98. fejezet

..

98. fejezet

"Szívem ritmusa bizonyítja, szívem, csak érted élek, égek!

Helyettem a tenger lágy hullámaival írja a homokba a neved,

Nem szükséges mondanom, pontosan érzed, mit érzek:

Elsuttoghatom, vagy kikiálthatom, a lényeg egy: szeretlek téged..."

(Rob)

Máltát már a nászutunk második napján örökbe fogadtuk. Pont olyan mesés volt minden, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A sziget csodás volt. Nemcsak az a szeglete, ahol mi élvezhettük és élveztük is boldog házasságunk kezdetét, hanem nyilván az egész, de mivel kettesben akartuk tölteni ezt a rövidke időt, mindenféle nyilvánosságot mellőzve belőle, nem indultunk felfedezőútra. Kizárólag egymás testén barangoltunk naphosszat hol simogatásainkkal, hol pedig ezt csókokkal fűszerezve.

Gondunk valójában semmire nem volt, öt napra elegendő élelmiszer volt a hűtőben, másra meg nem volt szükségünk. Csakis egymásra. Bőszen űztük a friss házasokra jellemző tevékenységek két legfontosabbikát: a szerelmeskedést és a semmittevést. Az elsőben már eddig is profiknak számíthattunk, így ezt fejlesztgettük még tökéletesebbre, a semmittevésben viszont nem voltunk annyira járatosak. Utóbbi emiatt lett átkeresztelve két szex közötti pihenésnek és regenerációnak.

Éppen az ilyen perceinket töltöttük a tengerparton, a nap sugarai alatt is egymást cirógatva a házikóhoz tartozó magánstrandon, amikor eszembe jutott valami.

- Ha vége a forgatásnak, elmegyünk egy sokkal hosszabb nászútra majd – pillantottam Kristenre. Vidáman viszonozta, de aztán mégis elkomorultak a vonásai. – Nem akarod? – kérdeztem rá gyorsan.

- Nem arról van szó, hogy nem akarom – felelte egy enyhe fintor kíséretében. Vártam, hogy ezt kifejtse. – Addigra gurulni fogok – szontyolodott el aztán.

- Nem fogsz gurulni – győzködtem mosolyogva. Majd eszembe jutott még valami. – Ne költözzünk egy nagyobb házba? – Kris figyelmét sikeresen eltereltem a – számomra csodálatos és igenis izgató – gömbölyödéséről.

- Nem tudom… – gondolkodott el egy percre. – Mi lenne, ha a mostanira húzatnánk inkább még egy emeletet? – vetett fel egy másik ötletet. Nekem nem kellett ezen töprengenem. Jól hangzott. Sőt!

Mivel a régi, Alexszel közös házukat már eladta, úgy véltem, legalább ez a mostani maradjon meg neki. Részben azért, mert itt történt velünk oly sok jó – és persze sajnos rossz is, amelyeken azonban sikeresen túltettük magunkat –, részben viszont azért, mert valamilyen szinten az előző férjére is emlékeztethette. Beleegyeztem, de csakis azzal a feltétellel, hogy amíg mi második nászutazunk, addig építtessük fel azt a plusz emeletet, majd Brad felügyeli a munkálatokat – magamban előre bocsánatot kértem tőle, volt ugyanis egy olyan érzésem, hogy ezt ő annyira nem fogja díjazni. De ezzel még bőven ráértem foglalkozni.

Pillanatnyilag más életbevágó dolgom volt: nem más, mint elcsábítani a feleségemet – most is új ritmusra dobbant a szívem a szóra – itt, a tengerparton. Esetleg a tengerben – ahol végül kikötöttünk. Alighogy fölé gördülve elkezdtem csókolgatni, és kioldozni a bikinije pántját, kiszabadította magát a karjaimból, és a víz irányába sietett. Én meg rögtön utána.

