"Hogy mondjam el?
A szó nem leli a számat:
kimondhatatlan szomj gyötör utánad."
(Rob)
- Köztünk soha nem lehet több ennél – mondta Kristen, miközben a hálószoba felé mutatott.
Ezzel tisztában voltam, mégis rosszul esett így kimondva hallani. Most kellett erősnek mutatnom magam. És esetleg nemtörődömnek. Nem akartam, hogy megsejtse, nekem máris többet jelent, mint alkalmi szexpartner. A fülemben csengtek előző éjszakai szavai, amelyeket nem nekem, hanem Alexnek mondott, miután - és mielőtt - együtt voltunk. Egyértelműen Kris volt nehezebb helyzetben, és nem akartam még jobban megnehezíteni neki. Alkalmazkodnom kellett az akaratához, bármily kevésnek is éreztem, amit kaphatok. A semminél mégis több volt.
- Tudom – feleltem. – Nem is akarok mást.
Kristen egy percig csak a szemeimet fürkészte, de a tekintetemből nem tudott meg mást, csak amit mutatni akartam.
- Jó – bólintott rá aztán az ajánlatomra, én pedig belül egy kicsit felujjongtam.
Mostanáig sem tudtam, mi vette rá végül, hogy engedjen nekem, de igazság szerint nem is akartam tudni. Hiú remény lett volna, hogy talán a megromlott házasságuk miatt van velem, hiszen előző éjjel tisztán hallhattam a vallomását. És az étteremben is minden mozdulatukból sütött a szerelem. Elképesztő gyötrelmeket okozott mindez, még az is csak alig tudta enyhíteni, hogy az én karjaimban élte át azokat a gyönyöröket, melyeknek átélői lehettünk.
De valamiért úgy tűnt, ő megelégszik ennyivel… Futó mámor egy-egy éjszakán? Elgondolkodtam, vajon meddig lennék képes így vele maradni. Akár örökre is – jött a válasz a szívem felől. Kris viszont olyan hűvösnek tűnt megint, mint a New Orleans-i találkozás előtt.
- Nem szabad kiderülnie – mondta hirtelen, és a hálóba indult.
Összeszedte a még reggel odahalmozott ruháit, és mivel zuhanyzás után az én ingemet kapta magára, most levette azt, majd felvette a fehérneműjét, és a szandálját. Ezt követően a mobiljáért nyúlt, és hívott egy taxit. Döbbenten figyeltem. Nem akartam, hogy máris itt hagyjon, de mielőtt megkérdezhettem volna, mégis hova készül, megszólalt.
– Most haza kell mennem, hogy ne tűnjön fel senkinek az éjszakai távollétem. – Fogalmam sem volt, kinek tűnhetne fel, hisz a férje nem is volt a városban, de máris megkaptam a választ a ki nem mondott kérdésemre. – Ma jön hozzám az ügynököm is este, muszáj vele találkoznom.
Ez ellen sajnos nem emelhettem kifogást.
- De utána visszajössz, ugye? – kérdeztem. Vele akartam tölteni minden lehetséges órát, amely megadatik. Addig pedig, amíg távol van, átköltözök ide a szállodából.
Csak akkor válaszolt, miután felvette előző napi kisestélyijét. Legszívesebben újra lesimogattam volna róla, de nem akartam, hogy elijessze az akaratosságom. Óvatosnak kellett lennem, elvégre még csak most kaptam meg. Beleőrültem volna, ha a két eddigi együtt töltött éjszaka után azt mondja, hogy ennyi volt.
- Talán – felelte a kérdésemre, majd a bejárat felé indult.
Akkor értem utol, amikor lenyomta a kilincset, de megakadályoztam abban, hogy ki is nyissa az ajtót. A karjánál fogva magam felé fordítottam, és megcsókoltam. Olyan szenvedélyesen viszonozta, hogy ha nem fogadtam volna meg előzőleg, hogy tartom magam az általa alkotott szabályokhoz, azonnal visszaviszem a hálóba és végkimerülésig szeretkezek vele. De megfogadtam. Hagytam tehát, hogy egy kis idő múlva eltoljon magától, és kilépjen a házból.
