"Csak maradj mindig nyugodt!
Nem az számít, mi történik,
hanem az, hogy mihez kezdesz vele."
(Kristen)
Megdermedtem, amikor Alex hangosan szólt Robhoz. Én azt sem tudtam, hogy itt van; akkor valószínűleg elhúzódtam volna a férjem csókja elől, hisz nem akartam neki fájdalmat okozni. Én sem díjaztam volna, ha más nőket ölelget a szemem láttára. Emellett amúgy is épp elég fejtörést okozott nekem az, hogy belém szeretett. Amióta eljött Los Angelesből, nagyjából helyre tudtam tenni magamban a dolgokat, és elhatároztam, hogy nem eresztem szabadon az érzelmeimet az irányában, mert az túl veszélyes lenne. Arra nem lettem volna képes, hogy véglegesen szakítsak vele, de a lelki vágyaimat el kívántam nyomni magamban.
Ennek ellenére vártam, mikor találkozhatunk újra, de tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű. Erre akartam figyelmeztetni az ideutazásom napján is, jobban mondva arra, hogy Alex is velem jön, és itt is akar maradni egy ideig velem.
Ez megnehezítette ugyan az együttléteinket, de az első napon átélt gyors gyönyörök valamelyest kárpótoltak az Alex betegsége és ittléte miatti rosszkedvem miatt, melyet igyekeztem gondosan eltitkolni a férjem elől - neki épp elég rossz volt anélkül is, nem szerettem volna, ha még rajtam is töri a fejét. Meg Rob ajándékát is gondosan eldugtam a szeme elől. A nyakláncot. A rózsákat és a pezsgőt még ki tudtam magyarázni neki: azt mondtam, én hívtam fel a szállodát, hogy ha lehetséges, készítsék be ezeket, mire megérkezünk. Szerencsére nem érdekelte annyira, hogy közelebbről is szemügyre vegye, engem viszont vonzott a csodás virágok illata, és amikor beleszimatoltam, megláttam valamit csillanni az egyik karcsú rózsaszáron. Alex szerencsére épp zuhanyzott, így el tudtam rejteni a Robtól kapott láncot a fehérneműim közé.
Amint végzett, lement a bárba, de én fáradtságra hivatkozva a szobában maradtam. Ekkor kopogott be Rob. Már korábban is láttam egy pillanatra, de nem mehettem oda hozzá, mert nem voltam egyedül. A viharos szex, amit a létező legkevésbé biztonságos helyen és időben éltünk át, az egy teljes hete iránta érzett vágyaimat elégítette ki, de csak átmenetileg. Mégis tartani akartam a lelki szintű három lépés távolságot, elsősorban a férjem miatt, ezért igyekeztem minél hűvösebb maradni vele. Ez viszont csak másnapig sikerült.
Reggel Alex megint rosszul volt egy kicsit, még nem teljesen jött rendbe a múltkoriból, úgyhogy vele maradtam, de aztán ragaszkodott hozzá, hogy velem jöjjön a forgatásra, ezért is késtünk egy órát. Ott azonban a szünetek többségét Robbal töltöttem a díszletek között, egymás ajkaira tapadva. Már az első ilyennél feloldotta bennem a feszültséget, amelyet az keltett, hogy ilyen közel voltak egymáshoz Alexszel. Rettegtem, mikor fogunk lebukni. Szenvedtem, mert minden mozdulatomra, pillantásomra ügyelnem kellett, nehogy bárki gyanút fogjon. De szükségem volt Robra. Vele teljesen másnak éreztem magam, gondtalannak és máshogyan-boldognak, mint Alexszel. Egyetlen férjem többnyire szerencsére a rendezővel csevegett, mikor szünetet tartottunk, így én észrevétlenül el tudtam osonni vele csendesebb és zavartalanabb helyek felé.
Alig vártam az estét is, mivel tudtam, hogy Alex pókerezni megy, és az ilyesmire többnyire nem vitt magával. Kivéve ma. Valamiért ragaszkodott hozzá, hogy elkísérjem – illetve kedvesen és engedékenyen úgy adta elő, hogy komolyan meghatott a ragaszkodása. Egy pillanatra megijedtem, amikor megtudtam, hogy Rob is ott lesz, de ő biztosított róla, hogy tartja a száját velünk kapcsolatban. Sajnos a pókerasztalnál kevesen voltak, így nem tudtam volna észrevétlenül meglógni a férjem közeléből, úgyhogy a távolból vetettem csak néhány diszkrét pillantást Rob felé, aki az idő előrehaladtával egyre boldogtalanabbnak tűnt. Én is az voltam, amiért nem tölthetem az ő karjaiban az éjszaka nagy részét – mert Alex nem eresztett maga mellől –, de nem tehettem semmit. Ő pedig egyszer csak eltűnt a szemem elől. Az egyik pillanatban még a bárnál iszogatott Jason, az egyik kollégánk társaságában, a következőben viszont nem volt sehol.