A derékig érőben értem utol, ahol rögtön magamhoz szorítottam. A hűs tenger sem volt képes csillapítani az iránta érzett vágyaimat. Ő is érezte, nem volt kétséges, hisz egy vékony papírlapot sem lehetett volna közénk préselni, olyannyira összesimultunk. Neki mégis sikerült valahogy a kezével végigsimítania a mellkasomon le a hasamig… és még tovább.

Napok óta töprengtem rajta, minek húzunk fel folyton fürdőruhát, hisz itt nem láthat senki, akinek nem kellene, ezért ebben a pillanatban elhatároztam, a hátralevő két napon leszoktatom róla Kristent. Kezdtem ezt azzal, hogy miközben apró csókokkal borítottam kissé tengersós vállát, kioldoztam a bikinifelsőjét, és messzire hajítottam.

- Bár dedikálhattad volna, hátha megtalálja egy rajongód… így is örülni fog neki, akárki is lesz az – mormoltam a füle közelében, majd az állcsontján végighaladva a szája felé egy csókkal fojtottam el a kuncogását.

Kezeim mindenütt simogatták, legfőbbképpen a melleit, melyek egyre duzzadtabbakká váltak az állapota miatt. Így is imádtam őket, de azelőtt is. Miután a mellbimbói kőkeményre cirógatódtak az ujjaim által, lefelé haladtam a testén, és lesimogattam róla a bikinialsóját is. Ezt követően a lába belső részén haladtam vissza fel. Az ujjaim eltűntek a teste mélyén, ezzel csalva ki belőle egy halk nyögést. Rejtett izmai rögtön a kezemre tapadtak.

Csókunk újraéledt, majd azt vettem észre, hogy az én fürdőnacim derekánál matat.

- Azt hiszem, ezt is díjazná valaki a te autogramoddal… – motyogta, mialatt közösen megszabadítottunk engem az utolsó fölöslegtől.

- Nem öltözhetsz fel, amíg még itt vagyunk – közöltem vele mosolyogva, miközben végigpillantottam a testén.

Kicsit beljebb húztam a tengerben, majd a fenekénél fogva magamra húztam. Könnyedén siklottam a teste mélyére, Kris a vállamba kapaszkodva igyekezett megtartani magát. Én pedig őt. Nem volt nehéz dolgom, a tenget nyugodt volt, a hullámok ezúttal nem dolgoztak azon, hogy szétválasszanak bennünket. Ennek ellenére nem siettem el a mozdulataimat. Imádtam hallgatni közben Kris nyöszörgését.

Zihálásunk zaját vitte a víz, felerősítve az érzékeinket, mígnem egy nem siettetett, mégis bekövetkező robbanással értünk a csúcsra. Szerelmem reszkető testét magamhoz ölelve pihentem ki a gyönyöröket anélkül, hogy elhagytam volna a bensőjét.

- Szeretlek – suttogta, vagyis inkább nyögte. Ezt éreztem is minden egyes pillanatban. Még mindig hihetetlen volt, hogy immár a feleségemmel szeretkezem, nem csupán a gyermekem anyjával.

A piciről sem feledkeztünk meg, így kellő alvásidőt is hagytam kedvesemnek… de ez nem az a pillanat volt, amikor pihenésre kívántam ösztönözni. Sokkal inkább a folytatásra. Vele a karjaimban kifelé lépdeltem, és a haladás mozgása következtében újra ki-be csúszkáltam benne. Az én vágyaim is újra fellobbantak, és az ő lélegzete is megint akadozott. A bokáig érő vízben megálltam, őt a lágy vízmosásban időnként előbukkanó homokra fektettem, és csókolni kezdtem. Valamint intenzívebben mozogni a teste mélyén.

Ezúttal gyorsabban mozogtam benne, mire kisebb harapások és nagyobb karmolások voltak a válaszai, majd az utolsó pillanatokhoz közeledve kicsit erősebben szorítottam a csípőjét, elszakadtam az ajkaitól, és a lábai között térdelve húzogattam magamra a derekába kapaszkodva. Mintha villám csapott volna belém, mikor végigcikázott rajtam az újabb élvezet. Minden porcikámban éreztem a kielégülést, ahogy szenvedélyem nedveit szerelmem nőiessége mélyére rejtettem.

