7. fejezet

7. fejezet

"Rád kellett várnom,

a te jöttödet kellett figyelnem.

És most harcolni fogok érted.

Józan ésszel, ígérettel,

reménnyel, lelkem nyugalmával,

boldogságommal dacolva szeretlek,
szenvedélyemtől semmi el nem téríthet!"

(Kristen)

Valami belső és számomra is érthetetlen megérzésem azt súgta - mit súgta? kiáltotta! - hogy Rob hív éppen, hol késlekedem. Megdermedtem a rémülettől, a mobilomat ugyanis az éjjeliszekrényen felejtettem, és Alex volt hozzá közelebb. A szája lesiklott az ajkaimról, és a nyakamat becézgette tovább, miközben a telefonomért nyúlt, amely kitartóan csörgött tovább. Elkaptam a kezét, mielőtt elérhette volna, és összefűztem az ujjainkat. Erre felemelte a fejét, csodálkozó tekintete az enyémet fürkészte. Minden színészi tehetségemre szükségem volt, hogy elhitessem vele, a szememben tükröződő ijedtség valójában vágy, épp úgy, mint hevesen dobogó szívem ütemtelen ritmusa.

- Hagyd - suttogtam lágyan, majd megnedvesítettem az ajkaimat. A pillantása követte nyelvem minden rezzenését. Közelebb hajolt, és gyengéden csókolgatni kezdett. De csak átmenetileg sikerült elterelnem a figyelmét. A mobilom ugyanis tovább dalolt.

- És mi van, ha fontos? - kérdezte két puszi közt, de keze, mely az imént még az éjjeliszekrény felé indult, most végigsimított a karomon, majd megállapodott a mellemen. Ekkor abbamaradt a háttérzaj.

- Annyira nem - súgtam és a tőlem pillanatnyilag tellő legtöbb szenvedéllyel csókoltam meg. Szorosan lehunytam a szemeimet, és Robra gondoltam, mialatt a férjem keze már a combjaimon járt, nyelve a számat elhagyva pedig a mellbimbómat simogatta körbe. Felnyögtem testem áruló mivolta miatt, mely azt sugallta Alexnek, hogy élvezem, amit csinál, és átkozni kezdtem a sorsot, amiért ezt teszi velem.

A szája megint az enyémre tapadt, keze a fenekemről a derekamra, onnan pedig a lábaim közé siklott. Ekkor már nem kellett élvezetet színlelnem. Megborzongtam az érintésétől, mely még csak gyengéd izgatást jelentett, és új – Rob által kiváltott – ösztöneimnek engedelmeskedve a bőrébe mélyesztettem a körmeimet. Ő viszont váratlanul elszakította magát az ajkaimtól és elkapta a kezem.

- Ezt ne! - figyelmeztetett.

Kinyitottam a szemem, és a másodperc tört része alatt ráeszméltem, ki alatt is fekszek és miért mondta ezt.

- Ne haragudj! - kértem elnézést rögtön.

Ennyi elég is volt, hogy minden kezdődő vágyam elillanjon. Azt kezdtem volna fontolgatni, hogyan utasítsam el finoman, amikor hirtelen újra megszólalt a telefonom. Ez alkalommal gyorsabb voltam, mint Alex. Egy bosszús sóhajt hallattam, amely valójában megkönnyebbült volt, amiért egy időre megúsztam a kifogáskeresést, majd én magam nyúltam a zajforrás felé, hogy elhallgattassam. Meg sem néztem a kijelzőt, miközben férjem karjaiból kibontakozva az ágy szélére húzódtam és felvettem a hívást.

Tudtam, hogy ő az – bár fogalmam sem volt, honnan szerezte meg a számom –, mégis elakadt a lélegzetem, amint megszólalt.

- Hol vagy? - Rob hangja halk volt és szenvedő. Ivott is, ahogy azt következő, akadozó szavaiból megállapíthattam. - Megőrülök, ha nem jössz ide most azonnal.