- A biztonsági kódokat megtalálod a konyhaasztal fiókjában – szólt még vissza, majd kecses léptekkel a kapu felé indult, amelynek túloldalán már várta a taxi.
Miután elment, leültem, és végig próbáltam gondolni ezt az egészet, de nem ment egyszerűen. Sőt, sehogy sem ment. Összegeztem a történéseket, de csak annyit sikerült megállapítanom, hogy a levegőnél is nagyobb szükségem van rá. Ezért tűrnöm kell.
Végül összeszedtem magam, és felhívtam Bradet, aki tőle szokatlan módon ordítozni kezdett. Lecsillapítani nem bírtam, de kivettem a szavaiból, hogy ma találkozóm lett volna.
- Tudod te, mennyit járkáltam utána, hogy a tied lehessen az a rohadt ház? – dühöngött.
Megkönnyebbültem, hogy csak emiatt hív. Közöltem vele, hogy minden el van intézve, sőt, épp beköltözni szándékozok. Gyorsan leesett neki, miért is mondom ezt, és gratulált az újabb hódításomhoz. Elfintorodtam a szavaira. Az utóbbi időben ez egyáltalán nem volt rám jellemző. Mint ahogy az sem, hogy ilyen visszavonhatatlanul és végérvényesen csak egyvalamit akarjak. És ez a valami Kristen volt.
Miután magamra kaptam az ingemet, melyen még érződött kissé csábító illata, a kocsimba ültem, és elhajtottam a Bel Airbe. Az épület előtt nyüzsögtek a fotósok. Az autóból hívtam fel Bradet, és megkérdeztem tőle, nem tudja-e, mi ez a felhajtás. Legnagyobb sajnálatomra közölte, hogy a csődület miattam van. Valahogy megneszelték, hogy itt vagyok Los Angelesben, sőt, azt is kitrükközték valahogyan, hol szálltam meg. Megkértem Bradet, hogy próbálja meg elterelni valahogy a figyelmüket, amíg én összecsomagolom a holmimat. Őt is ismerte minden firkász, így amint öt perccel később kilépett a szállodából, megrohamozták. Észrevétlenül surranhattam be így – természetesen a szükséges kellékekkel álcázva, majd alig fél óra múlva ki is.
Visszamentem a házba, és vártam Kristent. Fogalmam sem volt, meddig tarthat a megbeszélése az ügynökével, de reméltem, mielőtt újra a karjaimba zárhatom. Brad is felhívott időközben, és közölte, hogy ő még ma elutazik New Yorkba, én lehetőség szerint ne mutatkozzak – főleg ne Kristen közelében –, de mielőtt kezdődne a forgatás, visszajön értem. Megköszöntem neki mindent, majd tovább vártam.
Este kilenckor már nehezen bírtam fékezni az indulataimat. Nehezemre esett megemészteni, hogy nem jön el, de még inkább azt, hogy nem is telefonál legalább! Ezzel szemben viszont Kristen volt olyan figyelmes, hogy az új lakó számára itallal is kedveskedjen, így kifosztottam a bárszekrényt. De még tízkor is egyedül voltam. Ekkor nyúltam a telefonomért…
(Kristen)
Nem tartott soká a megbeszélés. Mint kiderült, Mark igent mondott a nevemben egy filmajánlatra, amelynek még a forgatókönyvét sem láttam.
- El kell vállalnod! – erősködött.
- Ugyan miért kéne? És miért csak most szólsz? – vitáztam vele vacsora közben.
- A kiválasztott csaj, aki a főszerepet játszotta volna, eltörte a lábát. Így nem tud forgatni, és most téged akarnak, dupla annyiért! Nem szalaszthatod el. Két hét múlva kezdődne a forgatás New Yorkban. Holnap megkapod a forgatókönyvet is, megígérem! - fogadkozott.
