"Kezed kezemben. Ajkad ajkamon.
Szívedet is a lelkemben hagyhatod.
Tested testemmel összeforr,
S hagyd, hadd lehessek támaszod!"
(Kristen)
Másnap a forgatáson igyekeztünk visszafogni magunkat és nagyjából sikerült is - az embereket legalábbis nem kellett kiküldeni a stúdióból. Valójában nem volt nehéz dolgunk, mert egy - nem vele forgatandó - szexjelenetet kivéve drámai történéseket kellett felvennünk a hét hátralevő részében. Ez csak annyiban okozott fejfájást, hogy akkor kell majd újból „ágyba bújnom” Robbal, miután már közöltem vele, hogy vége és Alex is megint itt lesz. De a jelenetek sorrendjét sajnos nem én határoztam meg.
A nap végére teljesen kimerültem lelkileg, mert a film valami bizarr párhuzamot húzott az életemmel: épp közölnöm kellett a férjemmel, hogy elhagyom valaki más miatt. A valóságban ez egész máshogy zajlott. Előző este a valóságbeli férjemnek fogadtam meg, hogy a szeretőmmel való viszonyomnak vetek véget. Csak ezt Rob még nem tudta. Egyelőre képtelen voltam megmondani neki, hogy alig hat napunk maradt. Úgy sejtettem, nem lenne elragadtatva ettől, és tartottam tőle, hogy a maradék időnknek is annyi, hogyha megtudja a végső döntésemet. Márpedig önzőbbik énemnek engedelmeskedve az utolsó cseppig ki akartam élvezni együttlétünk minden pillanatát. Tudtam, hogy nekem is fájdalmas lesz a szakítás.
Főleg így, hogy Rob is megtett mindent annak érdekében, hogy a szívem egyre hevesebben verjen iránta. Nemcsak a testemet hódítgatta az előző éjszaka óta, hanem a lelkemet is. Reggel egy szál vörös rózsa cirógatásával ébresztett és minden órában megtoldotta egy újabbal. Este egy egész csokorral tértem vissza a hotelbe. Külön utaztunk, mert megkértem, hogy a paparazzik – no meg Alex emberei – miatt lehetőleg kerüljük a feltűnést, így előbb a saját szobámba mentem, hogy összeszedjek pár ruhadarabot az elkövetkező napokra. Nem akartam folyton átjárkálni.
Rob mosolyogva nyitott ajtót. Először meghökkent a bőröndöm láttán, de aztán boldogan vigyorogva vette el tőlem, és vitte a hálóba.
- Ugye nem bánod, hogy… - kezdtem volna magyarázkodni, de a tekintete belém fojtotta a szót.
- Egy kicsit sem bánom - mosolygott rám, majd elkezdte kiüríteni a szekrényeket. Már a nyelvem hegyén volt, hogy szólok neki, erre a pár napra nem érdemes felforgatnia mindent, de még időben nyeltem el a szavaimat. Megadóan berakosgattam a cuccaimat a szekrényébe, majd felé fordultam. Olyan közel állt hozzám, hogy egy másodpercre meg is ijedtem, azt hittem, hogy kicsit távolabbról figyel.
Felnéztem rá, ő pedig magához húzott. Nem tudtam ellenállni a csókjának. Totális időkiesést szenvedtem: nem tudtam volna megmondani, hogy kerültek le a ruháink, már csak arra eszméltem, hogy meztelenül simulunk össze az ágyon és Rob érzéki cirógatásait élvezem. A nyelve a kulcscsontomat simogatta végig, majd a lánc vonalán végighaladva elérte a melleimet. Csukott szemmel tapogatóztam én is a teste után, de egyszer csak megállt, és érezhetően fölém hajolt.
- Nyisd ki a szemed – kérte halkan. Megtettem. A tekintete kissé fájdalmas volt, de megnyugodott, amint ránéztem. Egy pillanatra átfutott az agyamon: talán azért kérte ezt, mert nem biztos benne, hogy nem képzelek-e mást a helyére? De elvetettem a gondolatot, amikor újabb csókkal kényeztetett.
Önkívületben vonaglottam az ágyon, miközben ujjai és nyelve végigcsúsztak a bőrömön, egyszerre éreztem őket mindenütt. Csókjai beborítottak egészen a bokámig, majd vissza fel. Félúton megfordított, és a nyakamtól kiindulva mintázott végig a nyelvével. A hátam különösen érzékeny pontjain jó hosszan elidőzött. Felkuncogtam, amikor csiklandósnak éreztem az érintését, de felnyögtem, mikor egyik keze előzőleg kissé szétfeszített lábaim közé csusszant. Kidugtam a fenekemet, hogy jobban hozzám férjen, és ő nem is tétlenkedett rögtön több ujját is belém meríteni. A szája ekkor már a derekamnál járt, majd a fenekemet csókolta végig, mielőtt a combjaim felé indult.