Legszívesebben rögtön indultam volna, de Alex türelmesen várta, hogy befejezzem a beszélgetést és ott folytassuk, ahol abbahagytuk.

Improvizálnom kellett.

- Mark - hangsúlyoztam a nevet. - Nem ér ez rá holnap?

Egy pillanatnyi döbbent csendet követően Rob először kicsit értetlenkedve szólalt meg.

- Mark? Miért hívsz… Hazaért a férjed… - Ez inkább megállapítás volt, mint kérdés.

- Igen – feleltem. – Majd holnap reggel megbeszéljük.

- Idejössz? Mikor?

Egy pillanatig tétováztam. Alex főleg délelőtt elfoglaltabb, akkor több lehetőségem lenne elszabadulni – gondoltam.

- Kilencre ott leszek.

- Várlak – nyögte Rob kelletlenül a telefonba, majd letette. Én is.

Utána az ajkamba harapva pillantottam Alexre, aki szótlanul engem figyelt. Több imát is eldaráltam magamban, hogy ne vegye észre rajtam a hazugságot.

- Mark?

- Igen… a forgatókönyvet akarta odaadni – füllentettem megint, és egyre jobban utáltam magam emiatt. – Máris megszerezte valahonnan – ráztam a fejem hitetlenkedve, de még nem voltam képes visszabújni férjem mellé az ágyba.

Hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a köntösömet, mert egyre kellemetlenebbül éreztem magam, amiért meztelen vagyok, és kifelé indultam a szobából.

- Kris… - szólt utánam. – Minden rendben?

- Persze, csak iszom valamit – mosolyogtam rá. – Máris jövök.

Szerencsére nem követett. A konyhába mentem, a mobilom még mindig a kezemben volt. Villámsebesen pötyögtem egy sms-t Robnak, de csak annyi állt benne: „Sajnálom”, majd készítettem magamnak egy bögre teát. Szívesebben ittam volna valami erősebbet, de így is elég pocsékul éreztem magam. A tetteim súlya valamiért most kezdte el nyomni a lelkemet, de olyan erősen, hogy majd’ beleszakadtam. A lelkiismeret-furdalásom minden eddiginél jobban gyötört.

Egy pillanatig arra gondoltam, elmondom Alexnek. Biztosan nem örülne neki, sőt! De megértené. És attól még a felesége maradhatnék… bár nem, ő biztosan elküldene. Túl jószívű ahhoz, hogy a boldogságom útjába álljon. Vele boldog voltam. De vajon boldog lennék-e Robbal hosszú távon? Nem tudtam a választ. Azt viszont igen, hogy Alexet nem akarom elhagyni. Még akkor sem, ha idővel szerelemmé fajul a dolog köztem és Rob között. Ami egyelőre kizárt, hisz neki csak a testem kell. Nekem pedig az övé, és semmi egyéb tőle – győzködtem magam. Kevés sikerrel.

Tehetetlenül felsóhajtottam, majd megittam az utolsó korty teát is, és visszaindultam a hálóba. De Alex nem volt ott. A fürdőben viszont égett a villany. Odaléptem a nyitott ajtóhoz, nekem háttal állt a mosdónál. A földön körülötte üvegszilánkok. Megrémültem, mi történhetett, de nem mertem közelebb menni.

- Alex? – suttogtam rémülten. – Mi történt? – Még csak csörömpölést sem hallottam, úgy belemerültem a gondolataimba. Ő viszont nem, mivel amint meghallotta halk szavaimat, felém fordult.

- Minden rendben, csak kicsúszott a pohár a kezemből.

- Megvágtad magad? – kérdeztem síri hangon.

- Csak egy apró karcolás, semmi komoly – felelte.

Megvártam, míg kimossa a sebét, majd beköti, és elkezdi szedegetni a cserepeket a padlóról. Ekkor léptem csak közelebb, de a hangja megállított.

