ki, amit iránta érzek. Először nem értettem, miért kéri ezt, hisz mostanra mindenki számára nyilvánvaló lehetett, hogy mi van közöttünk, de azt mondta, nem akar a létezőnél is több pletykát. Megértettem az indokait, ennek megfelelően csak a szünetekben engedtem meg magamnak, hogy bebizonyítsam a számára az iránta való töretlen imádatomat. Így ment ez a nap végéig. Akkor viszont újabb gond adódott.
Miután Dan valahonnan megtudta, hogy Kris egyedül érkezett vissza, idejét látta annak, hogy megpróbálja becserkészni. A múltkor azt hittem, nem mondja komolyan, csak engem akar bosszantani, de tévedtem. És azt akarta, hogy ehhez én asszisztáljak. Ehhez meg is fenyegetett, hogy lecsukattat a neki okozott sérülésekért, valamint szaftos kis sztorit ad elő rólunk a médiában, ha nem leszek a segítségére.
- Nem fognak hinni neked – igyekeztem lebeszélni róla, de vajmi kevés sikerrel.
- A sajtót nem érdekli az igazság – mondta. Magamban kénytelen voltam igazat adni neki. – Szóval vagy odaadod nekem Kristent ma éjszakára, vagy holnap az összes szennylap címoldalán a ti szerelmi háromszögetek fog virítani.
Ezúttal nem törtem össze az arcát, mert a múltkorinál is súlyosabb testi sértésért tényleg feljelenthetne. Először inkább azon gondolkodtam el, mikor lett belőle ekkora patkány. Hisz még segített nekünk eleinte, amikor nem bírtunk magunkkal az ágyjelenet közben. Nem töprengtem sokáig, mert rájöttem, hogy mindig is az volt. Azt akkor számításból csinálta. Most viszont… Isten tudja, miért. De valahogy meg kellett akadályoznom. A hogyanra nem jöttem rá. Egyelőre…
Szó nélkül otthagytam Dant az irodájában. A folyósón Kristen várt rám. Mielőbb el akartam tűntetni innen, úgyhogy megragadtam, és gyorsan az autóhoz kísértem. Alig tudtam fékezni a dühömet. Már az irodában is, de most tetőzött. Eszemben sem volt odaadni akár csak egyetlen percre is Krist annak az állatnak. A hotelig végig azon töprengtem, hogy lehetne kikerülni a bajt. Én is tudnék beszélni a média embereivel, sőt, fizetni bármennyit, hogy ne hozzák le a mocskot, amit ez az elmebeteg állít – ami sajnos attól még az igazság maradna –, de azzal nem a probléma gyökerét szüntetnénk meg. Mindenáron meg akartam kímélni Kristent a pletykáktól – épp ahogy ő maga kért erre engem. Végigfuttattam gondolatban az ismerőseimet. Kinek van akkora befolyása, hogy örökre elvegye ennek a tetűnek a kedvét az ilyesfajta játékoktól? És ki az, akinek bízni lehetne a jóindulatában, mert nem akar rosszat nekünk?
Egyetlen nevet dobott ki az agyam: Alex. Krisre pillantottam. Most fogtam csak fel, hogy egész úton kérdezgetett, mi a bajom, és nem mellesleg megérkeztünk a szállodába. A szobában folytatta a faggatózást. Akármennyire nem akartam, nem volt más választásom. Közöltem vele, hogy beszélnem kell a férjével. Erre megrettent, és nem nagyon akaródzott felhívnia.
- Ne félj, nem rólunk van most szó, azaz… csak majdnem.
- Miért nem mondod el? – kérdezte kétségbeesetten, de közben már nyúlt a mobiljáért. Úgy gondoltam, ő is hallani fogja a beszélgetést, tehát mindent megtud idejében. – Szia, nem aludtál még? – szólt aztán gyengéden Alexhez. Fellobbant bennem a féltékenység. Próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy velem is szokott ilyen hangon beszélni, de nehezen ment az amúgy is zaklatott idegállapotomban.
Nem akartam hallani, miről beszélnek, ezért a kezemet nyújtottam a készülékért. Kristen rám pillantott, majd megmondta a férjének, hogy én is akarok vele beszélni. Szinte hallottam a döbbenetet a vonal túlsó végén. De aztán Kris odaadta nekem a mobilját.