Hangosan nyöszörögtem a gyönyörtől, melyet az ujjai váltottak ki belőlem. Mást is akartam tőle, ezért feljebb csúsztattam a térdeimet, egyre szélesebb terpeszbe kényszerülve ezáltal. A vállam felett hátralesve láttam, hogy Rob mögém térdel, a derekamba kapaszkodva kicsit meg is emelte a csípőmet, és máris nem az ujjait küldte belém felfedezőútra. A tenyeremre támaszkodva fogadtam belém záporozó lökéseit, majd felemelkedtem, hogy hátam a mellkasához simulhasson.
Egyik karomat felemelve a nyakába fontam, és a hajába túrva húztam magamhoz, miközben csókra kínáltam az ajkaimat. Vadul csapott le rájuk, miközben tovább mozgott bennem. A másik karomat a háta mögé vezettem, és a fenekébe markolva követeltem belőle még többet. Az ő tenyere eközben a melleimre simult, megmerevedett mellbimbóimat becézgette, de a csókunk, a mozgása és ez, belőlem is előhozta a még tombolóbb szenvedélyt. Elszakadtam tőle, újra a tenyeremre támaszkodtam, és hozzá hasonló sebességgel löktem magam felé újra és újra. Rob végigsimított a fenekemen, a hátamon, majd kicsit erősebben markolt a derekamba és minden eddiginél hevesebben mozgott bennem.
Felkiáltottam a gyönyörtől, amikor az magával sodort, és két erőteljes mozdulat után ő is követett. Megremegtem, mikor kihúzódott belőlem, és szinte összerogytam az ágyon. Ő mellém heveredett és hozzám hasonlóan zihálva kezdte cirógatni verejtéktől csillogó testem. Némán beszélt a szemünk helyettünk, így mondtuk el egymásnak, mit érzünk.
Amint lecsillapodott a szívverésünk, kedvesem a karjaiba vett, és a fürdő felé indult velem. A kád mellett állított csak talpra, hogy meg tudja nyitni a csapot. Addig sem tétlenkedtünk, míg a víz folydogált, ugyanis nemcsak én vágytam ismét kóstolni az ízét, ő is csókért közeledett. Kezemmel végigsimítottam a testén, élveztem megfeszülő izmait, amerre az ujjaim elhaladtak rajta, legfőképpen viszont a lábai közt talált izomnak örültem meg. Nem bírtam ki, hogy ne ízleljem ott is. Az ajkaitól elszakadva elé térdeltem, és mélyen a számba vettem egy pillanatra.
Rob a meglepetéstől és az élvezettől egyaránt felnyögött, és a mögötte levő mosdónak támaszkodott. Kiengedtem a számból és nyelvemmel simítottam végig többször a tövétől a hegyéig, hogy aztán alig érintve szopogassam egy ideig, majd újfent magamba fogadjam. A kezét a tarkómra helyezte, de nem követelt, csak tartotta ott. A hajamat viszont kisimította az arcomból, hogy jobban lásson. Egyaránt éreztem az ő ízét és a sajátomat, ami még tovább zsongatta amúgy is pezsgő vágyaimat. Miközben újra kőkeménnyé dermedt a teste ajkaim között és nyelvem játékától, a kezem a combjait simogatta, majd a fenekénél fogva húztam magamba egészen tövig. Rob megborzongott, de mielőtt kitört volna, elrántott magától, felemelt, és a háta mögötti mosdó szélére ültetve töltötte ki ismét a bensőmet.
A vállaiba karmolva fogadtam megint belém záporozó lökéseit, míg ajkunk forró csókban egyesült. Harapásokkal is tovább bolondítottuk az élményt, mígnem felbukkantak a csillagok, és ezúttal is remegve kellett egymásba kapaszkodnunk az élvezet ránk lesújtó súlya alatt. Ő ezután anélkül, hogy kicsusszant volna belőlem, a fenekemnél fogva felemelt, és velem együtt ült be az időközben megtelt kádba. A hátam mögé nyúlva elzártam a csapot, majd visszafektettem a fejem a mellkasára. A szíve még mindig heves ritmust diktált a fülem alatt. Olyan idillinek és kellemesen fáradtnak éreztem magam, hogy azt kívántam, bár sose érne ez véget. Bárcsak együtt maradhatnánk… Egy pillanatra eljátszottam a gondolattal, de megszólalt a lelkiismeretem, amit gyorsan el is zavartam, mielőtt tönkreteszi a pillanatot.