Alex is észrevette, hogy nyugtalanná váltam valamiért, pedig igyekeztem eltitkolni. Mikor megkérdezte, fáradt vagyok-e, kaptam is az alkalmon.
- Egy kicsit – vágtam rá abban a reményben, hogy ha megjátszom, talán nem fogja bánni, ha hamarabb felmegyek lefeküdni, mint mielőtt ő végezne itt.
- Menj fel nyugodtan – mondta is rögtön, mire repesni kezdett a szívem. – De előbb még levegőzzünk egyet.
Nem volt ellenemre, úgyis egész este az asztalnál ülőkkel foglalkozott, gondoltam, így lesz alkalmam még inkább meggyőzni róla, milyen fáradt vagyok, és másnap a forgatáson nem akarok aszalt szilvának tűnni.
Elnézést kért a többi játékostól, és kézen fogva kivezetett az erkélyre, amely egy mini parknak is beillett volna. Alighogy kiértünk, közölte, milyen gyönyörűnek tart, majd magához húzott és megcsókolt. Nem először tette ezt, mégis amióta Rob íze elvarázsolt, valahogy nem éreztem ugyanazt az örömet ilyenkor, mint korábban. Mégis viszonoztam, de nem rá gondoltam közben. Az eszemet éppúgy sikerült átvernem, mint a testemet, így felnyögtem, mikor Alex szenvedélyesebben kezdett kóstolgatni. Ő persze azt hitte, mindez neki szól. Nem világosítottam fel a tévedéséről. Mielőbb fel akartam menni az emeletre, hogy kihasználjam az éjből hátralevő órákat, és kárpótoljam Robot az elvesztegetettekért. Tudtam ugyanis, hogy életem párja nem fogja hajnal előtt abbahagyni a kártyázást.
- Bent mindenki téged bámul – mondta, miután elszakadtak az ajkaink, de még mindig szorosan ölelt magához. Éreztem is, hogy megkívánt, de most ez cseppet sem öntött el kellemes és bizsergető érzésekkel. – Irigyelnek tőlem – folytatta, de furamód nem éreztem féltékenynek.
És én nem is vettem észre, hogy mind engem néznének. Még Rob is viszonylag jól titkolta, bár eldöntöttem, hogy valamikor megkérem rá, máskor kevésbé leplezetlenül mustráljon végig, amikor elhaladok a közelében, mert csúnyán le fogunk bukni. De hiába határoztam el ezt, Alex a jelek szerint nem volt vak. Abban a pillanatban meggyőződhettem erről, amikor kissé emeltebb hangon feltette a következő kérdést, és nem nekem.
- Nincs igazam, Rob?
Csak egy pillanatra dermedtem meg a karjaiban, de aztán higgadtságot színlelve körbenéztem. Mindenütt a sötétséget láttam. Alex viszont egy bizonyos pont felé tekintett, a kis tavacska túloldalán, amelynek a partján ácsorogtunk. Én is arrafelé koncentráltam. És megláttam felizzani egy cigarettavéget. Összeszorult a gyomrom, amikor rádöbbentem, hogy Rob végig itt volt – és ebből következően végignézte az előbbi csókunkat. Csak sejtelmeim voltak, milyen hatással lehetett ez rá. Minimum halálos féltékenység kínozhatja – gondoltam, legalábbis amennyire már ismertem. A férjem kérdése viszont még ennél is nagyobb gombócot kreált a torkomban, mert a jelek szerint neki is feltűnt, hogy ha más nem is, de Rob csaknem egész este le sem vette rólam a szemeit.
És most lassan közelebb sétált hozzánk, megkerülte a tavat, majd megállt tőlünk pár méterre. Legszívesebben lefejtettem volna magamról Alex karjait, de az túl gyanús lett volna, így nem tettem.
- Miben is kéne, hogy igazad legyen? – húzta Rob az időt, de Alex átlátott rajta. Kezdtem egyre jobban megijedni, hogy milyen fordulatot fog venni vajon ez a „beszélgetés”.
- Irigyeled tőlem a feleségemet – ismételte meg Alex, és adott egy puszit az arcomra.
- Hülyeség – suttogtam, bár belül majd’ szétfeszített az ideg. Aggódtam, mi lesz, ha most derül ki a viszonyunk. Nem akartam, hogy így legyen. Rob is meghallotta, mit mondtam, de ő egész más választ adott.