Ezután a tenyeremen megtámaszkodva fölé hajoltam, és finom csókokkal borítottam a szája szélétől a füle magasságáig.

- Én is szeretlek – viszonoztam valamivel korábbi vallomását. Az erre adott mosolya mindennél boldogabbá tett – bár ezt sokszor éreztem az eltelt napok során. Mindig azt hittem, ez már felülmúlhatatlan, de épp ennyiszer tévedtem is. Neki állandóan sikerült rácáfolnia az aktuálisan érzett boldogságomra.

A nap hátralevő részeit sem töltöttük másként – ha nem épp egymás ölelésében éltünk át földöntúli gyönyöröket, akkor pihentünk, én többnyire a babával „játszottam” szerelmem pocakjában, sőt, volt, hogy meséltem is neki, többnyire a megismerkedésünk romantikusabb részeit, meg a pár nappal korábban tartott esküvőt. Kris ilyenkor csak elnézően mosolygott rám, de nem bírtam betelni azzal az érzéssel, amit ők ketten együtt – mondhatni egyben – váltottak ki belőlem.

De ezeknek a napoknak is vége lett egyszer. Szomorúan készülődtünk a hazaútra, amikor eljött a pillanat. Meg volt beszélve, hogy Seth mikor érkezik meg értünk, addigra engedélyeztem Kristennek, hogy felöltözzön – szerencsére sikerült rászoktatnom, hogy ne fedje el a testét a tekintetem elől, ha nem feltétlenül szükséges –, de rögtön fájt is a szívem, hogy nem láthatom így a „fiamat”. Mivel vele is és a pocakkal is megígértettem, hogy fiú lesz, be akartam tartatni ezt velük.

El is határoztam, hogy a jövő héten esedékes vizsgálaton meg is kérdezem a dokit, mire számíthatunk. Szerelmemnek persze nem akartam elárulni, mert ő meglepetést akart, de engem majd’ megevett a fene, hogy végre biztos lehessek a reményeimben.

Először Londonba repültünk, ahol fél napot még eltölthettünk a családommal, akik persze nem győzték kifejezni az örömüket a mi szerelmes boldogságunk láttán. Illetve mégis. Fogalmam sem volt, honnan volt rá pénzük, de újabb meglepetéssel gyarapították a folyamatos csodálkozásunkat. Szereztek nekünk egy házat Wisleyben. Épp ott, ahol megesküdtünk. Először levegőt sem kaptam, de Krisre pillantva ő sem nagyon jutott szóhoz.

Mikor kérdően anyámra pillantottam, hogy ezt legyen már szíves megmagyarázni, csak annyit közölt, hogy egy angyal ajándéka. Piszkosul nem értettem, mire gondol, így tovább faggattam.

- Apád vásárolta azt a házat még a halála előtt – mondta halkan. A szívem összeszorult. Nem kellett folytatnia, már tudtam a sztorit. – Azt szerette volna, ha ott élsz majd vele – mutatott Kristen felé. Kedvesem ekkor szabályszerűen elfelejtett élni. Aggódtam is érte egy pillanatig, mivel a gyermekünknek azért szüksége lehetett például oxigénre, meg szívritmusra… de kedvesem aztán magához tért.

- Velem?

- Igen – mosolygott rá anyu. – Jobban ismerte a fia érzéseit, mint ő maga akkoriban. – Erre mérget mertem volna venni. Mondjuk kamionnyit. Amikor elhunyt, még messze sem volt képben Kristen, bár tény, hogy apámnak említettem párszor egy nőt, aki elrabolta a szívem, és akiért pezseg a vérem. De ezt soha nem gondolta volna.

Egyetlen feleségemre pillantottam, akinek könny csillogott a szemében. És szipogott is párat, miközben a karjaimba bújt.