Röviden, és viszonylag tömören felvázoltam a helyzetet Alexnek. Szótlanul hallgatott végig. A nőre, akit mindketten szerettünk, rá sem mertem nézni. A lélegzete elakadt – ennyit észleltem az irányából. A férje viszont készségesnek bizonyult. A kezdeti távolságtartó hangja helyett most már az övében is méreg vibrált. Közölte, hogy telefonál párat, majd visszahív bennünket, hogy mit sikerült intéznie. Megköszöntem neki, aztán visszaadtam Kristennek a telefont. Remegő kézzel vette el.
Most néztem csak meg jobban, amióta Dan közölte velem a szándékait. Elég ziláltnak látszott. Kitártam felé a karjaimat, mire közelebb lépett, és hozzám bújt. Ekkor lélegzett fel először igazán. Én szintén. Végigsimítottam a haján, majd felemeltem a fejét, hogy rám nézzen. A szeme tele volt aggodalommal. Lágyan megcsókoltam, amit viszonzott egy mámoros pillanatig, de aztán visszabújt a karjaimba.
- Gondolod, hogy Dan tényleg képes lenne rá? – motyogta a mellkasomba. Karjai a derekamat ölelték. Én tovább cirógattam a hátát.
- Sajnos nem annyira hülye, hogy ilyesmivel vicceljen – feleltem kelletlenül.
Eszembe jutott, mit mondott a rohadék. Méghogy adjam neki kölcsön Krist egy éjszakára. Mit gondolt? Hogy majd örömmel belemegyek? Megremegtem az elfojtott dühtől, amit szerelmem is észrevett, és újra rám nézett.
- Köszönöm – mondta halkan. Elképzelésem sem volt, mit köszön, ezért megkérdeztem. – Hogy őt kérted meg, hogy segítsen – magyarázta. Nem jókedvemben tettem, és nem is azért, hogy Kristen most hálálkodjon, mégis csupán annyit mondtam neki:
- Nincs mit.
Szerelmem enyhén elnyíló ajkaira esett a pillantásom, és csak egy másodpercig haboztam, mielőtt végigcirógattam volna előbb az ujjaimmal, aztán a számmal. Csókunk hamarosan elmélyült, és valamiféle nyugalom szállta meg a testem attól, hogy őt a karjaimban tarthattam. Aztán ezt felváltotta egy, az idegeskedéstől teljesen eltérő izgalom. Újfent tudatosult bennem, hogy egészen a hétvégéig velem marad. Ha pedig Alex úgy intézi ezt az ügyet, ahogy reményeim szerint fogja, akkor az új rendező megérkezéséig a nap huszonnégy órájában együtt lehetünk. Kettesben…
Gondolataimat, és egyre szenvedélyesebbé váló csókunkat is a telefon ciripelése szakította félbe. Kristen kissé eltolt magától, elővette a mobilt a zsebéből, rápillantott, majd egyből átnyújtotta nekem. Távolabb lépett tőlem utána, de még láttam a szeme csillogásán, hogy neki is valami egész más járt már a fejében.
Alex vegyes hírrel szolgált. Azaz jóval, de ez egyben rossz is volt. Nem ábrándozhattam tovább a huszonnégy órás együttről… Dan zsarolására zsarolással felelt. Megfenyegette a mocskot, hogy ha egyetlen szót is mer szólni a sajtónak, vagy ha nem hajlandó leszállni rólunk, akkor ő maga fog kitálalni Dan egyéb piszkos ügyeiről – ezekbe engem nem avatott be, de nem is akartam feltétlenül ismerni a részleteket, inkább simán csak elhittem, hogy vannak. A végeredmény szerint tehát maradt a felállás.
- Ha még egyszer hasonlót akarna tenni, akkor szóljatok – búcsúzott Alex. Még kelletlenül hozzátette, hogy érezzük jól magunkat, majd lerakta. Meglepődtem, azt hittem, szeretne még beszélni Kristennel.
Ő is azt hitte, mert amikor átvette tőlem a telefont, egyből a füléhez emelte.