Elegem volt belőle. Az utóbbi időben egyre gyakrabban döntött helyettem, pedig egy ügynöknek nem ez lett volna a dolga. Dühösen hagytam ott az étteremben, és hazaindultam átöltözni, mielőtt Robhoz megyek a régi lakásomba.
A dugóban újra elábrándoztam az elmúlt éjszakán. Meg a múltkorin. Rob a szeretőm lett. Több valóban soha nem lehetne köztünk, ezt tudtam én is, és ő sem igazán tiltakozott, mikor ezt közöltem vele. Nyilván csak el akar játszadozni egy kicsit velem, amíg ég benne valamiféle tűz irántam, aztán úgyis továbbáll. Ezért sem akartam, hogy bármi mélyebb dolog kerekedjen belőle. Csakis és kizárólag szex. Borzasztóan jó szex, de ennyi, nem több.
Azt egy cseppet sem bántam, hogy végül engedtem a kísértésnek, amely hónapok óta belém fészkelte magát. Azt viszont igen, hogy ezáltal Alexnek voltam kénytelen hazudni, és átverni őt. Túlságosan szerettem ahhoz, hogy ne legyen bűntudatom, amiért végeredményben hűtlenkedtem. Mégsem akartam, hogy megtudja, nem akartam neki fájdalmat okozni. Bár már így is azt csináltam… Bele sem mertem gondolni, minek kéne tartanom magam ezek után. Úgy döntöttem, hogy nem töprengek ezen tovább, egyszerűen csak élvezem, hogy végre nő lehetek, a szó legszorosabb értelmében.
Az egész testem bizseregni kezdett, ahogy visszaidéztem Robbal való együttlétünk érzéki pillanatait. Egyszerre volt velem gyengéd, mégis szenvedélyes és vad. Tökéletesen tudta, hogy és hol kell hozzám érnie ahhoz, hogy az eszemet veszítsem a gyönyörtől. Most már nem tudtam volna elküldeni. Előző este merész döntést hoztam. A vágyaim a józan eszem fölé kerekedtek, megadtam magam. Most pedig egy újabb csodás éjszaka vár ránk, mielőtt a férjem hazajön váratlan útjáról. Délután is beszéltem vele, és kezdtem kissé skizonak érezni magam, amiért iránta még mindig ugyanazt érzem, mint mielőtt hagytam magam elcsábíttatni Robbal. Akihez viszont egészen másfajta érzelmek fűztek.
Érzelmek? – kérdeztem magamtól. Érzelmek nem lehetnek, maximum vágy. Igen, nem szabad belemerülnöm érzelmileg is ebbe a „kapcsolatnak” nevezett akármibe, ezt én is tudtam jól. És ehhez igyekeztem tartani magam. Igazat mondtam reggel, amikor közöltem vele, hogy köztünk nem lehet több mint szex. Nagyon jó szex ugyan, de semmi esetre sem több annál. Ahhoz el kellene hagynom Alexet, amit viszont soha nem lettem volna képes megtenni.
A dugó végre feloszlott, és az izgalomtól egyre inkább összeszűkülő gyomorral vezetgettem tovább a házhoz, ahol éltem. Odaérve viszont megdöbbentő látvány fogadott. Alex autója állt a ház előtt. Időm sem volt eltöprengeni, hogy kerül haza máris, nyílt az ajtó és ő lépett ki rajta. Én is kiszálltam a kocsimból, és a meghiúsult éjszaka miatti csalódottságomat elrejtve mosolyogva közeledtem felé. Ő egyből a karjaiba zárt, szája az enyémet kereste, én pedig viszonoztam a csókját. Közel sem ébresztett bennem olyan vágyat, mint amelyet Rob egyetlen pillantással képes volt elérni nálam.
- Hogyhogy máris visszajöttél? – csodálkoztam, miután elengedett.