- Majd én! - kiabált rám szinte. – Menj aludni – küldött el aztán.

Nem mertem vele vitába szállni, tudtam jól, hogy amikor ilyen, jobb, ha tényleg távol tartom magam tőle, és engedelmeskedek. Visszabújtam hát az ágyba, és biztos voltam benne, hogy ma már nem látom őt. Mégis rossz volt, mint ilyenkor mindig, hogy nem is jött vissza mellém, pedig az aggodalmam jelenleg nagyobb volt, mint a váratlan ellenérzéseim iránta. A saját szobájába ment ehelyett. Engem pedig tovább gyötört a bűntudat. És az együttérzés. Nem akartam, hogy most egyedül maradjon. Átmentem hozzá.

Az oldalán feküdt, az ajtónak háttal. Lassan közelebb léptem, és bebújtam mellé a paplan alá. Hozzásimultam hátulról, és átöleltem a derekát. Megrezzent az érintésemre, de nem zavart el, mint általában, hanem megfogta a kezemet. Összekulcsolta az ujjainkat, és halkan suttogni kezdett.

- Nem kéne most itt lenned.

Oly sokszor hallottam ezt, amióta ismerem, hogy már abszolút nem érdekelt a sorozatos figyelmeztetése az esetleges veszélyekre.

- A férjem vagy – feleltem, és még szorosabban bújtam hozzá. A szívemet elárasztotta a szeretet, amelyet iránta éreztem.

- Köszönöm – mondta még halkan, majd kisvártatva csak az egyenletes légzését hallhattam. Nekem viszont még sokáig nem jött álom a szememre. Nem kellett győzködnöm magam: Rob az én titkom marad, és Alexszel maradok. Ez nem is lehet kérdéses. Soha nem fogom - nem tudnám - elhagyni.


(Rob)

Miután nagy nehezen sikerült kiderítenem Kristen telefonszámát, azonnal tárcsáztam, de először nem vette fel. Nem sejtettem, mi dolga lehet, újra próbálkoztam pár perc múlva.

Megdöbbentett, amikor Marknak szólított, de a rá való várakozásom közben elfogyasztott tetemes mennyiségű alkohol ellenére megéreztem, hogy nem véletlenül teszi. És így is volt: mint kiderült, a férje előbb hazaérkezett. Megígérte ugyan, hogy másnap találkozunk, de még egy gyötrelmekkel teli éjszakát kellett addig kibírnom. És túlélnem azt, hogy szinte magam előtt lássam őt – Alex karjaiban.

Mivel a whiskyt már megittam, csak vodka maradt. Ezzel igyekeztem enyhíteni a fájdalmaimon, melyek átjárták a szívemet, a lelkemet. Rá kellett jönnöm, hogy nem nekem találták ezt ki. Eddig mindig készakarva tartottam magam távol a férjes asszonyoktól, sőt, ha az illető nő nem volt szabad, azonnal visszakoztam bárminemű kapcsolattól. De Kris… a bőröm alá fészkelte magát, és képtelen voltam tőle szabadulni. Mint egy tintapaca, amely beleivódik a papírba, és onnan végérvényesen kitörölhetetlen.

Az én tintapacám viszont foglalt volt. Immár két éve. Alexet kicsit régebb óta ismertem, mint őt, és kedveltem is. Nem tudtam, miért pont az ő neje iránt érzek ilyen mindent elsöprő vágyat, miért akarom, hogy velem legyen, de ne csak a lopott órák alkalmával, hanem minden nap minden órájának minden percében. Részegen könnyebb volt bevallanom magamnak, hogy azért, mert többet érzek iránta, sokkal többet jelent, mint testi szükségleteim kielégítésének megtestesítője. De hogy beleszerettem-e, ezt magam sem tudtam. Nem akartam, mert biztos voltam benne, hogy azzal nem lendítenék előre a dolgainkon. Márpedig legalább ezt a viharos kapcsolatot akartam belőle. Ha mást úgysem kaphatok.