- Letette – mondtam teljesen feleslegesen, hisz mostanra ő is észrevette. Ezután elmeséltem neki, mit intézett a férje. Kedvesem láthatóan megkönnyebbült. Az előbbi pillanat varázsa viszont tovaszállt.
Szerelmem közölte, hogy elmegy lezuhanyozni. Nem tudom, min töprenghetett, míg én a férjével beszéltem, de úgy tűnt, jobban szeretne most egyedül maradni. Szótlanul néztem végig, ahogy a hálóban levetkőzik, és a fürdő felé indul. Csak az ajtóban torpant meg egy pillanatra, és visszafordult felém. Nem vettem levegőt azóta, hogy megszabadult a ruháitól. Most viszont már anyaszült meztelenül álldogált tőlem pár méternyire. A testem ösztönösen reagált a látványára, ráadásul már reggel óta nem szeretkeztünk. Másodpercek alatt megkívántam.
- Nem jössz? – kérdezte ráadásul. Nem mondtam nemet. Villámgyorsan megszabadultam a ruháimtól. Addigra ő már beállt a langyosan zubogó víz alá. Mellé léptem. A kezeim azonnal a testére tapadtak, ő pedig mosolyogva fordult felém.
Ekkor viszont elsápadtam. A bal karján véraláfutások húzódtak. Nem túl sötétek, de elég rondák ahhoz, hogy utálni kezdjem magam. Óvatosan végigsimítottam rajtuk, mire szerelmem is odapillantott.
- Nem akartalak bántani – kértem azonnal bocsánatot, de ő csak a fejét rázta. És tovább mosolygott. Közelebb vontam magamhoz, a testünk nedvesen tapadt össze. Megcsókoltam, de majd’ az eszemet vette azzal, ahogy közben izgatóan hozzám dörgölőzött. A vágyaim már így is túlfeszítették a testemet, de ő még tett rá pár lapáttal. A körmei végigszánkáztak a bőrömön, majd a kezébe vette fájóan lüktető férfiasságomat.
Még nem kaptam észbe az isteni érzésektől, amikor félbeszakította a csókunkat, és a mellkasomat végigharapdálva elém térdelt. Amint édes ajkai körbezáródtak merev testemen, magatehetetlenül dőltem a fülke falának. Szerelmem a szájbeli művészet mestere volt, pillanatokon belül képes volt az eksztázisig izgatni. A hajába markolva húztam el magamtól, mielőtt túl korán végem lenne, aztán felhúztam magamhoz, és én kezdtem el végigízlelgetni a testét. Nyelvem lassan haladt a bőrén. Szerelmem a hajamat túrva és a vállaimba karmolva nyöszörgött, mikor megközelítettem a mellbimbóit, de korántsem álltam meg ezeken a pontokon.
Miután karcosra kóstolgattam őket, tovább haladtam rajta egyre lejjebb. Enyhén szétfeszítettem a combjait, majd ujjaimat közéjük csúsztattam. Ott nem a ránk csorgó víz miatt volt nedves. Szinte éreztem a számban az ízét, mielőtt nyelvemmel odaértem volna. Az egyik lábát kissé felemeltem, és hogy ne csupán a képzeletem éreztesse velem, mélyen belefúrtam nőiessége legmélyére. Ujjaim sem álltak meg egy pillanatra sem, addig dörzsölgettem lágyan legérzékenyebb pontocskáját, míg az hatalmasra duzzadva nem várta szintén ajkaim ostromát.
Kris egyre sűrűsödő nyögései, és teste remegése azt jelezte, hogy már csak egy hajszál választja el az orgazmustól, amelyet egy töredéknyi másodperc alatt el is ért. A combjainál fogva kellett megtartanom, hogy össze ne essen a heves érzések súlya alatt. De nem hagytam pihenőt a számára. Még mindig remegett, mikor tovább nyaltam, nyelvem teste szirmainak minden apró kis redőjét felfedezte, ittam a belőle áradó szerelmi nedveket. A vágyaim mindeközben félelmetes méreteket öltöttek, görcsbe rándítva a gyomrom.