- Köszönöm – súgta nekem, de nem én érdemeltem a háláját. Ennek ellenére nem hárítottam el. Adtam egy puszit a halántékára, és megvártam, míg felnéz rám. Akkor a szájára is. Majd megkérdeztem:

- Volna kedved…

- Igen! – szakított félbe, és most már csak úgy záporoztak a könnyei. Nekem is szorongatta valami a torkom, de megköszörültem, és így eltüntettem a meghatottságomat. Átmenetileg legalábbis.

Megbeszéltük, hogy amíg forgatok, addig mindenképpen Los Angelesben maradunk, és az ottani házunkat is megtartjuk, sőt, át is alakítjuk az eredeti terveink szerint, de amíg a baba meg nem születik, és az azt követő években is itt fogunk élni Angliában. Brad elintézte, hogy ne kelljen filmeznem az elkövetkező években, így már előre örültem annak az időnek, amikor láthatom cseperedni szerelmünk gyümölcsét.

Örültem neki, hogy Krisnek nincs kifogása az ellen, hogy ideköltözzünk, de értettem is, miért nincs. Nem igazán volt senki Amerikában, aki miatt maradhatott volna. Már csak azt kellett kitalálni, hogyan bírjuk ideszállítatni Bonbont. De erre ráértünk még. Egyelőre megköszöntünk mindent a családomnak, és haza indultunk. Másnap reggel érkeztünk meg a reptérre, ahova Brad jött ki elénk a kutyánkkal, akit ezután le sem lehetett vakarni Krisről. Minden lépését vagy követte, vagy figyelte.

Szerelmem felkuncogott, én azonban nem tartottam viccesnek, mikor este otthon ki kellett zárnom a hálóból, hogy én ölelhessem át végre a feleségem, és ne egy kis négylábú legyen az, akire a figyelmét fordítja. Az aprójószág így is csak fél óra múlva nyugodott bele, hogy itt ma már nem terem neki babér, egészen addig szívszorítóan szűkölt a háló ajtaja előtt. Kegyetlen voltam, és nem engedtem be. De Kris sem nyaggatott, hogy szánjam meg. Az éjszakát kettesben kívántuk tölteni.

És így is történt. A forgatásra való kötelező visszamenetelem napját megelőző éjjel legalább olyan szenvedélyesen hódoltunk a szerelemnek, mint a nászéjszakánkon. Másnap reggel akadt csak egy kis zavar – legalábbis a részemről. Épp indultunk volna a stúdióba, amikor Kris visszaszaladt még a fürdőbe. Rettegve rohantam utána, mert bár eddig megúszta a reggeli rosszulléteket – már rég jelentkezniük kellett volna ugyan, ha jellemző lett volna rá, de nem volt –, nem tudhattam, hogy most mi történt. Aztán megdöbbenve láttam, hogy leveszi az ujjáról a jeggyűrűjét. Csak az eljegyzésit hagyta magán.

- Mit csinálsz? – kérdeztem tőle még mindig ijedten, ám most más okokból kifolyólag.

- Nem akarom, hogy mindenki faggatózzon, meg… rájöjjenek, hogy máris összeházasodtunk. – Engem nem zavart volna, de megértettem, miért csinálja. Így is épp elég nagy felhajtás volt az eljegyzésünk körül.

- Oké – feleltem. Én is levettem a gyűrűmet, és az általa használt piciny dobozkába pottyantottam. Aztán magamhoz öleltem. – De ettől még a feleségem maradsz – közöltem vele komoly hangon.

- Még szép! Itthon mindig viselni fogom – mosolygott rám. Ettől máris könnyebb volt lehiggadnom.

Váltottunk még egy erősen házastársi csókot, majd elindultunk, mielőtt komolyabban belemelegedtünk volna.