Elég egyértelműen kijelentette, hogy nem fog elválni a kedvemért. Akkor azt mondtam neki, nem is kértem ilyesmire. Most viszont azt kívántam, bárcsak tényleg megtenné. Akkor nem kéne titkolóznunk, bujkálnunk, és őt sem kínozná a bűntudat. Engem sem a féltékenység. Szenvedtem, mert ismét eszembe jutott, mit műveltünk egymással alig egy nappal ezelőtt. És ő most mindezt a férjével teszi.

Hogy mentesítsem magam a hasonló gondolatoktól, a hálószobába vánszorogtam, kezemben a félig üres üveggel, és az ágyra roskadtam. Az ágyneműn még érződött az ő illata. Belefeküdtem az édes aromába, és szerencsére hamar elszunnyadtam.

De az álmaim sem hozták a várva várt megnyugvást. Újraéltem eddigi együttlétünk minden egyes pillanatát, szinte éreztem a bőre selymét a kezeim alatt, ajkai mézédes zamatát, és hallottam elfúló sóhajait.

Kinyitottam a szemem, mert ha már megint szenvednem kell, legalább ébren tegyem azt, de ekkor megpillantottam őt. Kint már világos volt, tehát időközben reggel lett. Jobban mondva kilenc is elmúlt, hisz akkorra beszéltük meg, hogy Kris meglátogat. De nem foglalkoztam többé az idővel, már csak egy dologra tudtam koncentrálni. Mégpedig arra, hogy itt van. Eljött hozzám. És mielőtt kinyitottam a szemeimet, az ő igazi csókját éreztem. Újra akartam.

Megragadtam a derekánál fogva, és egyetlen mozdulattal magam alá fordítottam. A szám az ajkaira tapadt, és Kristen legalább olyan vadul viszonozta a csókomat, mint amilyen éhséggel én ostromoltam őt. Kínzó gondolatként átfutott az agyamon, hogy a jelek szerint nem kapott eleget előző éjjel a férjétől, hisz akkor nem reagálna így a nyelvem és a kezem érintésére, mely már a blúza alatt járt. Teste megremegett, és apró nyögések szakadtak fel tompán a torkából, amint becézgetni kezdtem. A másnaposságomat mintha elfújták volna. Egyedül a düh vezérelt, amikor a szoknyáját a derekára tűrtem, és a blúzt is csak feltoltam, hogy kóstolhassam is a bőrét, ne csak tapinthassam. Dühös voltam, amiért magamra hagyott előző éjjel, és dühös voltam, amiért képes a férjével közös ágyukból egyenesen az enyémbe ugrani. Azt akartam, hogy neki is legalább úgy fájjon, mint amilyen kínokat én éltem át az elmúlt fél nap során.

Melltartót nem viselt, így ajkaim és fogaim szabadon zárhatták körbe máris kőkemény mellbimbóját, míg ujjaim a bugyijába csusszantak. Elképedtem azon, hogy máris készen áll a befogadásomra, de forró nőiességének nedvbősége arról tanúskodott, hogy tényleg így van. Nem haboztam megadni neki, amiért immár nyilvánvalóan idejött. Kigomboltam a farmeremet, melyben előző éjjel elaludtam, és a bugyiját félrehúzva hatoltam a teste mélyére. A fejét hátravetve nyögött fel, alighogy teljesen kitöltöttem a bensőjét. Lökéseim megállás nélkül záporoztak rá, de minél vadabb voltam, ő annál kéjesebb hangokat hallatott. Ettől csak még inkább bepörögtem, és a csípőjét megragadva nyomultam belé egyre gyorsabb tempót diktálva, míg végül utol nem értek a gyönyör hullámait.