Felnéztem Robra, aki bágyadtan cirógatta a hátamat, vízzel locsolgatva közben. Az érintése változatlanul borzongatóan hatott rám. Ő is észrevette ezt, és elmosolyodott. Nem először szerettem bele a mosolyába. Ezt is észrevehette, mert egyre többször alkalmazta cselesen. Egy valami mégis aggasztott. Mivel ő úgy tudta, hogy mostantól kizárólagos jogot formálhat rám, kissé tartottam a másnapi szexjelenettől, amelyet filmbéli férjemmel kell majd leforgatnom. Adam ugyan eddig semmiféle érdeklődést nem tanúsított irántam, és valahol éreztem, hogy most sem fog, mégis tartottam tőle, ez milyen hatással lesz Robra. Amikor Alexszel csókolóztunk a póker éjszakáján, akkor is szinte kézzel fogható volt a fájdalma. Valahogy meg kellett akadályoznom, hogy ott legyen.
(Rob)
- Holnap ugye nem jössz a forgatásra? – kérdezte váratlanul Kristen, kissé elgondolkodva.
Meglepett a kérdése. Fogalmam sem volt, miért nem akarja, hogy ott legyek. Bár hétfő volt, de én abban a hitben voltam, hogy Alex nem fog már visszajönni, így nincs mitől tartanunk. Meg különben is Kristen elmondta neki, mi van köztünk. Bár a folytatásról halvány elképzeléseim sem voltak. Most vajon elválnak majd? Nyilván… Legalábbis én így gondoltam. De Kristen még nem beszélt. Erről sem. Meg arról sem, hogy ő mit tervez velem. Házasságon én sem törtem a fejem, abban biztos voltam ugyanis, hogy egyrészt korai, másrészt kikosarazna. Én hiába voltam biztos az érzéseimben, ha az övéit homály fedte tán még maga előtt is. Ennek ellenére persze, hogy vele akartam lenni minden pillanatban. A másnapi forgatáson is természetesen.
- Úgy terveztem, igen, miért? – Bár nekem nem volt jelenetem, csak Krisnek, de végig szerettem volna nézni. Nemcsak mint ember bűvölt el, hanem a játéka is.
- Holnap Adammel lesz ágyjelenetem – motyogta a mellkasomba.
Tovább cirógattam a bőrét. Tisztában voltam vele, reggel átfutottam a forgatási tervet, és abban benne volt minden. Abban mégis biztos voltam, hogy ez nem egészen olyan lesz, mint a mi „ágyjeleneteink”. Ugyanis még délelőtt megfenyegettem Adamet, hogy vigyázzon a nemesebb szerveire, ha nem akar tőlük rövid úton megszabadulni.
- Tudom – feleltem higgadtan, bár belül kínzott valami féltékenységszerű, mivel egy másik férfi fogja érinteni azt a testet, amelyért majd’ megveszek! Még akkor is, ha csak egy jelenet erejéig.
Kristen csodálkozva pillantott rám, de aztán megajándékozott édes ajkainak legszebb mozdulatával: rám mosolygott. Visszamosolyogtam, és örömmel fogadtam a csókot, amit adott. Hosszan ízlelgettük egymást, időt sem hagyva a másiknak a levegővételre. Elértük azt a pontot, mikor már egymásból táplálkoztunk, és egymásnak adtunk léterőt az életben maradáshoz. Nem csak a testem kívánta, de a lelkem, a szívem is mindenestül. Sürgetni viszont még nem akartam. Úgy gondoltam, elég fájó lehetett neki véget vetni a házasságának, nem szerettem volna, ha befolyásolva érzi magát, vagy akármi más miatt kellemetlenül.
A testem követelte csak újra a magáét. Vagyis őt. Még mindig benne voltam, és nemcsak nyelvünk összefonódása hozta meg máris az eredményt, hanem egymás testén cikázó ujjaink is közrejátszottak, hogy lassan újra belékeményedtem. Ezúttal viszont ő volt előnyös helyzetben ahhoz, hogy megszabja a tempót. Először csak lassan mozgatta a csípőjét, amivel rögtön az őrület szélére kergetett. A csípőjét simogattam ugyanilyen lassan, de a légzésem sebességét nem tudtam befolyásolni. Csókjaink nyögésekkel ötvöződtek, miközben Kris a mellkasomra tenyerelt, helyenként belém is fúródtak a körmei, majd a nyakamra vetette magát és csókolni kezdett, ahol csak ért. Ekkor már én sem fogtam vissza magam. Mozgatni kezdtem magamon a csípőjét, egyre gyorsuló ütemben, mígnem kemény mozdulataink következtében újra egymásba nem robbantunk.
Valahol félelmetesnek tartottam azt a kimeríthetetlen vágyat, amit iránta éreztem. De ez több is volt annál. Sokkal több.