A forgatáson senki nem vett észre semmit, csak az eljegyzésünkhöz gratuláltak páran, akikkel korábban nem találkoztunk. Kelly is odalépett hozzánk egyszer azzal, hogy beszélni szeretne Kristennel. Kelletlenül, de hagytam, hogy vele menjen – jobb szerettem volna, ha velem tölti a szünetünket, de sejtettem, mi fog történni, és jó ötletnek tartottam, ha végre ők is átbeszélik a múltat. A távolból figyeltem őket.

Jeremy, Kelly férje is csatlakozott hozzám. És gratulált. Megint.

- Mihez is? – csodálkoztam rá. Ő nem tartozott az eddig-nem-tudtak-róla című csoportosulásba.

- Az esküvőtökhöz – felelte vigyorogva. Dohányoztam éppen, de ettől elfelejtettem kifújni a füstöt. – Nyugi, más nem tudja.

- És… te… honnan? – Totálisan nem értettem. De kaptam egy megfelelő és elég szokatlan magyarázatot, úgyhogy nem kellett tovább gyötrődnöm rajta, hogy az óvintézkedéseink ellenére mindenki tisztában van vele, hogy immár házasok vagyunk.

- Mi pont így ragyogtunk Kellyvel, miután kimondtuk a boldogítót – felelte. Hallottam a hangján, hogy legalább töredéknyi annyira odavan a feleségéért, mint én az enyémért. Elhittem. És megkértem, hogy ne terjessze.

Nem terjesztette. Este elmeséltem ezt Krisnek, aki először pont olyan ijedt volt, akárcsak én, de megnyugtattam, hogy ha valaha is kiszivárogna, akkor legalább most már azt tudjuk, kitől indult az egész.

Ez azonban nem történt meg. Az eljegyzésünk híre lassacskán elült a médiában, bejött a „minden csoda három napig tart” effektus. Bár esetünkben majdnem egy hónap volt a három nap. Egyedül a születendő törvénytelen gyermekünkről röppentek fel néha hírek, de mi tudtuk, hogy nem lesz az, így nem is idegesítettük rajta magunkat. Sőt, alig vártuk, hogy megszülessen.

Előbb azonban be kellett fejeznem a filmet, amelyet határidőre tudtunk „szállítani”, aztán pedig – ígéretemhez híven – egy újabb nászútra csábítottam szerelmemet. A film reklámhadjárata úgyis csak három hét múlva kezdődött, három teljes hetünk volt tehát ezúttal arra, hogy elrejtőzzünk a világ elől.

Mivel jelentősége volt az életünkben, most arra a szigetre vittem el Krist, ahova annak idején elraboltam. Akármi rossz történt is itt, most boldog mosollyal köszöntötte az ismert helyszínt, ahol akkoriban szintén heteket töltöttünk el.

- Amúgy honnan van neked ez a szigeted? – kérdezte aznap este a naplementében andalogva. Még szorosabban átöleltem, és kissé félve feleltem.

- Pókeren nyertem néhány éve. – Bejött a számításom. Ezen alaposan meghökkent.

- De New Yorkban azt mondtad, nem tudsz játszani… – nézett rám tágra nyílt szemekkel. – Erre most közlöd, hogy… egy egész… szigetet nyertél?

- Akkor éppen nem volt kedvem megmérkőzni a fér… Alexszel. – Már nem ő volt a férje, hanem én magam, úgyhogy nem nevezhettem úgy. De féltem picit, hogy most azzal, hogy eszébe juttattam, boldogtalan perceket okozok neki. Nekünk. És ismét tévedtem – pont ezt imádtam ebben a nőben. Jobban mondva ezt is.

- Nem biztos, hogy legyőzted volna – mosolygott rám mindentudóan.

- Valószínűleg nem – ismertem be néhány másodpercnyi gondolkodás után. – Hagytam volna, hogy nyerjen…

- Oh… Ez igazán rendes tőled, de… – megállt, felém fordult, és a nyakam köré fonta a karjait. A kezeim ösztönösen simultak a derekára, és szorítottam magamhoz, amennyire a baba engedte ezt. – Vajon engem is hagynál nyerni? –kérdezte incselkedve, miközben puszikat nyomott az államra.