Kristen felsikoltott, mikor két újabb lökéssel a csúcsra juttattam. Úgy tűnt, egyáltalán nem volt ellenére a mozdulataimból hiányzó szelídség, de én máris szégyelltem a viselkedésemet. Talán nem kellett volna rögtön letámadnom – gondoltam. De az arcán játszó mosoly elfeledtette a kételyeimet, és megbabonázva bámultam nedvesen csillogó ajkait, melyek egy sziát suttogtak felém.

Tudni akartam, miért jött ide, miért jött vissza hozzám, de nem mertem megkérdezni. Ehelyett újra megcsókoltam és közben legyártottam a magam elméleteit. Talán tényleg nem elégítette ki a férje? Vagy igen, de neki nem volt elég? Hány szeretőt tarthat még rajtam kívül? Mindre féltékeny voltam, mert csak magamnak akartam őt. Vagy csak azért jött, mert megígérte előző nap a telefonban? Nem is igazán érdekeltek a válaszok, ajkai édessége magával ragadott az újabb szenvedélybe. De ahelyett, hogy átadtam volna magam neki, kihúzódtam belőle, és bár a vágyam rekordidő alatt visszatért, le akartam mosni róla minden más férfi akármilyen érintését, vagy csupán pillantását.

Óvatosan felemeltem az ágyról, és végtelenül lassan levetkőztettem. Csókokkal hintettem előbukkanó bőrét, majd mikor az utolsó apró ruhadarabot is lesimogattam róla, a karjaimba kaptam, és a fürdőbe indultam. Magunkra nyitottam a zuhany csapját, de a kissé hűs víz sem volt képes csillapítani gerjedelmünket. Szinte haraptuk egymás ajkait, a szeme vágyat csillogott felém. Felém, és még ki tudja, ki felé szokta tenni ugyanezt. Nem akartam látni. Egy gyors mozdulattal megfordítottam. A tenyere csattant a zuhanyfülke falán, amikor nekidöntöttem.

Végigcsókolgattam a hátát, kezem pedig a fenekéről a lábai közé kúszott. Több ujjamat is az iménti élvezetünktől nedves testébe fúrtam, és megbabonázva szemléltem megfeszülő izmait. Egyik ujjam rátalált legérzékenyebb pontjára is, melyet ütemesen dörzsölgetve izgattam még duzzadtabbra, apró harapásokkal tarkítva közben a vállát és a nyakát. Mivel nem akartam neki rosszat, csakis jót és minden gyötrő tekintetben, óvatosan kóstoltam végig a bőrét, hogy ne hagyjak rajta nyomot. Nem szerettem volna, ha lebukik majd otthon. Bármilyen nehezemre is esett, úgy gondoltam, jobb, ha kivárom, amíg ő maga vall be mindent a férjének. Addig egyszerűen csak élvezni akartam a testét, amelynek sorozatos és egyre sűrűbben jelentkező összehúzódásai arra engedtek következtetni, hogy élvezi, amit csinálok. Nem is állt szándékomban abbahagyni. Harcolni akartam érte, és azért, hogy ő is ráébredjen, mekkora szükségünk van egymásra. Ehhez a harchoz jelen pillanatban a szexet tartottam a legcélravezetőbb eszköznek.

Ujjaimat eltüntettem belőle, és mögé lépve a testébe illesztettem fájdalmasan feszülő szervemet. A kezem most előre haladt a hasa irányába, lágyan cirógatva a bőrt, amelyen újra a lényeg felé közeledett, mígnem megtaláltam azt a már cseppet sem apró pontot, amely Kristen kéjeinek gyűjtőhelyszíne volt. Körmeivel a fülke falát kaparászta, mikor újra nyársra húztam egyre erőtlenebb testét. Most sem kíméltem, gyorsan hajszoltam magunkat a csúcs felé, az utolsó pillanatban pedig a melleibe kapaszkodva rántottam magamra mindennél mélyebben.