- Miért is tagadnám? – kérdezte, mire újra megállt bennem az ütő. – De nyilvánvaló, hogy kiért van oda. – Nem tudtam nem kihallani a hangjából a keserűséget. Reméltem, hogy a férjem nem vette ezt észre, csak én. – Akárhányan is irigylünk miatta, egyikünk sem rúghat labdába melletted – próbálta kedvesen menteni a menthetőt.
Alex be is vette. Elhitte, hogy Rob is csak távolról epekedik. Pedig ha tudná…
Ezután valamilyen csoda folytán elterelődött a téma, amire már csak fél füllel figyeltem, szinte ájulás közeli állapotban. Ez túl veszélyes volt. És ha már ennyitől is így kikészültem, előre rettegtem attól, mi lesz, ha valóban fény derül a titkunkra. Most hirtelen mielőbb menekülni szerettem volna mindkettejük közeléből. Pillanatnyilag már úgyis vidáman csevegtek valami számomra érdektelenről.
- Felmennék lefeküdni, ha nem bánod – nyomtam el egy álásítást Alex felé fordulva. Ő is rám nézett, és megértően megcirógatta az arcom.
- Menj csak, én még úgyis folytatom a partit.
Újabb csókot kellett elszenvednem tőle. Ezúttal még rosszabbul esett, mert most már tudtam, hogy Rob ezt is végignézi. Szinte perzselt a tekintete. Mégis hagytam magam. Utána lassú léptekkel távolodtam tőlük – legalábbis ameddig láthattak, mert aztán megszaporáztam a lépteimet, és egyenesen a szobánkba lifteztem. Remegve dőltem belülről az ajtónak, amelynél alig több mint egy napja Rob a magáévá tett. De kizártnak tartottam, hogy most is utánam jöjjön. Úgy sejtettem, vagy Alex tartja fel még jó ideig, vagy neki nincs kedve ma már hozzám a férjemmel váltott csókok végignézése után. Na meg persze a majdnem-lebukás miatt, ami engem is aggasztott kissé.
Levettem magamról a ruhát, melyet csakis Rob kedvéért húztam magamra, majd zuhanyozni indultam. Fürdés után magam köré csavartam a törölközőt, és mivel megfeszített idegeim úgysem hagyták volna, hogy aludjak, nem mentem rögtön lefeküdni. Tudtam, hogy Alex egy ideig még úgysem fog feljönni, így kiültem az erkélyre egy pohár pezsgő társaságában. Adott volt az idő, hogy elgondolkodjak egy-két dolgon. Többek közt a kapcsolataimon: a házason és a titkoson. Az egyik felé csak a szívem húzott, a másik felé egyelőre főleg a vágyaim, mivel innen igyekeztem kizárni az érzelmeimet. Nulla sikerrel, ahogy azt a ma esti ábra is mutatta. A félelmeimet igenis érzelmek táplálták, melyek kezdtek szépen lassan eluralkodni rajtam, így már megint képtelen voltam objektíven gondolni a Robbal való viszonyomra.
Minél többet és többször voltunk együtt - és nemcsak intim közelségben -, annál inkább emésztett utána a sóvárgás, nem csupán testi értelemben. Azt szerettem volna, ha barátok lehetünk amellett, hogy az ágyban is kiegészítjük egymást. Eleinte nem akartam tőle semmit, de már jóval New Orleans előtt érdekelt, még akkor is, ha magam előtt tagadni próbáltam. Az ideutazásunk előtt viszont Alex sokszor volt rosszul, mintha a sors így próbálna figyelmeztetni, mit kellene fontosabbnak tartanom. A férjemet, vagy a szeretőmet.
- Nem tudsz aludni? – szólalt meg ekkor hirtelen gondolataim főszereplője valahonnan a sötétből. Oldalra fordultam. Ott állt a saját szobája erkélyén, a korlátnak támaszkodva. Ezek szerint mégis megszabadult valahogy Alextől – gondoltam. A szívem önkéntelenül is hevesebb ritmusra váltott, amint végigmértem.
- Nem igazán – feleltem, és átkozni kezdtem a távolságot, amely az erkélyeinket elválasztotta egymástól, így minket is. Valahogy mégsem akaródzott megmoccannom, hogy tegyek ennek áthidalása érdekében. És látszólag ő sem törekedett erre, ami kissé elszomorított. De rendre utasítottam magam, mielőtt még túlságosan elszabadulnának az érzelmeim.