A következő remegésekor felemelkedtem a lábai között, a feneke alá nyúlva felemeltem. Ő rögtön a nyakamba karolt, combjait engedelmesen – vagy ösztönösen – a csípőm köré kulcsolta. Könnyedén csusszantam a teste mélyére, mialatt szám az ajkait kereste. Nyelvünk borzongató vággyal telítődve fonódtak össze éppúgy, mint amilyen bizsergetően testünk olvadt eggyé odalent. Apró mozdulatokkal hódítgattam először tűzzel vetekedő forróságú barlangját, de amikor szerelmem a számba harapott, elvesztettem a fejem. A csípőjét megragadva taszítottam őt egyre hevesebben a csúcs felé, és persze magamat szintúgy. Testünk mintha egy lávává folyt volna össze, mindketten izzottunk, ahogy összesimulva reszkettünk az élő mennyországért.
A gyönyör várt-váratlanul csapott le ránk. Kristen felsikított, fejét hátrahajtotta. A nyakára vetette magam, azt harapdáltam – immár szabadon, kedvemre –, míg le nem csitult szenvedélyünk vihara. Nem akartam még elválni tőle, ezért benne maradtam, amíg kilihegte magát. Én szintén ziháltam a sebességtől, mellyel az imént még száguldoztunk.
- Elképzelhetetlen vagy – suttogtam mélyen a szemébe nézve. A tekintete boldogságot tükrözött, valamint repetát követelt. Mindennél boldogabbá tett a tudat, hogy képes vagyok neki ilyen örömöket okozni. Belehaltam volna, ha azt látom rajta, hogy nem élvezi, amit csinálok vele. Ezt az állapotot akartam nála fenntartani, hogy minél szorosabb testi köteléket is kialakítsak kettőnk között a meglevő – bár még szintén fiatal, lángoló – érzelmi mellé. Amelyet viszont szintén ápolni kívántam. – Szeretlek – közöltem vele ennek okán.
- Szeretlek – súgta vissza Kris. Minden kétséget kizáróan komolyan gondolta. A mosolya viszont inkább a saját magamban érzett boldogságot sugallta felém.
Lassan leengedtem a testét, de addig tartottam, míg meg nem győződtem róla, hogy képes stabilan állni, majd fogtam a tusfürdőt, és érzéki cirógatások közepette lemosdattam csodás testét. Alig érintettem, mégis újra nyögni kezdett, majd viszonozta nekem ugyanezt. Rájöttem: elég alig érintenünk a másikat, ugyanis én is nyögni kezdtem.
Nem vártam tovább, elzártam a csapot, a karjaimba vettem, és vizesen, ahogy voltunk, a hálóba vittem. A lepedő is felfogta a rólunk csepegő víz nagy részét, de izzó bőrünkön is pillanatok alatt száradt. A maradékot pedig lecsókoltam. Szüntelen simogatások és csókok közepette feledztem fel újra szerelmem testének dombjait és mélységeit a kezemmel és a nyelvemmel, mielőtt hanyatt fekve magamra húztam volna. Kedvesem a nyakamat csókolgatva és a hasam alját kaparászva kezdett mozogni rajtam, csípője izgató köröket írt le rajtam, rejtett izmai pedig úgy szorítottak, hogy meg kellett állítanom, olyan heves érzéseket váltott ki vele belőlem.
Ekkor felült rajtam, végigsimított a mellein, majd egyik kezét a lábai közé vezette oda, ahol összeforrtunk. Mivel mozogni nem engedtem, saját ujjaitól akadt el a lélegzete, melyekkel engem is érintett ugyanott. Az én tüdőm is felmondta a szolgálatot. A derekánál fogva mozgatni kezdtem, de hiába volt ő az irányító helyzetében, én diktáltam az iramot. Egy ideig… Aztán már nem bírtam tovább. Mivel tudtam, hogy őt ugyanúgy emészti a vágy a beteljesülésért, hagytam, hogy saját – szintén őrjítő – tempójára váltson. Karmolásait mindenütt éreztem magamon, szívem a torkomban dobogott, és szerelmem önkéntelen kiáltásai gyönyöre következtében örökre az emlékezetembe vésődtek. Az élvezet pillanatában fölém hajolt, kissé még nedves haja fátyolként zárta körbe csókunkat, majd reszketve a karjaimba omlott.