A robbanás pillanatában szó szerint megszédültem, de Kris sem lehetett ezzel másként, mert egyik kezét visszatapasztotta a csempére, míg másikkal élvezete kezdete óta a fenekemet markolta. Mialatt csillapodni próbáltunk, végigcsókoltam a vállát, majd a haját félresöpörve a nyakát. Észrevettem rajta egy apró foltot, vagy inkább frissnek látszó sebet, melyet én ejthettem rajta nemrég. Pedig épp ezt akartam elkerülni. Közel volt a tarkójához, így a haja simán eltakarhatta, amennyiben leengedve viseli. Most puszikkal igyekeztem gyógyítani a heget, miközben eddigi durvaságomtól ellentétesem gyöngéd becézgetésekkel kényeztetgettem tovább a testét.

A víz ránk zuhogó hűse viszonylag hamar helyreállította a szívritmusunkat. Ezt követően lemosdattuk egymást, újabb perzselő csókok közepette persze, majd egy-egy törölközőbe öltözve mentünk vissza a hálóba. De ekkor sem hagytam pihenni lelkem megtipróját. Elfektettem az ágyon, és ajkaimmal ittam fel a rajta maradt vízcseppeket. Lábait szélesre tárva nyelvemmel kényeztettem ezután addig, míg megfeszülő teste, hangos sikolyai és számba áradó nedvei lassan totális kielégüléséről nem biztosítottak. De nem tartottam még elégnek. Olyan mély nyomot akartam hagyni benne, hogy egy életre bevésődjek az emlékezetébe.

Mielőtt tiltakozhatott volna, amiért megfosztottam a nyelvemtől, felemelkedtem, őt egyetlen mozdulattal hasra fordítottam, majd négykézlábra állítottam, és formás fenekét simogatva hatoltam belé megint csak hátulról. Kezei ösztönösen markolták gyűröttre a lepedőt, heves mozgásunk következtében felszakadó hangjaink betöltötték a szoba csendjét. Mielőtt újabb időkiesés tört volna ránk beteljesülésünkkel egy időben, lelassítottam, és simogatások közepette visszafordítottam a hátára anélkül, hogy szétváltunk volna. Mégis látni akartam az arcán áthullámzó érzéseket, miközben eléri a kielégülést.

A könyökömre támaszkodva hajoltam le hozzá, hogy csókolhassam is a gyönyör pillanatában, mely ismételten hevesebb mozgásom következtében kisvártatva be is következett. Alig akartam elhinni, olyan elképesztő dolog volt vele szeretkezni. Ha edddigi együttléteink után azt hittem, tudom, milyen is ez, most rá kellett döbbennem, hogy nem tudtam semmit. Az életemmé vált. A levegővé, amit beszívok, a vízzé, mely élteti a testem.

Zihálva nyeltük az oxigént, szótlanul, egymás szemét fürkészve csodálkoztunk rá az eddig ismeretlenre, mely felemésztette és eggyé olvasztotta lényünket. Nem tudtam, nem akartam többé elengedni magam mellől. Soha többé.

Kristen viszont másként döntött. Ismét. És nekem el kellett fogadnom, amikor kevéssel ezután közölte, hogy el kell mennie.

- Mikor jössz újra? – kérdeztem máris szenvedve a hiányától.

Rám rebbent a pillantása, és tétován az ajkába harapott.

- Nem tudom – suttogta remegő ajkakkal.

Lágyan megcsókoltam, éreztetni akartam vele, amit nem tudtam – vagy tán nem is mertem - szavakba foglalni, ő pedig egy mámorító percig viszonozta is, de aztán eltolt magától, és öltözni kezdett. Kelletlenül néztem végig, ahogy ripityára tört szívem megérzése szerint a férjéhez igyekszik. Tőlem megkapta, amit akart, és ennyi… Habár csak pár napja voltunk "együtt", egyre nehezebben bírtam ezt elviselni. És nem voltam képes csak így elengedni.