(Rob)
Alig vártam, hogy végre én is felmehessek a szobámba. Szerencsére Alex csak blöffölt, amikor azt hitette, van köztünk valami – ezt meg is osztotta velem, miután Kristen lelépett. Nem gyanakodott senkire. És tett is egy igen meglepő kijelentést.
- Tudod, ha azt látnám, hogy boldog valaki mással, én magam küldeném el hozzá.
Erre nem igazán tudtam mit reagálni. De befészkelte magát a gondolat az agyamba. Ha mással boldog… Velem vajon boldog tudna lenni? – kérdeztem magamtól. Én már most is azon vagyok, hogy azzá tegyem. De így, titokban ez korántsem olyan egyszerű. Már felfelé lifteztem, de még mindig ezen gondolkodtam. A lábam rögtön a szomszéd ajtóhoz vitt, mégsem kopogtam be rajta. Azon gondolkodtam, mit tegyek. Még mindig akartam Krist, de kissé összezavarodtam. És végül a saját szobámba mentem.
A zakómat egy székre dobtam, felgyűrtem az ingem ujját, és egy doboz cigi társaságában kiléptem az erkélyre. A pillantásom ösztönösen vetődött a szomszéd szoba erkélye felé, és el is akadt a lélegzetem attól, amit – jobban mondva akit – ott láttam. Kristen ült az egyik széken, lábát a korlátra rakta, és semmi más nem fedte a testét, csak egyetlen törölköző. Meleg volt az éjszaka, nem tartottam tőle, hogy megfázik – attól annál inkább, hogy én gyulladok fel, de menten. A testem azonnal reagált a látványra, mégis visszafogtam magam. Rágyújtani is elfelejtettem. Percekig csak figyeltem őt, aki még nem vett észre. Hirtelen mindennél jobban akartam hallani a hangját.
- Nem tudsz aludni? – fedtem fel az ittlétemet.
- Nem igazán – felelte, miután kissé ijedten felém fordult.
- A férjed nem sejt semmit – közöltem vele, hogy megnyugtassam. Nem tudtam, de gondoltam, milyen ideges lehet a lenti igen rizikós lebukásveszély miatt.
- Köszönöm, hogy nem árultad el neki… – mondta halkan.
Keserűen elmosolyodtam. Szívem szerint igenis Alex képébe vágtam volna az igazságot, de csakis Kristen miatt nem tettem. Láttam a rémületet a tekintetében, amikor elhangzottak azok a kínos dolgok odalent.
- Nincs mit…
Újra felrémlett előttem a csókjuk is. A szívem újfent hasadozott, bár megpróbáltam elnyomni magamban. Elkeserítő volt, hogy nem mondhatom el neki, mit is érzek. A múltkori vallomásomat nem akartam megismételni, mert nem szerettem volna, ha kínosan érzi magát emiatt. Most csak ölelni vágytam, a csókjaik ellenére is. El akartam vele feledtetni a férjét, mindent. De féltem áthívni magamhoz. Akkor ugyanis nem tudnám elengedni egészen reggelig, és beteljesedne az, amit kerülni óhajtunk.
- Meddig lesz itt? – szakadt ki belőlem a kérdés. Jobb szerettem volna, ha már ma elutazik, de erre elég csekély volt az esély.
- Hétvégén még biztosan marad, de hétfőn üzleti ügyben el kell mennie – jött a reménykeltő válasz. Hétfőig még kerek négy nap volt vissza. Fogalmam sem volt, hogyan fogom kibírni addig anélkül, hogy újra megérinthetném őt. És nem is akartam kibírni. A korábbi gondolataim ellenére egy perccel sem tovább!
- Nem jössz át? – kérdeztem felkészülve a nemleges válaszra. Amelyet némi habozás után meg is kaptam.
- Most nem – felelte halkan. Rosszul esett, mégsem erősködtem, tökéletesen rábíztam a döntést. Így viszont csak kínzott a látványa, amelyet nem kaphatok meg, úgyhogy jó éjszakát kívántam neki, és beálltam a zuhany alá, hogy lehűtsem a kedélyeimet.
Ezt követően viszont szemernyi álom sem jött a szememre. Órákig csak forgolódtam, elképzeltem, ahogy talán Kris is ezt teszi, és legszívesebben átmentem volna hozzá.
Már épp ott tartottam, hogy elindulok - felkeltem, és az ajtóhoz léptem -, amikor hallottam, hogy Alex megérkezik. Legalábbis csapódott a szomszédos ajtó. Ahogy előző éjjel, most is figyeltem, hallok-e félreérthetetlen hangokat, de semmi.
Pár pillanat múlva viszont valaki bekopogott hozzám.