- Az attól függ… – nyögtem. Őrületes volt, ahogy ez a nő hatott rám. Legszívesebben máris letepertem volna ide, a homokba, de a gyermekünk miatt kímélő üzemmódra kapcsoltam már egy ideje, ennek értelmében pedig inkább úgy döntöttem, majd a házban, kényelemben hódítom meg őt újra.

- Mitől? – súgta vissza rekedten. Az ujjai már a fenekemen meg a mellkasomon kalandoztak.

Elfelejtettem, miről volt szó korábban, a számat hevesen az ajkaira tapasztottam, mire azok elnyíltak célratörő nyelvem előtt. Kris forróbban viszonozta a csókomat, mint amilyenre számítottam, és ha ez nem lett volna elég ahhoz, hogy lángra gyúljak, simogatni is elkezdett. Épp ahol a legjobban vágytam rá.

Végül hagytam, hogy magával húzzon a homokba, majd hanyatt döntsön, és az ölembe telepedjen. Izzónak érzett szemérme ott lüktetett hozzám simulva, csupán a fürdőruháink akadályozták meg azonnali egyesülésünket. Kris mégsem siette el, habár ő volt a csábítóm, és reménykedtem benne, hogy mielőbb magamon érezhetem lüktetni, nem csak a közelemben. Néhány szenvedélyesre sikeredett csók után a szája elindult a testemen. Megadtam magam.

A kímélő üzemmód része volt, hogy többnyire hagytam, hadd kergessen az őrületbe, ahogy most is tette. Nyelve és ujjai a végletekig fokozták bennem a vágyat, mire végre úgy döntött, magába enged. Izzó szemekkel néztem végig, ahogy lassan magába vezet gerjedelmem. Apró szorításokkal is kényeztetett, a csípője körkörös mozdulatai pedig tovább hevítettek. Én sem voltam rest oda csúsztatni a kezem, ahol éppen belé fúródtam, és izgatni kezdtem, hogy ő is érezze azt, rám milyen hatással van.

Ennek következtében rám rajzolt néhány cakkos karmolást, valamint a nyelvembe is harapott párat, de gyengéden, ami még izgatóbban hatott rám. Próbáltam olyan óvatos maradni, amennyire csak bírtam, de a vége felé már erősebben szorítottam a csípőjét, segítve ezzel a mozdulatait, melyek kisvártatva elhozták a gyönyört. Felkiáltottam, mikor lecsapott rám, szerelmem pedig a nevemet sikkantva élvezett el egy pillanattal később.

A nap már eltűnt a horizonton, mikor pihegve a karjaimba omlott. Tovább cirógattam verejtékcseppes testét, és puszikkal köszöntem meg a létezését, és hogy ilyen boldoggá teszi az életem.

Hűvös szél söpört végig a tengerparton, sós permetet szórva ránk, amely elősegítette ugyan a lehűlésünket az iménti izzás után, de nem akartam, hogy kedvesem megfázzon, úgyhogy visszaindultunk a ház felé, ahol Bonbon őrködött a verandán. Kapott még egy simogatást, majd a házba léptünk.

Első utunk a zuhany alá vezetett, ahol új életre gerjesztettük ki sem hunyt vágyainkat, majd a hálóban szorosan egymáshoz tapadva bizonyítottuk be ismét, milyen mélyen érzünk egymás iránt. Ez a nászút sem tűnt kevésbé szerelemtelinek, mint amelyet Máltán töltöttünk. Végigborzongtam, mikor Kris végül elaludt a karjaim között.

Ekkor eszembe jutott, milyen sokszor hittem itt azt, hogy mindennek vége… Ehhez képest most már a feleségemként ölelhetem, és a gyermekünk dobog a szíve alatt. Az én szívem pedig kettejük iránt. Határozottan éreztem, hogy mindörökké…

..