- Nem is örülsz, hogy itt vagyok? – kacsintott rám, majd az autója felé indult. Utána lépdeltem.
- De igen, csak arra számítottam, holnap érkezel – mondtam, miközben figyeltem, hogy kiveszi a bőröndjét a csomagtartóból. Ezek szerint most toppanhatott csak be, alig pár perccel előttem – állapítottam meg gondolatban.
- Mindent sikerült elintéznem, így siettem is haza hozzád – mosolygott rám, amelyet kényszeredett-őszintén viszonoztam.
Azon gondolkodtam közben, hogyan tudnám értesíteni Robot, hogy sajnos lőttek az újabb közös éjszakánknak, de rájöttem, hogy sehogy. A mobilszámát nem tudtam, és már biztos kiköltözött a szállodából, ahol még talán utolérhettem volna, ha ott marad.
Alex után léptem az előtérbe, és ledobtam a táskámat. Aztán a konyhába mentem, hogy igyak valamit. Váratlanul viszont átölelte a derekam, egyik keze a mellemre csúszott, és a nyakamba csókolt. Majdnem elejtettem az ásványvizet, amit apránként próbáltam kortyolni, de most az ijedtségtől meglódult a kezem is és köhögő rohamot kaptam a mennyiségtől.
- Jól vagy? – engedett el Alex rögtön, és aggódva méregetett.
- Persze, minden rendben – feleltem, és igyekeztem túlélni a torkomat fojtogató érzést, melyet nem kizárólag a majdnem-félrenyelt víz okozott.
- Vacsiztál már? – érdeklődött aztán, mikor látta, hogy megmaradok.
- Igen, Markkal… - Nem tudtam eltitkolni az arcomra kúszó fintort. Alex kivett valami ételt a hűtőből, és míg a mikróba tolta, fürkész pillantásokat vetett felém.
- Mit művelt már megint? – érdeklődött együtt érzően. Mindig elmeséltem neki az ügynököm magánakcióit, most sem volt ez másként.
- Azért elolvashatnád azt a forgatókönyvet – mondta a mesém után.
Meglepetten bámultam rá. Eddig nem voltunk külön többet egy hétnél, a forgatás viszont legalább két hónapig tartana. Ezt közöltem is vele, de nem volt ellene kifogása.
- Majd időnként meglátogatlak – mosolygott rám. A mikró jelzett, így afelé fordulva folytatta. – Meg biztos neked is lesz pár szabadnapod.
Ebben igazat adtam neki. És úgy döntöttem, engedek férjem és Mark közös rábeszélésének, másnap pedig elolvasom azt a forgatókönyvet.
Megvártam, míg Alex megvacsorázik, közben beszélgettünk a sikeres üzletről, amelyet kötött, és csak utána mentem el zuhanyozni. Már percek óta folyattam magamra a vizet, de még mindig az járt az eszemben, hogy Rob vár rám. Elképesztő helyeken lüktetett a testem az érintése után sóvárogva. Abban reménykedtem, hogy míg Alex jön fürödni, addig valahogy mégis megpróbálom utolérni, bár volt egy sejtésem, hogy titkosítva van a száma. Viszont volt pár közös ismerősünk, akik talán segíthetnének.
Olyannyira a gondolataimba mélyedtem, hogy nem hallottam meg, mikor lépett mögém Alex. Összerezzentem az érintésétől, de a feleségmaszkot magamra véve felé fordultam.
- Nem baj, ha csatakozok? – kérdezte mosolyogva.
Igyekeztem úgy tenni, mintha tényleg nem bánnám, bár most nem vágytam az érintésére. Jobban mondva nem az ő érintésére vágytam. Mégis hagytam, hogy magához húzzon, és lassan mosdatni kezdjen. Mikor végeztünk, meg is törölgetett, majd a hálóba vitt. Tudtam, hogy mi fog következni, és normális esetben nem is lett volna ellenemre, de most…
Megcsörrent a mobilom.