Addig cirógattam libabőrös testét, amíg a szívünk ritmusa meg nem egyezett egyetlen közösben. Ugyanazt az ütemet élve, bágyadtan feküdtünk összeölelkezve. Kris egy idő után felemelte a fejét a mellkasomról, és rám nézett. Komolyan, de nem szomorúan. Hosszan fürkészett, mire mosoly kúszott az arcára – a szemeiben már a kezdetektől ott volt. Nem tudtam, mire gondolhatott eközben, csak reméltem, hogy valami számomra pozitívra. Nem kellett csalódnom.
- Túlságosan… – kezdte, de elhallgatott, és enyhén megrázta a fejét. – Illetlenül beléd habarodtam – javította ki magát. Ennek csak örülni tudtam. Testem, és lelkem egyaránt kielégült ezen az éjszakán. Kris ráadásul olyan lágy, érzéki, és egyben érzelmes csókkal mondott köszönetet mindezért, amely összeszorongatta a szívem. Nem akartam lemondani erről a boldogságról. Soha többé!
Ő a karjaimba fészkelődve hamarosan elaludt, de én még tovább gondolkodtam. Soha többé… Soha egyetlen nő nem gyakorolt még rám ilyen hatást, mint ő. És nemcsak azért, mert mondhatni nehéz és hosszú folyamat volt őt megszerezni. Attól teljesen függetlenül is a szívembe, a lelkembe, a bőröm alá férkőzött és menthetetlenül ott ragadt. Az idők végezetéig. Ebben biztos voltam.
Egyedül a hétvége aggasztott. Amit egyedül kell majd töltenem. Elhatároztam, hogy kibírom majd őrülete nélkül, hiszen hétfőn visszajön hozzám. Addig is ki akartam élvezni minden egyes vele töltött pillanatot. Attól már nem féltem, hogy végleg visszamegy a férjéhez, ez a legutolsó egyezségük is arról szólt, hogy ez már nem fog bekövetkezni. Az este során ráadásul Alex is meglehetősen higgadtnak tűnt, annak ellenére, hogy a felesége szeretőjének a segítségére kellett lennie. Azaz tulajdonképpen Kristenen segített. Nyilván ő sem akarta, hogy pletykák kereszttüzébe kerüljön. Engem sem a saját jó hírem érdekelt, csakis a nőé, akit most a karjaimban tarthattam. Még egy pár napig…
A napok azonban túl gyorsan teltek. Másnap Dan mindkettőnket az irodájába hívott, és bocsánatot kért. Fogalmam sem volt, mivel tartotta sakkban Alex, de úgy tűnt, tényleg komolyan gondolja, hogy hallgatni fog mindarról, amit rólunk tud. Ezután ráadásul sokkal normálisabban is viselkedett. Még akkor sem hisztizett, amikor jó félóra késéssel érkeztünk vissza az ebédszünetről, amelyet Kris öltözőjében töltöttünk – egymás karjaiban. És ezt minden nap megismételtük. Épp úgy, ahogy az éjszakák is csodálatosak voltak. Egészen péntekig, amikor búcsúznunk kellett.
Szerelmem már este el akart repülni Miamiba. El kellett engednem. Brad kivitt minket a reptérre, ahol szerencsére – valami véletlen csoda folytán – nem nyüzsögtek a firkászok sem. Fájt, hogy mással fogja tölteni a hétvégét, ráadásul nem lehettem benne száz százalékig biztos, hogy hogyan ütik el majd az időt. Barátokként – amit én magam is kizártnak tartottam –, avagy igazi házasokként – hiszen azok voltak. Már most fájt a tudat, hogy Alex úgy fogja ölelni őt, ahogy én tettem az utóbbi éjszakákon, de nem emelhettem kifogást ez ellen. Szerelmem mégis látta rajtam, hogy valami nem stimmel, de csak szomorúan annyit mondott, hogy hétfőre itt lesz újra.
Nem akartam belerondítani a férjével való találkozása örömébe, ezért önuralmat erőszakoltam a vonásaimra, és csak aztán borultam ki, miután eltűnt a géphez vezető folyosó végén.
...