Kicsivel később lemosakodtunk, majd egy puha törölközőbe tekertem szerelmem kimerült testét, és a hálóba vittem. Ugyanide szervíroztam neki a vacsorát is, aminek elfogyasztása egy kisebb fajta pihenővel is felért, hogy aztán a fél éjszakán át még a mámornak hódoljunk, végül pedig egymást szorosan átölelve szunnyadjunk mély álomba.
A következő nap gyötrelmesen telt. Dannek semmi nem felelt meg, legalább ötvenszer újra vetetett egy-egy jelenetet. És mind az ágyban zajlott. Adam persze végigvigyorogta a szüneteket. Legalábbis az első hármat, amíg még ott tartózkodtam. Utána elnézést kértem Kristől és inkább visszavitettem magam Braddel a szállodába.
- Na, mi az, nem tetszik, hogy más is odavan a nődért? – pimaszkodott, de egyáltalán nem voltam humoros kedvemben.
- Nem a nőm! – feleltem. Sokkal többet jelentett nekem, minthogy ilyen bagatell szóval illessem. Lassan, de biztosan fontosabbá vált, mint az életem. A férje azóta sem került szóba köztünk, és bár ma valóban nem jelent meg itt, ahogy eredetileg ígérte, tartottam tőle, hogy akármit is mondott nekem a pókeres éjszakán, egyszer még felbukkanhat. És nyilvánvaló, miért. Kristen pedig biztosan vele menne. Volt egy olyan kellemetlen érzésem, hogy csak azért van most velem, mert Alex nincs itt. Ha péntek este itt maradt volna – akár kiderül, mi van köztünk, akár nem –, akkor Kristen nem engem választott volna. Féltem, hogy ez a mostani döntése is csak átmeneti.
De akármennyi időm is volt, meg akartam róla győzni, hogy velem is lehet olyan boldog, mint a férjével. Vagy még boldogabb. Előző nap rózsákkal kedveskedtem neki. Mára más meglepetést találtam ki, de ehhez meg kellett várnom az estét. Egészen addig szervezkedtem és tervezgettem. Sikerült mindent el is intéznem, de persze az utolsó pillanatra. Brad ment elé a forgatásra, úgyhogy pontosan tudtam, mikor érkeznek. Az ajtóban vártam őt, és egy hosszú, üdvözlő csók után meg sem álltam vele a tetőig.
Kris először csodálkozott, mikor a liftbe szállva a felfelé gombot nyomtam meg, hisz mi voltunk a legfelső emeleten, csakhogy az egyik szállodai alkalmazott elárulta nekem, hogy a tetőn ki van alakítva egy romantikus kis étterem szerelmespárok részére. Én a magam részéről annak tekintettem magunkat. Még én sem voltam itt fent, együtt akartam vele átélni a látványt. Az ő szava elakadt. Az enyém nemkülönben. Csodás kilátás tárult elénk. Most éreztük csak igazán, milyen picik is vagyunk a világhoz képest. És ehhez képest mégis milyen hatalmas érzések rejlenek bennünk… Szinte egész New York a lábaink előtt hevert.
Odavezettem Krist a valóban hangulatos asztalok egyikéhez. Szerencsére tiszta éjszaka volt, a csillagok gyönyörűen ragyogtak a fejünk felett. Én mégis csak a saját csillagom ragyogását láttam. Szerelmem elragadtatása szinte kézzel fogható volt. A mosolya pedig elvarázsolt. És tényleg úgy kellett vezetnem – nemigen figyelt a lába elé. A derekát átkarolva kísértem az asztalunkig, melyen máris ott illatozott egy hatalmas rózsacsokor, és egy behűtött üveg pezsgő várta, hogy elfogyasszuk.
Kristen egész vacsora alatt hüledezett, én pedig még szerelmesebb lettem belé. Most boldognak és gondtalannak látszott. Szerettem volna fenntartani nála ezt az állapotot. Egyszer viszont megváltozott. El sem tudtam képzelni, mi történt, de hirtelen rám bámult, kissé ijedten, majd a tányérjára.
- Mi a baj? – kérdeztem rögtön, mire elpirult, az ajkába harapott, és félig lehunyt pillái alól mert csak rám lesni.
- Gond lenne, ha desszertet nem kérnék? – nézett aztán rám mégis.
- Nem – feleltem még mindig semmit sem értve.
Egy fél mondatába került mindent megmagyarázni.
- Vagyis… - hajolt közelebb kissé tétován. – Nem itt, de… Téged kérlek desszertnek… - suttogta. A pillantása, amellyel végigmért, nem hagyott kétséget afelől, mire is gondolt pontosan.
Elmosolyodtam, majd felálltam, megfogtam a kezét, magamhoz húztam és együtt indultunk vissza a szerelmünknek fészket nyújtó lakosztályba, hogy betetőzzük a boldogságunkat.
...
